A múlt héten elvonultam a
Buddhas Weg (A Buddha Útja) Kolostorban*
Ajahn Brahm vezetésével.
Ha elolvastam volna rendesen az elvonulás címét -
Making Peace, Being Kind, Meditating Gently** -, valószínűleg nem lepődtem volna meg annyira, mint így, amikor az első beszédében azt mondta a Mester, hogy neki mindegy, hogyan tartjuk a lábunkat, a hátunkat, a kezünket, min és hogyan ülünk, mocorgunk-e meditáció közben stb., egyetlen testrészünk érdekli: a szánk. És ha nem felfelé görbül a szánk sarka, akkor tudatosítsuk magunkban, hogy valamit nem jól csinálunk. Azt is mondta, hogy - amikor
meditációban figyeljük - legyünk kedvesek a lélegzésünkhöz, hiszen "neki" köszönhetjük az életünket.
Az egész elvonulás nagyon laza volt, Ajahn Brahm folyamatosan mosta az agyunkat, hogy legyünk elégedettek magunkkal, az életünkkel, a körülöttünk lévő emberekkel; ne akarjunk semmit elérni, semmit "kihozni" ebből az elvonulásból; és hogy nem az a fontos, hogy
mi a meditációnk tárgya, hanem hogy
hogyan viszonyulunk a meditációhoz, a meditációban megjelenő tapasztalatainkhoz (fájdalomhoz, frusztrációhoz vagy akár a derűs nyugalomhoz).
Szóval, nem
meditálni tanított (nem is mondott semmilyen instrukciót - csak
sétáló meditációhoz kicsit - és nem tartott
vezetett meditációt sem), hanem azt próbálta megmutatni, hogy meditáció közben mi zajlik az emberben és ezzel mit lehet kezdeni. Az analógia talán olyasmi lenne, hogy nem németül tanított, hanem azt, hogy hogyan lehet hatékonyan nyelvet tanulni.
Képek az elvonulásról
ITT (slideshow jobb fent).
ÁPDÉT: A napirend, amit szintén az "elengedés" jegyében lehetett kezelni:
5.00 Ébresztő - mindenki maga oldotta meg, ahogy tudta
5.15 Közös meditáció - néha kihagytam (mások is, a szerzetesek Ajahn Brahm kivételével szintén)
6.00 Kántálás -
Metta Szutta
6.15 Egyéni gyakorlás - ilyenkor általában a kertben ücsörögtem vagy hamarabb elkezdtem a takarítást
7.00 Munka 'meditáció' - én WC-t pucoltam; megérkezéskor kellett választani, annyi volt a választásom mögött, hogy reggel legyek túl rajta
8.00 Reggeli -
svédasztal, mint egy hotelben; volt kávé is (Ajahn Brahm is azt ivott), egy idő után ráálltam a zabkására; hús- és tojásmentes ételek voltak végig, a tejmentesen táplálkozóknak volt szójatej, a főtt/sült ételekbe az ebédnél és vacsoránál nem tettek sajtot, csak tofut
9.00 Dhamma-beszéd - kb. 1-másfél órát
beszélt Ajahn Brahm az élet dolgairól, szinte semmit a meditációról
10.00 Egyéni meditáció v. interjú - a 8 nap alatt 2szer lehetett
'interjúra' menni a Mesterhez, de nem kettesben, hanem kb. 8-as csoportban; meditáció címén sokszor sétáltam, a kolostor
egy természetvédelmi terület szélén van
12.00 Ebéd - az elején kis szertartás, előtte meg kellett várni mindenkit, hogy szedjen magának (szintén svédasztal) és leüljön a helyére; ebéd közben sokszor sajnáltam, hogy nem lehetett beszélgetni
13.00 Egyéni meditáció (v. munka, akit úgy osztottak be) - sokat üldögéltem
a kertben ilyenkor is
15.00 Egyéni meditáció (v. interjú) - ekkor lehetett teázni vagy limonádét inni, néha beszélgettem a szervezőkkel
17.30 Vacsora - az ebédmaradék újrahasznosítva és sok zöldség-gyümölcs; a szerzetesek közül is vacsiztak néhányan, ami nagyon meglepett
19.00 Közös meditáció
20.00 Kérdések és válaszok - Ajahn Brahm hihetetlen türelemmel válaszolt a cédulákon leadott kérdésekre, ez sokszor 10-ig, fél 11-ig is eltartott
* Video a kolostorról német nyelven, sok jó képpel
ITT
** Kb. Békekötés, kedvesség, szelíd/törődő meditáció
Útjuk első részének közös története Rude Awakenings címmel 2005-ben jelent meg a Wisdom Publications-nél.
Ha elolvastam volna rendesen az elvonulás címét - Making Peace, Being Kind, Meditating Gently** -, valószínűleg nem lepődtem volna meg annyira, mint így, amikor az első beszédében azt mondta a Mester, hogy neki mindegy, hogyan tartjuk a lábunkat, a hátunkat, a kezünket, min és hogyan ülünk, mocorgunk-e meditáció közben stb., egyetlen testrészünk érdekli: a szánk. És ha nem felfelé görbül a szánk sarka, akkor tudatosítsuk magunkban, hogy valamit nem jól csinálunk. Azt is mondta, hogy - amikor meditációban figyeljük - legyünk kedvesek a lélegzésünkhöz, hiszen "neki" köszönhetjük az életünket.
Szóval, nem meditálni tanított (nem is mondott semmilyen instrukciót - csak sétáló meditációhoz kicsit - és nem tartott vezetett meditációt sem), hanem azt próbálta megmutatni, hogy meditáció közben mi zajlik az emberben és ezzel mit lehet kezdeni. Az analógia talán olyasmi lenne, hogy nem németül tanított, hanem azt, hogy hogyan lehet hatékonyan nyelvet tanulni. 
