2016. március 23., szerda

Kik a leginkább veszélyeztetettek a meditáció szempontjából, és milyen tünetekre kell figyelnünk?

Előző bejegyzésemben írtam a meditáció agyunkra gyakorolt biológiai, neurológiai, pszichológiai hatásairól, amelyek miatt nem mindenkinek tesz jót a gyakorlás.
Mivel bizonyos pszichiátriai betegségben szenvedők és speciális helyzetben lévők gyakrabban tapasztalhatnak negatív élményeket a meditációval kapcsolatban, ezért ebben a bejegyzésemben felsorolom, hogy kiknek és miért nem tanácsos meditálni. A bejegyzés végén leírom azokat a tüneteket, amelyek jelzik, hogy valami nincs rendben gyakorlásunkkal.

Szorongásos megbetegedés: Vannak olyan szorongásos betegek, akiknek meditáció hatására javul az állapotuk, míg másoknak rosszabbodik. Ráadásul egy szorongós rendszerint amiatt is szorong, hogy helyesen végzi-e a gyakorlást vagy azt érzi-e, amit kellene éreznie gyakorlás során. A szorongósoknak maguknak kell eldönteni, hogy használ-e nekik a meditáció vagy sem? Ha inkább rosszabbodik állapotuk, akkor ne erőltessék, mert ez később enyhe pánikrohamba is torkollhat.

Unipoláris vagy major depresszió: A meditáció rosszabbá teheti a depressziós állapotát azzal, hogy felerősíti a meglévő érzéseket, megnöveli az agy jobb féltekéjének aktivitását, és tovább csökkenti a depresszióban amúgy is lassúbb agyi hullámokat.

Bipoláris hangulatzavar (mániás-depresszió): A bipolárisoknak tudniuk kell, hogy a meditáció elősegítheti mindkét véglet, a mániásabb és a depressziósabb állapot kialakulását. Amellett mániás állapotban a fókuszálás, koncentrálás majdnem lehetetlen, míg depressziós állapotban úgyszintén. Tehát bipolárisok, ha tehetik, inkább kerüljék a meditációt.

Introvertáltság: Az introvertáltak még befelé fordultabbá válhatnak a meditáció eredményeként. A helyesen végzett meditáció befelé irányítja az embert, de ha a figyelmünk már eredetileg is eléggé befelé fókuszált, az nem vezet jóra. A meditáció által tovább erősített introvertált magatartás csökkenti az egyén képességeit arra, hogy a külvilág hatásaira megfelelő módon reagáljon.

Újoncok: A kezdők gyakrabban tapasztalhatnak különféle problémákat. Különösen akkor, ha helytelen technikával meditálnak és/vagy ha egyhuzamban hosszabb ideig csinálják. A kezdőknek nagyon oda kell figyelniük a technika helyességére és a fokozatosság elvére.

Személyiségzavar: Míg bizonyos személyiségzavaros embereknek egyértelműen jót tesz a meditáció, addig másoknak ront a betegségén. Az elkerülő, a szkizoid és szkizotip személyiségzavarosak eredetileg is meglévő tüneteit felerősítheti a meditáció.

PTSD – poszt-traumás stressz zavar: Különféle traumák utáni stressz zavarban szenvedők a meditációjuk során újra átélhetik fájdalmas emlékeiket, érzelmeiket, így a meditáció még jobban felerősítheti a traumát. A PTSD-ben szenvedők semmiképpen se meditáljanak egyedül, csak olyan szakember irányításával, aki kifejezetten ilyen téren képzett.

Szkizofrénia: Mivel a meditáció átalakítja az aktivitást agyunk bizonyos területein és agyunk neurokémiáját is megbolygatja, ezért a szkizofréniában szenvedők hallucinációs és látomásos tüneteit felerősítheti. Ráadásul a meditáció – gyógyítás helyett - megpróbálja a beteggel “elfogadtatni” ezeket az abnormális tüneteket.  És mivel a probléma ezzel nem fog megszűnni, sőt, inkább fokozódhat, így a szkizofrén könnyen kórházban köthet ki, vagy ki tudja, hogy hol, ha folytatja a meditációt.

Szociális izoláció: Aki eredetileg is hosszabb ideje szociálisan elszigetelt, annak célszerű óvakodnia a meditációtól. A két dolog együtt, a szociális elszigeteltség és a meditáció pszichotikus epizódokat és a valóságtól való elszakadást válthat ki. A meditációs gyakorlás hatásainak ellensúlyozására mindig szükségesek a külvilágból jövő ingerek.

Milyen problémákat okozhat a meditáció?

Milyen jelekre figyeljünk oda?
-- ha érzékelési-észlelési változásokat, gondolkodási nehézségeket tapasztalunk, és iskolában, munkahelyen teljesítményromlást

-- ha függőséggé kezd válni a meditáció. Akár már egy alkalomnyi kihagyás során is feszültnek, ingerlékenynek, levertnek érezzük magunkat

-- ha bármiféle hallucinációt, érzékcsalódást kezdünk el érezni, hangokat hallunk, fényeket, ismeretlen tárgyakat látunk. Ugyanígy ha téveszmék kezdenek kialakulni bennünk önmagunkkal, másokkal kapcsolatban

-- ha érzelmileg ürességet, sivárságot, személytelenséget érzünk

-- ha már teljesen éntelennek érezzük magunkat – bár nyilván a buddhista meditáció az “én”-től való elszakadást próbálja meg erősíteni, de ne felejtsük el, hogy az “én” megléte biztosítja az önazonosságot, önbecsülést. Ha már nincs “én”-ünk, akkor teljesen személytelen, tudathasadásos állapotba kerülünk és mások alárendeltjévé válhatunk

-- ha érzelmeink intenzívebbé válnak, mint azelőtt voltak, nagyobb és több indulati kitörést tapasztalunk vagy ha hangulatunk nagyon ingadozóvá válik

-- ha már a valóság előli menekülésre használjuk a meditációt, és ezt erőltetjük, ahelyett, hogy megpróbálnánk megoldani a problémáinkat

-- ha túl érzékennyé válunk akár érzelmileg, akár érzékelésileg: túl hangos hangok vagy fájdalmas fények érzékelése

-- ha nárcisztikus attitűd kezd jelentkezni bennünk, úgy érezzük, hogy mi többek vagyunk a meditáció által

-- ha szociálisan egyre jobban elkülönülünk a többi embertől, vagy azért, mert elegünk van belőlük vagy azért, mert még többet akarunk meditálni

-- ha akaratlan mozgásokat, mozdulatokat tapasztalunk magunkon, rángásokat, tik-et, remegést, reszketést

-- ezeken kívül testi tüneteket is meg szoktak említeni: fejfájás, migrén, koponyán belüli nyomásérzés, emelkedett vérnyomás, rendszertelen szívverés, intenzív hő-vagy hidegérzet, megváltozott étvágy és alvás (túl sok vagy túl kevés)

A következő bejegyzésemben leírom, hogy mit tegyünk, ha ezeket a tüneteket tapasztaljuk.

Forrás: A meditáció veszélyei (angol nyelven)
  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése