Izmusok és szabadság

Milaba már megint szólt, és bennem elindult egy folyamat.

Megölik-e az izmusok a szabadságot?
Az izmus valami kötött tanrendszerre utal legáltalánosabban, melyben a kötöttség a lényeg. A kötöttség ellentétes a szabadsággal. A felébredés az izmusok lebontásával jár.
Mégis érdemes egy finom kitételt tenni. A szabadság csak egy rendszeren belül fogalmazható meg. A korátok és a szabadság ugyanazon érme két oldala, miként a nirvána és a számszára is. Csak együtt értelmezhetőek. Számszára nélkül nincs nirvána és fordítva sem. (Így van ez a füsttel és a tűzzel is, ha érted mire gondolok.)
Tehát az izmusok kellenek a szabadsághoz, hogy legyen mit meghaladni tudva a határokat.
Ugyanakkor más és más felébredést eredményeznek a különböző izmusok. A keresztény megvilágosodása más mint a new age-esé, vagy a marxistáé, esetleg a buddhistáé.
A felébredés első lépése, hogy izmust választunk. Mert aki izmust sem választ, annak esélye sincs min felülemelkedni. Neki megmarad a sodródás.

Viszont fontos jól megválasztani az izmusunkat, mert annak tükrében érhetjük el a szabadságot, de míg el nem értük addig annak foglyai vagyunk. Talán a nácizmuson keresztül is elérhető a nirvána, de az odavezető út mocskos, és ha nem sikerül a végére jutnunk akkor csak a mocsok marad halálunkkor.

A buddhizmus szikár és sok lemondással járó út. De kimondott célja, hogy már a elején is jobb emberekké váljunk, még ha célt nem is érjük el (mint sokan mások).
Persze ilyen utat nyújt az összes világvallás, mert a destruktív hozzáállás nem marad fent évezredekig.
(A degeneratív mémek mindig feltűnnek és elenyésznek, míg a pozitívak kiállják az idő próbáját)

Ezért úgy gondolom, hogy két feladata van egy felébredést kajtatónak:

1. Olyan izmust találni mely nem mások legyőzését tűzi ki célul, hanem a magunk felemelését megszentelését.
2. Emellet kitartani mindaddig, míg a korlátokat át nem tudjuk lépni könnyűszerrel anélkül, hogy lerombolnánk.

Ha ezt elérjük, akkor egy izmussal lettünk szabaddá, felébredetté.