A Buddha négyféle táplálékról (āhāra) beszélt (SN 12.11, 12.63-64)*, ami minden lényt fenntart és létrehoz: testi táplálék (kabaḷinkārāhāra), érintkezés (phassa), akarat (manosañcetanā), tudat (viññāṇa). A testi táplálék az ételt és italt jelenti, az érintkezés az érzéki benyomásokat, az akarat a valamire irányuló szándékot, a tudat pedig az öntudatot. Az étel a testet táplálja, az érintkezés az érzeteket táplálja, az akarat a tetteket táplálja, a tudat az önmegvalósítást táplálja. 
Miért érdekes mindez? Mert ha megnézzük, valóban az egész élet a táplálkozásról, az önfenntartásról szól. Elég nyilvánvaló, hogy az étkezés napi szükségletünk, amit nem tudunk sokáig nélkülözni. Ez az első formája a tápláléknak a jelen kultúrában messzemenőkig kiemelt fontosságot kap, legyen szó a túl sok vagy túl kevés ételről, az egészségesről vagy az egészségtelenről, a drágáról vagy az olcsóról, az ínyencről vagy az ehetetlenről, az biztos, hogy senkinek nem tudja elkerülni a figyelmét ez a gondolkodásmód. A buddhizmussal is szeretik összekötni, mint ahogy a magyarul is megjelent "Zamat - Tudatos élet, tudatos étkezés" című könyv is mutatja. Az érintkezés a fizikai tapasztalatok, melyek legnépszerűbb formája a szex. Azt mondják, szexszel mindent el lehet adni. És valóban, a reklámok, filmek és a viccek előszeretettel élnek erotikus utalásokkal. De ott van még sok más is, mint a selymes haj, az illatos ruha, a szép ház, a műalkotások, a zenék, mind az érzékszervi élvezetekről szólnak, amiről folyamatosan azt gondoljuk, hogy igen, ezekkel biztos kapcsolatba akarunk lépni, meg akarjuk szerezni, ilyenek akarunk lenni. A csúnyát, a büdöset, a durvát, a zajosat, ezeket egyáltalán nem akarjuk.
Az akarat adja meg a célunkat, céljainkat, hogy merre szeretnénk menni, mit vágyunk elérni. Az akarat irányítja a mozdulatainkat és írja meg terveinket. Amit az akarat
mond, azt csináljuk, hiszen azt akarjuk. Mindenek felett pedig azt akarjuk, amit mi akarunk. És hogy az legyen, amit mi akarunk, ehhez hatalom kell, lehetőleg hatalom mindenek felett. Minthogy a hatalom nem más, mint az, amikor az van, amit mi akarunk. Ha viszont nem az van, akkor nagyon nem érezzük jól magunkat. A tudat az, aminek felfogjuk a dolgokat. Ahogyan látjuk a világot, látjuk magunkat, aszerint határozunk meg mindent. Hogy milyen emberek vagyunk, mit szeretünk, kit szeretünk, mi a véleményünk magunkról, másokról, eseményekről, filozófiákról és minden másról, ez végső soron a teljes világ, amiben mozgunk. Az önmegvalósításunk és az énképünk egymással folyamatos kölcsönhatással van, ahogyan a múltbeli, jelenbeli és jövőbeli önmagunkat értékeljük és elképzeljük. A beáramló ismeretek folyamatosan módosítják, hogy mi a valóság. Így miközben azt hisszük, önmagunk és a világ egy stabil és megfogható dolog, folyamatos frissítésre van szükségünk a körülmények és a saját belső állapotaink változása miatt.
Ha megértjük a négyféle táplálék működését az életünkben, akkor felismerjük azt, ami az egész életet működteti. Táplálékoknak nevezi őket a Buddha, mert ebből a négyből építünk fel mindent, ez irányít és ez szolgál alapul is az életünkhöz. A négyféle táplálék megfigyelésével észrevehetjük, hogy pontosan ezen területeken jelenik meg a szenvedés, az elégedetlenség, amiből következik a vágy az elégedettségre, ami pedig azt eredményezi, hogy még tovább fogyasztunk. Még ha jól is lakunk reggel, délben már éhesek vagyunk. Újra ismételjük ugyanazokat a cselekedeteket, táplálkozunk. A megoldás azonban nem abban van, hogy ne együnk, hanem a táplálkozás működésének felismerésével változtassuk meg a hozzáállásunkat. A hozzáállás átalakulásával csökkenthetjük és meg is szüntethetjük magát a ragaszkodást, a kényszeres szomjúságot, vágyódást, ami az elégedetlenséget okozza. (AN 10.27)
* Magyarul a MN 9-ben van egy rész a táplálékról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése