2009. április 15., szerda

Két szélsőség

Két szélsőséget kell elkerülni annak (többek között) aki a középúton kíván maradni.

  1. Buddha felismerése, tanítása egyetemes.
  2. Buddha felismerése, tanítása unikális.
Vegyük először az egyetemességet. Közkedvelt nézet, hogy lényegében minden világvallás azonos dolgokról szól. Kerülni a rosszat, tenni a jót, és törekedni valami magasztosabb felé. Ez így még védhető is, mivel tényleg mindenki az által képviselt jó felé törekszik. Viszont a célban és az alkalmazandó eszközökben Mózes, Konfucius, Buddha, Jézus és Mohamed sem értett egyet. Aki azt vallja, hogy ezen tanítások lényege azonos, az magát a lényegi különbségeket nem látja, vagy nem akarja látni. Mondhatjuk persze, hogy az egyetemes emberi kultúra egységes. És ez igaz is, ha a csimpánzok vagy az UFOk kultúrájával vetjük össze. De az emberi kultúrán belül ezek éles töréseket mutatnak, melyek eltérő társadalmakban gyökeresen különböző válaszokat adtak az örök kérdésekre.
Ha Buddhát azonosnak veszünk másokkal akkor egy generál szósszal leöntött valamit kapunk, ami ízében egyetlen összetevőjére sem emlékeztet.

A másik szélsőség, hogy Buddhát és a tanítását unikálisnak tekintjük. Eszerint az általa képviselt tanítás és felébredés más kultúrában, gondolkodók, praxis által elérhetetlen. Eckhart mester tanítása eleve téves, miként upanisádok is, mert nem buddhista terminológia szerint mondták amit mondtak. Ezzel Buddhát és a tanítását kitépjük az emberi kultúrából, a megismerésre törekvés egyetemes ígényéből. Papírmasévá válik a tanítás, mely a valóság sokszínűsége előtt áll mint egy paraván.

Mi hát a helyes út?
El kell fogadnunk, hogy Buddha olyan kérdésekre kereste a válasz, melyre rajta kívül még számosan találtak elfogadható megoldást.
Ugyanakkor nem szabad megfeletkeznünk arról sem, hogy a buddhai út egyedi, mely nem mosható össze más utakkal.
Párhuzamok vannak, de nem aztonosság.
Aki a párhuzamokat tagadja az nem látja a közöset, aki pedig az egyediséget tagadja, az nem látja a különbségeket, melyek egyedivé tesznek minden utat.


Nekünk meg lavírozni kell valahol középen, mert erre tanított aki sem nem egyedi sem nem univerzális...

11 megjegyzés:

Szatori írta...

üdv,

a különbségek a tradíciókban és a konfessziókban vannak, nem a doktrínában - a buddha semmi újat nem tárt fel, és még az útról is úgy nyilatkozott, mint ősi út, melyet a bölcsek évezredek óta megtaláltak már, és tőle függetlenül a jövőben is meg fognak találni...

a metafizikai tan - egyetemes, ezt jól lehet látni minden kultúrában és vallási hagyományban, ha kellően elengedjük a "szűrőinket"...

vö. pl. guénon, coonmaraswamy, eliade, evola, frazer, stb...

békesség
:)

Astus írta...

Két remek könyvet tudok ajánlani azzal kapcsolatban, hogy mi a viszonya a buddhizmusnak más vallásokkal.

Az indo-tibeti viszonylatban: Maps of the Profound: Jamyang Shayba's Great Exposition of Buddhist and Non-Buddhist Views on the Nature of Reality

A távol-keleti buddhizmusban: Inquiry Into the Origin of Humanity: An Annotated Translation of Tsung-Mi's Yuan Jen Lun with a Modern Commentary

Az első mű esetében sorra veszi az indiai vallásokat és eszméket, a másodikban a konfucianizmus és taoizmus kerül terítékre. Mindkettő természetesen elismert buddhista tanítótól származik, akik munkásságukkal nagy hatást gyakoroltak az utódokra is.

A Buddha tanításának egyetemessége és egyedisége, nos, a három osztatú ösvény szempontjából kettő tagja elég egyetemesnek mondható, a harmadik pedig egyedinek. Vagyis az erkölcsi tanításai és a meditációs módszerek sok más vallásban és filozófiában is megtalálhatóak. Ami nem található máshol, az a bölcsesség része, ami egyben a buddhista helyes nézet alapjául is szolgál. Így a Buddha tanítása egyedi és egyetemes is.

Szatori írta...

"Ami nem található máshol, az a bölcsesség része, ami egyben a buddhista helyes nézet alapjául is szolgál."

kifejtenéd pár mondatban, hogy mit értesz "bölcsesség rész" alatt, és hogy ez hol, és miért "nem található meg máshol"?

Astus írta...

A bölcsesség rész (a nemes 8asban az első két tag) általánosan a nézetet és a belátást jelenti. Röviden összefoglalva az ürességet, éntelenséget, függő keletkezést, maga a közép utas szemlélet. Ez az, ami nincs meg másutt, s ez adja a Buddhadharma gerincét.

Szatori írta...

Üdv!

Megleptél, mert ezek a Valóságra utaló ontológiai fogalmak - az általam elolvasott alapszövegek alapján - mind megtalálhatóak a keresztény, az iszlám, a hindu és az antik latin-görög tradíciókban egyaránt, sokszor mindenféle módosítás nélkül, azonos szóhasználattal.

Egyébként ha pl. az üresség, az éntelenség és a középút a Valóság alaptermészetei, ami mindenütt mindig ugyanaz (hogyan is lehetne másképp?), nem is lenne logikus, hogy ezt a buddhizmuson kívül ne tapasztalta volna meg más vallás képviselője, és miután megértette azt, ne tanította volna a hallgatóinak - gondolom ezt könnyű belátni.
:)

Nincs új a Nap alatt, és a Buddha is azt tanította, hogy egy "régi, ősi utat tár fel, amit a bölcsek maguktól felismernek". Bölcsek meg ugye mindenütt élnek, nem csak a "buddhisták" közt... Hisz aki bölcs, az már nem buddhista, nem keresztény, nem muszlim, nem...stb-stb.

Hanem az, aki már ismeri Önmagát.

Békesség

Astus írta...

Hát, lehet, nagyon más szövegeket olvastunk, de én még sehol máshol nem találkoztam azon tanításokkal, amiket felsoroltam, bárhol másutt. De ha megmondod, hol találok szöveget róla a Bibliában, a Koránban, vagy netán az Ádi Granthban, szívesen elolvasom.

Névtelen írta...

Magam is úgy vélem, hogy a buddhai tanítás bizonyos aspektusai teljesen unikálisak, melyek egyetlen más vallási, filozófiai rendszerben sincsenek meg ilyen módon. (Bár ez alapján a Kereszténység, az Iszlám, és a különböző törzsi vallások is egyediek.)

Amit én a kardinálisnak érzek.
1. Az önfelszabadítás doktrínája, mely nem támaszkodik Istenekre, vagy pl a Védákra, mert mindenki személyes útját írja le.
2. A tan átmenetisége, túlhaladhatósága. (tutaj hasonlat) Ez ami engem leginkább megragadott. Az a bátorság, amivel Buddha képes volt a saját tanítását, személyét relatívvá tenni a végső taníthatatlan meglátás elérésének érdekében. Ilyet rajta kívül csak Wittgensteinnél olvastam a Tractatus-ban (6.54 akit érdekel)

plumbeus írta...

Zsolt

Középút a bibliában ami megszabadít a rabszolgaságtól/szenvedéstől II. Móz 14,16 tól ha úgy látjuk.

nem kettőség: 1 Móz 2.17 Ézs 11,16 ha úgy látjuk.

középút a görög kultúrában: Daidalosz és Ikarosz, Ödusszeuszt illetően Szhülla és Kharübdisz
magában a filozófiában is felmerült de hogy melyik iskolában most passz, továbbá van magyar népmese is róla.
üresség: Hérakleitosz és tanítványa, aki szerint Egyszer sem léphetsz ugyanabba a folyóba

éntelenség és olyasmi Jézus szenvedéstörténete
és pl Mt 23,12 Lk 14,11
és a komplett szúfizmus ld. Al-Arabí Ad-Darqáwi Az emlékezés rózsakertje

a függő keletkezés pedig úgy van jelen a nem buddhizmusban hogy itt függök ezen a blogon is :)

A buddhizmusban az az unikális hogy két igazság van és nem kell elszállni ontológiailag, meg az hogy valami csoda folytán vannak buddhisták aki értik a buddhizmust...
A Biblia olyan nem hétköznapira sikerült, hogy ahhoz itt csak egy Eckhart Mester tudott jóformán hozzá szólni.

Névtelen írta...

Azért a buddhizmus két igazságát én óvatosan kezelném.
Az egyértelmű, hogy beszélnek végső igazságról, de hogy a másik az a "közmegegyezésen alapuló", vagy inkább "elfedő", az attól függ, hogy a páli, vagy a szanszkrit szövegekből indulunk-e ki. És igencsak különböző értelmezéseket kapnak.

plumbeus írta...

Yoscha

Az egyetemesnek a lokális az ellentéte az unikálisnak pedig a jellegtelen, így elég nehéz a kettő közt középutat találni, nem?

Névtelen írta...

Teljesen igazad van.