Hagyományosan a buddhizmust 3 irányzatra szokás osztani, ez a 3
jána a
hínajána,
mahájána és a
vadzsrajána. Miközben a legtöbb mai buddhista közösség besorolható ezek valamelyikébe, már a 20. sz. elejétől kezdve léteztek és léteznek olyan buddhista csoportok, iskolák, amelyek nem férnek bele ezekbe a kategóriákba: vagy mert a 3 irányzat valamilyen kombinációját képviselik (pl.
Buddhista Misszió,
CSS) és/vagy mert modern értékrenddel, nézőponttal közelítik meg a Buddha tanítását (pl. a meditációt a hagyomány kontextusából kiszakító
Goenka-féle Vipasszaná vagy a
modernséget hangsúlyozó Gyémánt Út).
Számomra azért szimpatikus ez a '4. jána' kategória, mert így értelmét veszti az a felfogás, hogy a nyugati buddhizmus "nem az igazi". Így a mai, nyugati közösségek is lehetnek azok, amik - mások, mint ázsiai elődeik, de nem rosszabbak vagy kevesebbek. Viszont e másságot szerintem nem érdemes letagadni.
A poszt ötletét adó
What is the fourth yana? c. cikkben a szerző a következőket sorolja fel e másság, a 4. jána jellemzőiként:
1.)
Társadalmi szerepvállalás. Ennek legrégibb, legismertebb formája
Ámbédkar mozgalma, amely a '60-as években indult Indiában a
dalitok (kaszton kívüliek) buddhizmusra térítésére és felszabadítására
[1]. Magyarországon a
Dzsaj Bhím közösség Ámbédkar "örököse": a brit
Triratna buddhista szervezettel 2007-től működteti a romák képzését és integrációját segítő
Dr. Ámbédkar Gimnáziumot Sajókazán.
A Tan Kapuja Buddhista Egyház pedig már 2004-től fenntartója az alsószentmártoni
Kis Tigris Gimnáziumnak.
2.) A világi életben a
meditáción van a hangsúly. Így megkérdőjeleződik a szerzetesi életmód felsőbbrendűsége; a világiak érdemszerző tevékenysége (pl. felajánlások a szerzetesek számára) és a "vallási" rítusok, ünnepek szinte teljesen elveszítik a jelentőségüket
[2]. Ezek "helyett" a világiak is meditálnának (ami korábban csak a szerzetesek életformájához tartozott) leginkább (1-3-10 napos) "elvonulásokon", amikor teljesen megszakad a kapcsolat a világi életükkel. (Az utóbbi pár évben azonban egyre nagyobb teret nyernek azok a meditációs technikák, amik az
éber tudatosság (
mindfulness) gyakorlását beépítik a hétköznapokba, feleslegessé téve a hosszabb elvonulásokat.)
3.) A nemek egyenlősége a gyakorlatok/közösségek vezetésében. Miközben Nyugaton ez nyilvánvaló, az ázsiai hagyományban magától értetődő a nők alárendelt szerepe a buddhista intézményeken belül is.
4.) Szakítás a gyakorlás ázsiai gyökereivel (a hozzá kapcsolódó dogmatizmussal, tekintélytisztelettel, mágikus rítusokkal stb.
[3]) a nyugati normákhoz alkalmazkodás, miközben megpróbálják elkerülni a Dharma felhígulását és
New Age-es lebutítását. (Érdekes kettősség figyelhető meg a nyugati közösségekben ezzel kapcsolatban: egyrészt a törekvés az igényességre, másrészt viszont az a hozzáállás, hogy a népszerű könyveken, ezoterikus előadásokon és "buddhista" termékeken keresztül olyanok is találkoznak "a Tannal", akikhez másképp semmi nem jutna el belőle.)
5.) A "guru jóga" (a cikk értelmezésében "a tanítvány feltétlen odaadása mester iránt") hiánya. Miközben az emberek egyenlőségébe és egyéni szabadságába vetett nyugati hit is aláássa a hagyományos, hierarchikus mester-tanítvány viszonyt, a (főképp az Egyesült Államokban) napvilágra került rengeteg
botrány és visszaélés is gyengíti a buddhista mesterek, guruk tekintélyét.
6.) A
karma és
újraszületés fogalmak újragondolása, átértelmezése. Mivel sem a mai zsidó-keresztény vallással, sem a tudomány pillanatnyi álláspontjával nem egyeztethető össze az újraszületés tanítása, sok buddhista szerző teszi fel a kérdést, hogy hogyan lehet nyugati gyakorlóként beépíteni ezt a koncepciót a világképünkbe - vagy egyáltalán hasznos-e, hiszen valószínűleg sokkal "közelebbi" magyarázatokat tudunk találni pl. saját etikus viselkedésünkre, minthogy ezt egy jövőbeli szerencsés születés érdekében tesszük. Természetesen, a legtöbben a Buddha alapvető tanításának tekintik a
karmát és az
újraszületést, mégis újra és újra felmerül ennek problematikussága a nyugati buddhisták és buddhológusok körében.
[4]
7.) Az idegtudományok, kognitív tudományok, a fizika és a "buddhista világkép"
összekapcsolása. Őszentsége a Dalai Láma korunk egyik legfontosabb feladatának tartja a modern tudomány és a buddhizmus integrálását, amelynek elősegítésére létrehozta a
Mind & Life Institute-ot. A kognitív tudományok és a buddhizmus kapcsolatáról szólt a 2008-as budapesti
MAKOG konferencia is.
A sor még folytatható, de tényleg ezek a legfőbb jellemzők. Akit érdekel a téma, nagyszerű és esetleg meglepő képeket talál a
Buddha Rising oldalon, és értékes tanácsokat a
Hogyan közelítsük meg a buddhizmust Nyugaton videóban. A komolyabban érdeklődőknek pedig ajánlom Bernard Faure
Unmasking Buddhism c. könyvét és a
The Making of Buddhist Modernism-t David McMahan-től, amelynek
rövid összefoglalója ezen a blogon is olvasható.
[1] Lásd (angolul): Dalit Buddhist movement
[2] Mindezek azonban továbbra is jellemzők a nyugati országokban élő ázsiai (kínai, vietnámi, tibeti stb.) buddhistákra.
[3] Ez alól (természeténél fogva) sok szempontból kivétel a Nyugatra kerülő tibeti buddhizmus.
[4] Pl. Stephen Batchelor (video), Johannes Bronkhorst (PDF)
ÁPDÉT:
Videó: a cigányok kaszton kívüliek Európában (HVG, 2011. ápr. 21.)
Brooke Shedneck: Modern Buddhism and Reinterpretation
