A tibeti buddhizmus erotikus, és félelmet keltő ábrázolásmódjáról

Prof. Dr. Robert Thurman cikke

(Prof. Dr. Robert A. F. Thurman amerikai születésű Je Congkapa professzor és a Kolumbia Egyetem Vallástanulmányok Részlegének Elnöke. Azon első nyugatiak egyike, akik beálltak tibeti buddhista szerzetesnek. Egyesült Államokba való visszatérése után egyetemen kezdett el tanítani. A New York City-ben alapított Tibeti Ház egyik alapító tagja és elnöke.)

A tibeti művészet jogosan híresült el erotikus, és félelmet keltő ábrázolásairól. (...) A 19. század legvége, 20. század eleje előtti időszakban, mielőtt nyugaton kialakult volna a mélylélektan (pszichoanalitika), ezek a tibeti buddhista ábrázolások elég rémísztőek és undorítóak voltak a nyugati emberek számára ahhoz, hogy elítéljék a hinduizmus és a buddhizmus indo-tibeti formáját, szeméremsértőnek, közönségesnek és ördöginek nevezve. Még manapság is nagyon sok, más kultúrából érkező embert zavarnak ezek az ikonok, és még mindig valami elfajzott, degenerált megjelenési formaként tekintenek a tibeti buddhizmusra. Ezért most már ideje volna modern nézőpontból szemlélni ezeket az ábrázolásokat, annak érdekében, hogy megtisztuljanak a régóta tartó megbélyegzéstől, és hogy mi magunk is képesek legyünk értékelni a tibeti civilizáció egyik leghasznosabb vívmányait.

Manapság minden értelmes ember hallott már Freudról és Jungról. Bár nem valószínű, hogy egyetértünk mindennel, amiket ők mondtak; és természetesen sokat fejlődött a mélylélektan az ő idejük óta, de nem kérdés, hogy megfogalmazták az emberi élet elsődleges ösztöntörekvéseinek szempontjait. Amelyek szerint minden egészséges személy energiájának jókora részét a tudattalanból eredő, két ösztönös hajtóerő köti le, az érzéki/nemi vágy és az agresszió. (Ezek nem a semmiből kipattanó gondolatok voltak, már az 1800-as évek közepén, Charles Darwin is azt állította, hogy minden élőlényt túlélési és fajfenntartási ösztönei irányítanak. Ezek az ösztönök fogalmilag azonosak Freud szexuális ösztön-és életösztön-fogalmával. Bár az akkori, viktoriánus társadalom általában racionális lénynek tartotta az embert, néhány filozófus, például Schopenhauer és Nitzsche amellett érveltek, hogy az emberek viselkedését gyakran tudattalan és irracionális erők ösztönzik. Ez az elképzelés köszön vissza Freud munkásságban.*)     

Amikor  ez a két hajtóerő túl erőteljesen elfojtott, amikor a hajtóerőknek még a létezése is tagadott, akkor megnyomorítja a személyt, és elmebéli és fizikai rendellenességeket okoz, amiket annak idején Freud és kollégái kezelni próbáltak. A gyógyító folyamat magába foglalja ezen hajtóerők felhozását a tudattalanból a tudat szintjére, oly módon, hogy megfigyelik az álmokat, figyelmet fordítanak a közölt üzenetek - legyenek verbális üzenetek, gesztusok vagy művészeti alkotások, stb. - mögött megbújó valódi hátsó szándékra. Ezután a tudatba felhozva, a megtisztítás (szublimáció) segítségével bele tudják illeszteni a tudatos személyiségbe, aminek eredményeként jelentős energia szabadulhat fel hasznos célokra.

A tantrikus buddhizmus tibeti mélylélektanának esetében a gyógyító folyamat sokkal mélyrehatóbb célt ér el. Nem csupán egy normális állapotot hoz létre azáltal, hogy megszabadít a megnyomorító betegségtől, hanem elégedettség-érzést és a megvilágosodás megteremtésének lehetőségét. Az ösztönöket teljesen át kell változtatni alkotó energiává. Ezért vannak a különféle Buddha-formák (istenségek), hogy teljesen átalakítsák a nemi vágyat és az agressziót. Az önző nemi vágyat változtassák át önzetlen könyörületességgé, amelyik mások boldogságát keresi, és az agressziót változtassák át elemző bölcsességgé, amelyik kritikusan keresztüllát minden önmagában létező megnyilvánulásán, hogy behatoljon a szabadság belsejébe, ami az univerzum valósága.

De az erotikus és rémületet keltő Buddha formák (istenségek) nem csupán a legmagasabb szinten működnek, hanem mindenkinek azon a szintjén hatnak, ami számára szükséges. A személyes vágy, ami minden egyes embert hajt e földi társadalomban, ezekben az istenségekben a saját belső valóságának kivetülését fogja megtalálni, ezzel egyidejűleg pedig az enyhülés érzéséhez eljutni.

* A zárójeles mondat Charles S. Carver- Michael F. Scheier: Személyiségpszichológia című művének 2002-es kiadásából való.

Forrás: A tibeti buddhizmus erotikus, és félelmet keltő ábrázolásmódjáról (angol nyelven)