2010. április 2., péntek

Mit csinálnak a szakjapák?

E héten kétszer voltam a Szakja Tasi Csöling közösségben, hogy megnézzem milyen.

A meditációs központjuk a Ferenc körúti metrómegállótól egy sarokra található, így könnyű volt megközelíteni. Egy régi, belvárosi ház második emeleti lakása az, amit berendeztek a programok színhelyének. Már a gangra érve felismerhető, hogy itt valami tibetis dologról van szó: az ablak és ajtókeretek jellegzetes mélyvörös színnel festettek, s még egy fehér sál is lógott ott. Az előszobában különböző tanítók bekeretezett nagyméretű fényképei lógtak a falon, mint a Szakja Trizin és a Dalai Láma. A meditációs terem minden valószínűség szerint a legnagyobb szoba a lakásban, rendezett sorokban akár negyven ember is elférne hallgatóságként. A falakon nagyobb és kisebb thangkák voltak, volt bent egy pulpitusszerű építmény is, illetve a keleti falnál (ha jól tájoltam be magam) volt egy nagy buddhaszobor, oltárral, s mögötte egy megvilágított szekrény, aminek a rekeszeiben tibeti könyvek (gondolom a kánon) és talán még szobrok voltak, de ebben nem vagyok biztos. Összességében az egész hely nagyon jól nézett ki és hangulatos volt.

A programon résztvevők száma, a tanítót nem számolva bele, a hétfői napon nyolcan, a csütörtökin tizenegyen voltak, magam is beleértve. Heten voltunk mindkét nap jelen. Amennyire meg tudom ítélni, a csoport átlagos életkora a harminc körül volt, a nemek arányát tekintve mindkét nap összesen három nő volt jelen.

A meditációk alapvetően szövegek recitálásából állt, amiket szépen összeállított, tibeti formátumban összerakott nyomtatványokról olvastunk. Ezeken szerepelt a tibeti szöveg magyaros átírásban, illetve a fordítás hozzá. Kivétel volt ez alól a vizualizációk leírása, amik csak magyarul szerepeltek, illetve kisebb betűvel útmutatások voltak a szövegek előtt, vagy alatt, de nem volt időm ezeket áttanulmányozni. A recitációk többsége tibetiül zajlott, általánosabb szövegeknél - mint a menedékvétel és a bódhicsitta felébresztése - egyszer magyarul is elmondtuk. Még egy kivétel volt az első napon, az pedig a Szív szútra recitációja, ami csak magyarul volt. A magyar szövegek, amik a tibetihez voltak csatolva, a szertartáshoz illően elég szépen lettek lefordítva, így a tibeti ritmusban könnyen szavalhatóak voltak, viszont a Szív szútra fordítása komolyabb kívánnivalókat hagyott maga után.

Feltételezem, akik már eléggé megtanulták a meditációkat, azoknak nem okozott nehézséget a szövegek szavalása, én azonban leginkább csendben követtem papírról, meg néztem a magyar fordítást, hogy tudjam, egyáltalán miről is van szó. Azt nem tudom, hogy miért jobb tibetiül mondani a verseket, mindenesetre a láma a hagyományos módon recitált, amit élvezet volt hallgatni. A vizualizációs gyakorlatokra, amiknek a leírását először szintúgy mindenki elszavalta, véleményem szerint igen kevés idő (1-2 perc) maradt utána a kép felépítésére és rögzítésére, de lehet, hogy ez másoknak már a szöveg olvasása közben megy. Minthogy én ezeket a gyakorlatokat ott láttam először, így nem is igazán próbálkoztam vele, hogy valóban elképzeljem a leírtakat, arról nem is beszélve, hogy a tibeti írást sem ismerem fejből, így a különböző szótagokat és mantrákat is legfeljebb latin betűs változatban tudtam volna képiesíteni. Azt mondták, időnként a láma tart beavatásokat a gyakorlatokba, ami ugye lényeges lenne ahhoz, hogy egyáltalán tisztába kerülhessen az ember a tartalmi részével, másrészt valóban teljes jogú vadzsrajána gyakorlóként végezhesse azokat. Úgy tájékoztattak, amikor lesz beavatás, akkor ki fogják írni a honlapra.

A közösség tanítója Kalszang láma, aki 2006 óta tartózkodik Magyarországon. A honlapon található életrajza szerint ő egy magasan képzett mester, aki sokáig élt kolostorban, különböző hosszabb elvonulásokon vett részt, illetve sikeresen lefolytatta a kilenc éven át tartó gese ("buddhista PhD") tanulmányokat. Ezért nem kicsit döbbentem meg azon, hogy az itteni közösségben nem szokott rendszeresen tanítani. Nem arról van szó, hogy a vadzsrajána magas szintű módszereit nem adja át - tekintve, hogy vasárnaponként Hévadzsra meditáció szerepel a programban, ami a tantrák legmagasabb rendű csoportjába tartozik, s a Szakja rend központi tantrája is egyben - hanem általános mahájána tanításokat sem tart. Ez ahhoz hasonló, mintha egy matematika professzor nemhogy olyan témákról nem beszélne, mint mondjuk a szingularitások topológiája, de a szorzótáblát sem magyarázná el, miközben a diákok Hilbert nyolcadik problémájának megoldásán dolgoznának.

Végezetül azt tudom mondani, hogy akit érdekel a tantrikus buddhizmus, szereti a gyakorlatközpontú tanításokat, s közelebbről meg akar ismerkedni vele, a Szakja Tasi Csöling közösség jó hely lehet ehhez.

11 megjegyzés:

Pimander írta...

Készített már esetleg valaki egy olyan összesítést, hogy a hazai buddhista közösségek melyik vonalhoz tartoznak (hínajána, mahajána - zen, vajrajána, stb.)? Mert őszintén szólva egy-egy névből nem mindig tudom, kit hova kell tenni.

Roni írta...

ITT a legtöbb közösség neve mellett van egy rövid leírás arról, kik ők és mit csinálnak.

Astus írta...

Megjegyzem, a lista információi nem mindenhol pontosak. Amit találtam: A Magyarországi Xuyun Buddhista Chan Központi Egyháznak semmi köze a ZBOHY-hoz, s tudtommal pár éve nem is Ming Zheng a vezetője, mert ő visszament Kínába. Hasonló elmaradás található A Tan Kapuja Buddhista Főiskola adatainál, minthogy már nem Ruzsa Ferenc a rektor, hanem Agócs Tamás.

Pimander írta...

Köszi! A két vipasszaná közösségről nincs esetleg személyes tapasztalata valakinek?

Astus írta...

Szerintem menj, nézd meg, azt számolj be róla nekünk is! :)

Pimander írta...

Tervben van, de ritkán járok arra. Messze van.
Érdekes amúgy, hogy csak kettő van, ami a hínajánához kapcsolható.

Astus írta...

Valóban érdekes, hogy nincs Mo-n egyetlen tisztes théraváda csoport sem, csak ez a két vipasszaná gyakorlatos. A hínajána jelzővel azonban inkább takarékoskodj. :)

Pimander írta...

Akkor alapítani kellene egyet. :)

A takarékoskodást hogyan érted: mert a hínajána eredetileg lekicsinylő kifejezés, vagy mert ezek a csoportok nem feltétlenül fejezik ki a théraváda hagyományt?

Roni írta...

Igen, a hínajána pejoratív, a hínajánások (mint pl. én :)) a théraváda megnevezést használják magukra.

Pimander írta...

Rendben. Akkor legyen théraváda. :)

Astus írta...

A jelenleg létező irányzatok közül egyedül a théraváda lenne a "hínajána" alá sorolható. Én úgy találtam, hogy ha a számos különböző iskoláról akarok beszélni, amik régen léteztek, akkor az olyan megnevezések, mint srávakajána, vagy ágama/nikája iskolák használhatóbb kifejezések.