Az első európai nő, aki felfedezte Tibetet - Alexandra David-Néel

Alexandra David-Néel 1868-ban született Párizsban, és 1969-ben halt meg Digne-ben (Franciaország). Egyetlen lánya volt a hugenotta elődökkel bíró francia apjának és skandináv származású katolikus anyjának.

A kis Alexandrának sivár gyerekkora volt, megszámlálhatatlanul szökött meg hazulról, legelőször már két évesen. Kamaszkorában keleti filozófiát és angol nyelvet kezdett el tanulni, majd 1889-ben Párizsban telepedett le. Itt a Teozófiai Társasághoz és egyéb különböző titkos közösségekhez csatlakozott, pl. szabadkőművesekhez, mialatt feminista és anarchista csoportok is üdvözölték őt körükben. 1899-ben megírt egy anarchista értekezést, de nem talált rá kiadót. Az akkori társa, Jean Haustont, úgy határozott, hogy saját maga adja ki. Szélesebb olvasói körökben nem volt nagy visszhangja, viszont anarchisták felfigyeltek erre a műre, és öt nyelvre is lefordították, köztük oroszra.

1890-91-ben Alexandra, keresztanyja örökségének köszönhetően, több, mint egy évet tölthetett Indiában, aminek minden részét bejárta ezalatt. Elkápráztatta India varázslata, elbűvölte a tibeti zene, áhítattal töltötték el a Himalája csúcsai, és megfogadta, hogy vissza fog térni. Előbb azonban Észak-Afrikába is elutazott, ahol a Koránt is tanulmányozta. 1904-ben,Tuniszba érkezvén, ismerkedett meg Philippe Néel vasútépítő mérnökkel. Ekkor Alexandra 36 éves volt. Házasságot kötöttek egymással, de néhány hónap után Alexandra rájött, hogy a háziasszony szerep nem neki való, hiszen ő mindig is utazni szeretett volna.

1912-ben érkezett Szikkimbe, ahol nagyon közeli barátságot kötött Sidkeong Tulkuval, ennek a kis himalájai államnak a vezetőjével. Ugyanebben az évben kétszer is találkozott a 13. Dalai Lámával, és személyesen tőle is tudott kérdezni a buddhizmusról - ami példátlan volt akkoriban európai nő számára. Az összes nagyobb kolostorban járt, és ezáltal még jobban elmélyítette ismereteit a buddhizmusban, különösen a tantrikus buddhizmusban. 1914-ben, egyik kolostorban találkozott a fiatal Aphur Jongden-nel, akit később fiává fogadott. Együtt vonultak remeteségbe, egy tengerszint feletti 3900 méter magasságban lévő barlangba, Észak-Szikkimben. Itt az egyik legnagyobb remete közelében lehetett, akinek a tanításait hallgathatta, de legfőképpen a tibeti határ mellett volt, amin - minden akadály ellenére - kétszer is átjutott, és találkozott a Pancsen Lámával. Ekkor még nem sikerült Lhászába, a tiltott városba, elérnie. Ezen kirándulások miatt 1916-ban a britek kitiltották őt Szikkimből.

Három kemény telet töltöttek a Himalájában, a remeteségben, majd folytatták Jongdennel együtt a kalandos utazásukat. Európában éppen az I. világháború dúlt, így lehetetlen lett volna oda visszatérnie. Igy néhány Indiában töltött hónap után Japánba indult. Ott azonban erős honvágya támadt Tibet és a Himalája iránt. A tanulásba menekült, találkozott orientalistákkal, tudósokkal, misztikusokkal. A filozófus szerzetes, Ekai Kavagucsi beszámolója reményt keltett benne. A férfinek ugyanis sikerült 18 hónapot Lhászában eltölteni, kínai szerzetesnek álcázva magát, de végül gyanúsnak találták, így menekülni kellett onnan. Alexandrát lenyűgözte ez a  történet, és ötletet adott számára. Jongdennel együtt Koreába indultak, majd Pekingbe. Itt az egyik templomban megismerkedtek tibeti tudósokkal. Innen Jongdennel együtt egy különc láma társaságában keresztülvágtak Kínán, keletről nyugat felé, voltak a Góbi-sivatagban és Mongóliában is. Három évet tanult a Kum-Bum kolostorban, ahol aztán otthagyták minden tartozékukat, öszvérjeiket, szolgáikat, csomagjaikat. Alexandra koldusasszony ruhába öltözött, míg Jongden felvette saját szerzetesi öltözetét. Ezúttal, leginkább felderítetlen utakon haladva, sikeresen átlépték a határt a rejtélyes Tibetbe, majd végre elértek Lhászába is. Két hónapot töltöttek ott, és voltak a környékbeli híres kolostorokban is.

Lhászában egyik szomszédjuk gyanúsnak találta őket, és jelentette Lhásza kormányzójának, aki azonban akkor még nem foglalkozott ezzel, csak amiután hallotta azt a szóbeszédet, hogy Alexandra és Jongden elérte Gyantzét.  Itt feltartóztatta őket a brit kereskedelmi képviselő, féltvén őket Lhásza kormányzójától, és vejével együtt mindent megtettek, hogy olyan papírokkal lássák el őket, hogy Szikkimen keresztül el tudjanak jutni Indiába.

14 évnyi távollét után érkeztek meg Alexandráék Franciaországba. A férjétől elvált, törvényesen is örökbe fogadta Jongden lámát, majd Digne-ben letelepedve, 1928-ban megépítette a "Samten-Dzong"-ot, a meditációs erődjét. Az utazásairól jó néhány könyvet jelentetett meg, köztük magyarázatokat is azokról a titokzatosokról és mágusokról, akiket megismert utazásai során. Emellett előadó körutakra indultak Jongdennel együtt Franciaországba és Európa egyéb országaiba is.

1937-ben, 69 évesen, Alexandra úgy döntött, hogy visszatér Tibetbe. Miniszterek és volt férje, akivel  teljesen megbékéltek, segítettek neki ebben. Még ugyanebben az évben érkeztek meg Kínába, ahol nem csupán polgárháború zajlott, hanem a kínai-japán háború is dúlt. Alexandra minden lehető nehézséggel volt kénytelen szembesülni, bombázásokkal, a kegyetlen hideggel, éhínséggel, járványokkal. Közben 1941-ben meghalt a volt férje, aki nem csupán férje, hanem egyben legjobb barátja és anyagi támogatója volt, így még az Európából érkező pénzforrás is megszűnt. 1946-ban érték el Jongdennel Indiát, ekkor Alexandra már 78 éves volt.

Visszatérve Franciaországba, Digne-ben megírta legutolsó kalandjait. Sok könyvet adott ki, amiket jó néhány nyelvre lefordítottak, és előadásokat tartott Franciaországban és más európai országban. 1955-ben meghalt hűséges utazótársa, fogadott fia, Jongden, aki 40 éven át követte őt mindenhová. Ezután, 87évesen, Alexandra munkába menekült. Tanult, írt, szinte élete utolsó napjáig. Még ekkor is kifejtette vágyát a Tibetbe való visszatérése, ezért 100 éves is elmúlt, amikor még megújíttatta útlevelét. Majdnem 101 évesen halt meg.

1973-ban, Benareszben, a Gangesz vizébe szórták Alexandra és fogadott fia, Jongden láma, hamvait. 1982-ben és 1986-ban, Őszentsége, a 14. Dalai Láma Digne-be utazott, hogy meglátogassa Alexandra házát, és ezzel tiszteletét fejezte ki Alexandra David-Néel bátorsága előtt, aki egész életét arra szánta, hogy megismerje, majd bemutassa Tibetet a nyugati embereknek.

1977-ben nyitották meg Digne-ben az Alexandra David-Néel Kulturális Központot, amelyben múzeum is található, és tibeti kézműves termékek boltja és a tibeti gyerekek oktatását támogató egyesület is. A Központ célja és tevékenysége Alexandra műveinek kiadása és terjesztése, a tibeti gyerekek és menekültek megsegítése, buddhista tanítás tibeti tanítók által, a tibeti kultúra bemutatása.

Műveinek egy része magyarul is megjelent:
Az öt bölcsesség lámája,
A semmi hatalma,
Mágusok között Tibetben,
Utam Lhaszába,
Fekete mágia, szerelmi mágia - avagy az ismeretlen Tibet

Forrás:
Alexandra David-Néel élete  (angolul)
Alexandra David-Néel wikipédiás cikk (angolul)