Buddhapest

Mit kell csinálni ahhoz, hogy valaki buddhista legyen?

noreply@blogger.com (Ildi) — Sun, 27 May 2012 09:25:00 +0000

Ez szokták kérdezni a "Miben hisznek a buddhisták?" után a leggyakrabban azoktól, akik már régebb óta tanulmányozzák a buddhizmust és Buddha tanait.

Mit is kell tehát tenni ehhez? Legelőször is, el kell gondolkodnia azon, hogy miért fordult az érdeklődése a buddhizmus és Buddha tanainak irányába? Mi az, ami megragadja őt ebben a kb. 2500 éves vallásban, életfelfogásban, gondolkodásmódban?

Ha erre választ tud adni magának, akkor jöhet a következő lépcsőfok, amelyben meg kell vizsgálnia az életét, életmódját, hogy erkölcsileg milyen szinten áll? Azaz képes-e betartani az Öt Szabályt, ami minden buddhistára, legyen az szerzetes/apáca vagy világi követő vonatkozik? Legelőször is, meg kell ismernie ezeket a szabályokat, meg kell figyelnie, hogy melyiket képes könnyedén és melyeket nehezebben betartani? Ha megszegi valaki egyik szabályt, akkor ezt be kell látnia-fel kell ismernie, és mindent el kell(ene) követnie ahhoz, hogy ez máskor ne forduljon elő többet.

Majd meg kell vizsgálnia a munkahelyét, hogy összhangban áll-e Buddha tanításaival? Hiszen elég nehéz egy hentesnek vagy kocsmárosnak, zsebtolvajnak, nyugati politikusnak hiteles buddhistává válnia.

Ezek után újra el kell gondolkodnia azon, hogy mi az, amit keres valaki a buddhizmusban, Buddha tanaiban? És mi az, amiben igazán képes volna "menedéket venni"? - így nevezik azt, amikor valaki csatlakozni szeretne egy buddhista közösséghez (szanghához) világi hívőként.

Maga a buddhista valllás sokszínűsége, misztikuma, a félistenek, bódhiszattvák, szertartások világa az, amiben fel tudna oldódni vagy inkább mellőzné ezeket, és csak Buddha tanításaiban szeretne elmélyülni, azokat szeretné tanulmányozni? Miután ezt eldöntötte valaki, azután célszerű az érdeklődési körének megfelelő tanulmányokat, könyveket, írásokat olvasgatni. A szútrák-szutták, azaz a tanbeszédek a buddhizmus és Buddha tanainak alapját képezik. Ezekkel célszerű elkezdeni az olvasást, mert ezek nélkül nem lehet megérteni azt, hogy mi is ez az egész.

Célszerű a Páli Kánon szuttáival kezdeni, erről rövid összefoglalót ITT lehet olvasni. A Páli Kánon tanbeszédeit - szuttáit igyekszünk magyarul is hozzáférhetővé tenni, A Buddha Ujja lapunk kifejezetten ezt a célt szolgálja. Itt a szutták nyelvezete jelenthet esetleg kezdetben nehézséget a megértésben, de minél többet olvassuk ezeket, annál jobban és könnyebben érthetjük meg ezeket.

A Buddha Ujján van egy "Könyvtár" rész is, amelyekben esszék, beszédek, magyarázatok segíthetik Buddha tanainak megértését, a felmerülő kérdésekre is választ kaphatunk belőlük. A meditációval foglalkozó tanulmányok pedig akár részletes útmutatással is szolgálhatnak a meditáció gyakorlásában.

Mikor már valaki ezeken túljutott, akkor célszerű egy buddhista közösséget is választani, ahol találkozhat olyanokkal, akik ugyanúgy gondolkoznak, mint ő, akikkel együtt gyakorolhat, akiknek kérdéseket feltehet. Ma már interneten meg lehet keresni azokat a csoportokat, meditációs központokat, ahol mélyebben is meg tudunk ismerkedni a leginkább az érdeklődésünknek megfelelő irányzattal és bele tudunk kapcsolódni a csoport tevékenységébe.

A "hivatalos" buddhistává váláshoz menedéket kell venni a Három Kincsben, ami nem más, mint oltalomért folyamodni a Buddhához, a Dharmához (Tanhoz), a Szanghához (buddhista közösséghez).

Ettől az elköteleződéstől kezdve lehet valakit „buddhistának” nevezni. De a menedék keresése egyben hajlandóságot is jelent arra, hogy elfogadjuk a Buddha tanításának sarokkövét, a karma törvényét. A karma törvénye általános alapelv, amelynek értelmében, ha ostobán cselekszünk és rossz erkölcsi döntéseket hozunk, akkor el kell szenvednünk ennek a következményeit; ha pedig bölcsen választunk, és a nemes ideáloknak megfelelően cselekszünk, akkor élvezzük előnyeit. Más szavakkal, a boldogságunk végső soron a döntéseink, választásaink és cselekedeteink minőségétől függ, és így egyedül csak mi magunk vagyunk felelősek a boldogságunkért. Ezért a menedék keresése utáni első cselekedetünk az kell, hogy legyen, hogy elhatározzuk az Öt Szabály betartását – az életnek azt az öt alapelvét, ami segíthet nekünk elkerülni, hogy nagyon ostoba döntéseket hozzunk. Itt kezdődik a buddhista gyakorlat.

És természetesen, ha valaha is arra a következtetésre jut valaki, hogy a Buddha tanításai nem neki szólnak, bármikor elhagyhatja ezt az utat, és megtalálhatja a maga útját. Nincs szertartás a Buddha tanításaitól való megválásra. Csak ezt nem szabad elfelejtenie: a boldogságunk a saját kezünkben van.

Forrás: Gyakori kérdések a buddhizmusról
Fontos olvasnivalók még: Vadzsramálá: Menedékvétel a buddhizmusban
Ácsán Szumédhó: Buddha Dhamma Szangha

Szív Szútra, Gyémánt Szútra, Lótusz Szútra

noreply@blogger.com (Ildi) — Sat, 26 May 2012 05:40:00 +0000

A Szív Szútra a mahájána buddhizmus talán legismertebb szövege. A legrövidebbek közé tartozik, a fordítása kinyomtatva egy oldalra ráférne. Ennek ellenére a tanítása nagyon mély és kifinomult. Keletkezésének pontos ideje és a szerzője ismeretlen. A legkorábbi lejegyzett Szív Szútra egy Chih-ch'ien nevű szerzetes kínai fordítása (szanszkritből), i.u. 200-250 között. A 8. században egy másik olyan fordítás is előkerült, ami tartalmazott egy bevezetőt és egy zárszót is. Ezt az utóbbi, hosszabb változatot fogadták el a tibeti buddhizmusban. A zen buddhizmusban és más, Kínában keletkezett, mahájána iskolákban viszont a rövidebb változat a jóval általánosabb.

A Gyémánt Szútra is egy rövid és közismert szútra. A címe, a maga teljességében, így hangzik:A Tökéletes Bölcsesség Gyémánt Vágója/Metszője. A Gyémánt Szútra kínai változatának másolatát a Dunhuang kéziratok között, a 20. század elején találták, és i.u. 868. május 11-én nyomtatták. Ez az első dátummal ellátott, nyomtatott "könyv" a világon, ami teljesen hiánytalanul megmaradt. A Gyémánt Szútra története sem egészen ismert. Úgy gondolják, hogy az első kínai fordítást i.u. 401-ben a tisztelt és termékeny fordító, Kumáradzsíva készítette. Ezt a fordítást különösen becsben tartották évszázadokon keresztül, ez a változat jelenik meg az i.u. 868-as Dunhuang tekercsen is. Ezen kívül még számos későbbi fordítása ismeretes.

A huszonnyolc fejezetből álló Lótusz Szútra részei fokozatosan, körülbelül négy évszázadon át jöttek létre, és így több szerzőnek, vagy a szóban hagyományozódott tanítások különböző korokban élt összeállítóinak a keze nyomát viseli. Bár a szútra tartalmazza a történelmi Buddha szavait is, ennek ellenére feltételezhető, hogy a szöveg egyes részei csak az i. e. 1-2. században keletkezhettek, mások viszont később, csak az i. sz. 1-2. században.

A Lótusz Szútra eredeti szanszkrit nyelvű alapszövegei elvesztek, a legrégebbi, jelenleg is ismert kínai fordítása i.u. 255-286-ban keletkezett. Későbbi századokban több kínai fordítás is született, amik azonban egymással sem egyeztek, ezért feltételezhető, hogy az eredeti szanszkrit szövegnek már egészen korán két vagy inkább több változata volt, ami a szútrabeli tanításoknak a széles körökben, nagy területeken való elterjedtségével, népszerűségével magyarázható.

A kínai fordításokon kívül ma már számos szanszkrit nyelvű kézirat, illetve kézirat-töredék áll rendelkezésünkre. Ezekre a másolatokra Nepálban, Belső-Ázsiában és Gilgitben bukkantak rá. A szanszkrit nyelvű szövegek közül a nepáliak a legfiatalabbak, keletkezési idejüket az i. sz. 9–18. századokra teszik.

Forrás: Lótusz Szútra
Lótusz Szútra (angol nyelven)
Szív Szútra (angol nyelven)
Gyémánt Szútra (angol nyelven)

Mahájána buddhista iratok

noreply@blogger.com (Ildi) — Wed, 23 May 2012 14:52:00 +0000

Ahogy azt már a Théraváda buddhista iratok bejegyzésben írtuk, a történelmi Buddha halála után több irányzat is keletkezett az eredetileg egységes Szanghából (szerzetesi közösségből). Ezek egyike a mahájána irányzat, amely nagyon sok iskolára oszlik. A mahájána irányzat alapvetően elfogadja a théraváda irányzat iratait, de némely saját iratát sok esetben fontosabbnak véli azoktól.

Bár mítoszok és történetek vannak arról, hogy egyes mahájána szútrák hogyan köthetőek a történelmi Buddhához, történészek állítása szerint ezek a művek főként az i.e.1.század és i.u. 5.század között íródtak, néhányuk pedig még később. A legtöbb esetben ezeknek a szövegeknek a származása és szerzője ismeretlen.

Ezen művek rejtélyes eredete megkérdőjelezi a hitelességüket. Ahogyan említettük ITT, a théraváda buddhisták teljes mértékben figyelmen kívül hagyják a mahájána iratokat. A mahájána iskolák között néhány továbbra is állítja a mahájána szútrák és a történelmi Buddha közötti kapcsolatot. Más iskolák elismerik, hogy ezeket az iratokat ismeretlen szerzők írták. De mivel ezeknek a szövegeknek a mély bölcsessége és szellemi értéke teljesen nyilvánvaló, megőrizték és nagyra becsülték, mint szútrákat.

Sok mahájána szútráról vélik azt, hogy eredetileg szanszkrit nyelven írták őket. Bár a legrégibb fennmaradt változatok kínai fordítások, mivel minden bizonnyal a szanszkrit eredeti elveszett. Némely tudós ennek ellenére állítja azt, hogy az első kínai fordítások valójában az eredeti változatok.

A mahájána kánonon belül több al-kánon is létezik. Pl. a Pradnyápáramitá Szútrák - a "bölcsesség tökéletesítése", kb. negyven szútra gyűjteménye, némelyik ebből nagyon hosszú, mások nagyon rövidek. Ez a gyűjtemény valamikor i.e. 100 és i.u. 500 között keletkezett. A Szív Szútra és a Gyémánt Szútra ezek közül a két legismertebb. Ez a két rövid szöveg a legfontosabbak közé tartozik a mahájána szútrák közül, különösen a zen iskola számára. Leginkább a súnjatá (üresség) tanát fejti ki.

A legelső, i.u. 868-ban nyomtatott, épségben megmaradt, Gyémánt Szútra látható a fenti fotón. A könyvnek magyar vonatkozása is van, Stein Aurél találta meg Dunhuang-ban, azóta a British Library tulajdona.) Bővebben erről a két szútráról ebben az önálló bejegyzésben lehet olvasni.

Némelyik szútra kizárólagos bizonyos iskolák számára. Pl. létezik három "Tiszta Föld Szútra", amik a Tiszta Föld buddhizmus fő iratai, de nem igazán használatos más iskolák által. Mások, mint pl. a Lótusz Szútra, nagyra becsült számos, de nem az összes mahájána iskola által. A Lótusz Szútráról is a fentebb említett bejegyzésben írtunk.

Forrás: Buddhista iratok (angol nyelven)

Théraváda buddhista iratok

noreply@blogger.com (Ildi) — Mon, 21 May 2012 11:09:00 +0000

A történelmi Buddha halála után a tan, amelyet tanított, tovább terjedt India-szerte, és az eredeti tanításoknak különféle értelmezései keletkeztek. Ezek aztán szakadásokhoz vezettek a Szanghában (buddhista közösségben), és a buddhizmusnak legalább tizennyolc jól megkülönböztethető irányzata alakult ki. Ezen iskolák egyike végül teret engedett egy megújító mozgalomnak, amely magát mahájána (‘nagyobb/nagyszerűbb szekér' néven nevezte, lekicsinylően utalva ezzel a többi iskolára: hínajána, azaz ‘kisebb/hitványabb szekér’ néven hívva őket. Tehát, amit ma théravádának hívunk, az az egyedüli túlélője a korai, nem-mahájána iskoláknak.

A théraváda irányzat iratait a Tipitaka (páli nyelven) vagy Tripitaka (szanszkrit nyelven) néven ismert műben gyűjtötték össze. A Tipitaka páli szó jelentése "három kosár". Ez jelzi, hogy a Tipitaka három részből áll, és minden rész több műből tevődik össze.

I. Vinaja-pitaka: A szerzetesi fegyelem kosara - a szerzetesek és apácák szabályzata található benne, de néhány fontos életrajzi adat is szerepel benne a történelmi Buddháról.

II. Szutta-pitaka: Beszédek kosara - tartalmazza a történelmi Buddha és főbb tanítványai tényleges és állítólagos beszédeit, öt különböző csoportra osztva, pl. Hosszú beszédek gyűjteménye, Közepesen hosszú beszédek gyűjteménye, Tárgy szerint csoportosított beszédek gyűjteménye. Ezeken a szuttákon kívül egyéb, későbbi keletkezésű írásművet is tartalmaz, Szerzetesek verseit, Apácák verseit, Tan verseit (Dhammapada), Születés-történetek (Dzsátakák), amely Buddha előző életeinek történeteit örökíti meg.

III. Abhidhamma-pitaka: A Legfelsőbb Tan foglalata - ez a filozófiai - elemző mű a későbbi időkből származik.

A Tipitaka legteljesebb és legismertebb változata páli nyelven íródott. Ezért szokták Páli Kánon-nak is nevezni, és ez a théraváda buddhizmus szent irata.

A szutták jó része kezdődik e szavakkal: "Evaṃ me sutaṃ" (Évam mé szutam) azaz "Így hallottam..." Ez abból a hagyományból származik, hogy három hónappal a történelmi Buddha halála után az Öregek tanácskozásán- zsinatán, a Tiszteletreméltó Ánanda, a Buddha unokatestvére, és állandó kísérője, mondta fel az általa hallott tanításokat, amit akár a történelmi Buddha, akár annak jelentősebb tanítványai mondtak. Ánanda sok éven keresztül volt Buddha személyes kísérője és tökéletes emlékezőtehetséggel rendelkezett. Később, az i.e. 240 körül tartott zsinaton a hitelesnek tekintett tanításokat kánonba foglalták, ekkor még csak élőszóban. Sokáig ezt a kánont, szintén élőszóban elmondva, adták tovább, és kb. i.e. 1. században jegyezték le írásban elsőként Srí Lankán.

A Tipitaka egyes részleteinek létezik egy nagyon régi, más nyelven, pl. szanszkritül írt változata is, ami megegyezik a Páli Kánonban található némely szútrával, és ezeknek a korai beszédeknek a gyűjteményét Ágamáknak nevezik.

Az Abhidhammának is vannak változatai, amelyek jelentősen különböznek a Páli Kánonban található Abhidhammától. Némelyik manapság már csak töredékeiben maradt fenn. De ezek egyike, a szarvásztiváda Abhidhamma még épen van. (A buddhizmus egyik korai szektája a szarvásztiváda, ami i.e. 3.században alakult ki.)

Forrás: Vekerdi József: Buddha beszédei - Utószó
Mi a théraváda buddhizmus?
Buddhista iratok (angolul)

A fotókon (1.) hagyományos módon, pálmalevélre írt szutták és (2.) a teljes Tipitaka könyv formátumban.

Buddhista szent iratok

noreply@blogger.com (Ildi) — Sun, 20 May 2012 09:41:00 +0000

Rövid összefoglaló

Létezik-e buddhista Biblia? Nem igazán. Bár nagyon nagy mennyiségű szent irat található a buddhizmusban, de ezek egyikét sem tekinti az összes buddhista irányzat az egyetlen valódinak és hitelesnek. Sőt, minden egyes buddhista irányzatnak megvan a saját képe arról, hogy mely iratok fontosak számára.

Annak, hogy miért nincs buddhista Biblia, van még egy oka. Több vallás úgy tekint az ilyen iratokra, mint az Isten vagy istenek szavainak kinyilatkoztatására. Ezzel szemben a buddhizmusban nincsen Isten vagy istenek, akinek a szavait minden buddhistának kételkedés nélkül el kellene fogadnia. Bár, természetesen, feltételezik, hogy a szent iratok a történelmi Buddha - azaz egy emberi lény - tanításai, vagy más megvilágosodott mesteré. Ezért a buddhista iratokban található tanítások inkább iránymutatások a gyakorláshoz vagy ahhoz, hogy hogyan juthat el valaki a megvilágosodáshoz, mintsem ellentmondást nem tűrő kinyilatkoztatások. Éppen ezért ezeket a szövegeket nem "elhinni" kell, hanem megérteni és gyakorolni.

Több irat neve a szútra (szanszkrit nyelven) vagy szutta (páli nyelven). A szútra v. szutta jelentése "fonál". A szövegek címében szereplő szútra szó jelzi, hogy a mű Buddhának vagy valamelyik fő tanítványának egy tanbeszéde. (De, természetesen, ahogy fentebb olvasható, egyetlen szútrát sem tekinthetünk kizárólagosan hivatalos tanbeszédnek, mivel szerzőjük/lejegyzőjük különböző.) Ezek a szútrák különböző hosszúságúak lehetnek. Némelyik akár egy könyv terjedelmét is elérheti, mások csupán néhány sornyi hosszúak. Azt, hogy mennyi szútra létezik, még megbecsülni sem igazán lehetséges.

A szent iratok közül nem mindegyik szútra, azaz tanbeszéd. Például a szerzetesi rendek szabályzatai, a Vinaja nevű gyűjteményben vannak rögzítve. Létezik még egy másik fajta szöveg, amit Abhidharma (szanszritül) vagy Abhidhamma (páliul) - azaz "A Felsőbb Tan foglalata" néven ismernek, és aminek több változata is van. Ez a szöveg inkább egy filozófiai-elemző mű, nem pedig tanbeszéd, ezért nem is hívják szútrának. Ez a három gyűjtemény - Vinaja, Szútra és Abhidharma - adja ki több buddhista iskola kánonját, a Tripitaka (Tipitaka) 'három kosarát'.

Már röviddel a történelmi Buddha halála után (kb. i.e.480 körül) sem volt teljes az egyetértés a szangha tagjai között több kérdésben, és nagyon hamar elkezdődött a különböző irányzatok, iskolák kialakulása, amelyek jelentős változásokon mentek keresztül az elmúlt több, mint két évezredben. Alapvetően mára két fő irányzatról beszélhetünk, a théraváda ("az öregek tanítása", vagy más szóhasználatban hínajána, "kis szekér"*) és a mahájána ("nagy szekér") irányzatokról. A buddhista iratok ezért egyikhez vagy másikhoz kapcsolódóan feloszthatóak théraváda és mahájána kánonokra.

A théraváda-követők nem ismerik el hitelesnek a mahájána-iratokat. A mahájána-követők alapjában véve hitelesnek vélik a théraváda kánont, de úgy gondolják, hogy saját szent irataik felülmúlják érvényességében a théraváda tanításokat.

Ezenkívül a mahájána iskoláknak is különböző nézetei vannak arról, hogy mely mahájána iratok hivatalosak és elfogadottak. Némely iskolának fontosak bizonyos mahájána iratok, de ugyanezeket más iskolák figyelmen kívül hagyják. Pl. a Lótusz Szútra az egyetlen irat, amelyet a Nicsiren iskola elfogad, egész filozófiájuk és gyakorlatuk ezen alapul.

Forrás: Buddhista iratok (angol nyelven)
A fotón a Tripitaka Koreana és a fadúcok egyike, amiről nyomtatták - Haeinsa Templom, Dél-Korea (Forrás)

* A théraváda az egyetlen máig fennmaradt hínajána-iskola, tehát a két fogalom fedi is egymást, meg nem is. A degradáló hínajána ("kis szekér", "hitvány út") megnevezést a mahájána követői használják erre az irányzatra, míg a saját követői a théraváda nevet. A hínajána és mahájána pejoratív hangzásának elkerülése érdekében ma már semlegesebb kifejezéseket használunk a buddhizmus e két fő irányzatának megkülönböztetésére. Mivel a théraváda történelmileg Dél-Ázsiában gyakorolt nagy befolyást, szokás ‘déli’ buddhizmusnak nevezni, míg a mahájána észak felé terjedt Indiából Kína, Tibet, Japán és Korea felé, ezért ‘északi’ buddhizmus néven is ismert.

Beatles - buddhizmus vagy hinduizmus?

noreply@blogger.com (Ildi) — Fri, 18 May 2012 14:39:00 +0000

Nagyon sok helyen lehet olvasni arról, hogy a Beatles tagjai a buddhizmust követték, ezt tanulták Indiában. Ez egy tévedés, amit jó volna a helyére tenni.

A Beatles tagjai a hinduizmushoz köthető Transzcendentális Meditációt /a továbbiakban csak: TM/ tanulmányozta. Ezt a fajta meditációt az indiai Maharishi Jógi kezdte el tanítani még az 1950-es években, és ma is világszerte, köztük Magyarországon is, vannak központok, ahol ezt a meditációs technikát tanítják.
A Beatles tagjai 1968-ban látogattak el Indiába, hogy részt vegyenek egy haladó TM tanfolyamon Maharishi Manesh Jógi ashramjában. (Az ashramok* olyan helyek, ahová el lehet vonulni lelki gyakorlatokat folytatni guruk, tanítómesterek irányításával.)

A média figyelemmel kísérte ezt az elvonulást, és így a világ is tudomást szerzett erről. Mivel az együttes tagjai elfogadták Maharishit guruként, azaz tanítómesterüknek, ezzel hitelt adtak tanításainak. És mivel egy világszerte nagyon népszerű együttesről volt szó, így ez az egész jelentősen megváltoztatta a nyugati emberek hozzáállását az indiai szellemiséghez, és bátorítást adott a TM tanulmányozásához - és egyáltalán, az indiai vallásokkal való ismerkedésre is.

A Beatles 1967. augusztusában Londonban találkozott először Maharishivel és aztán részt vettek egy konferencián Bangorban, Wales-ben. Bár tíz napos előadás látogatását tervezték, rövidebb ideig maradtak menedzserük, Brian Epstein halála miatt. Mivel változatlanul érdekelte őket a TM, így kapcsolatban maradtak Maharishivel és tervezték, hogy októberben az indiai ashramban vesznek majd részt egy tanfolyamon, de egyéb elfoglaltságaik miatt ezt az utat át kellett szervezni.
Maharishi gyülekezete Indiában a Himalája lábainál, a Szentek Völgyében, Rishikesh-sel szemben volt, és több ashramnak is
otthont adott.

A Beatles 1968. februárjában érkezett ide, feleségekkel, barátnőkkel, asszisztensekkel és számos riporterrel, és csatlakoztak kb. hatvan másik TM tanulóhoz, beleértve a zenész Donovant vagy Mike Love-ot, a Beach Boys-ból.
Ez a rövid indiai tartózkodás volt a Beatles egyik legtermékenyebb időszaka. McCartney és Harrison több dalt írtak itt, Ringo Starr egyet, amelyekből 18 dal később bekerült a The Beatles (White Album)-ra, kettő dal az Abbey Roadra és szólóban is adtak ki jó párat.

Ringo Starr március 1-én utazott el innen, ő csak nagyon rövid időt maradt. Paul McCartney március közepén, egyéb elfoglaltságai miatt távozott. John Lennon és George Harrison áprilisban, hirtelen utaztak el, egy pénzügyi nézeteltérést követően, és nyilvánosan megvádolták Maharashit nem megfelelő viselkedése miatt. Harrison később bocsánatot kért azért az eljárásáért, ahogyan ő és Lennon bántak Maharishivel, és 1992-ben Harrison adott egy jótékonysági koncertet a Maharishihez kapcsolódó Természet Törvénye Párt javára. 2009-ben, McCartney és Starr összeállt egy koncertre a New York-i Radio City Hall-ban, a David Lynch Alapítvány javára, amelyik finanszírozza a TM technika tanítását iskolákban.

Forrás: A Beatles Indiában (angol nyelvű wikipédia cikk)
A Beatles Indiában - Korabeli videók

* Az 'ashram' a szanszkrit 'ásrama' (āśrama) angolos alakja, jelentése 'az aszkézis helye', remetelak.

Miben hisznek a buddhisták?

noreply@blogger.com (Ildi) — Sat, 12 May 2012 17:27:00 +0000

Amikor elkezdünk a buddhizmussal foglalkozni, előbb-utóbb valaki a környezetünkből megkérdezi tőlünk: "Miben hisznek a buddhisták?"

Ez a kérdés meghökkentő lehet. Miben hisznek a buddhisták? Senki sem mondja egy buddhizmussal foglalkozni kezdőnek, hogy hinnie kellene bármilyen dologban. Sőt, a zen buddhizmusban a megingathatatlan meggyőződést a ráébredés akadályának tartják. A buddhizmussal foglalkozni kezdőknek olyan tanításokat adnak át, mint a Négy Nemes Igazság, az Öt Khandha, a Nemes Nyolcrétű Ösvény, stb. Azt mondják, hogy értse meg a tanításokat és gyakorolja azokat. De minden kezdőt arra buzdítanak, hogy semmiképpen sem "higgye el" ezeket a tanításokat, hanem próbálja ki őket, és tapasztalja meg saját maga is azt, hogy ezek jók-e számára vagy sem?

Amit a történelmi Buddha tanított, az nem más, mint egy módszer saját magunk és a világ megismerésére.* Ő maga több beszédében is azt mondta, hogy tanai kipróbálásra valók, és csak azután fogadja el azt valaki, miután megtapasztalta azokat. A Tiszteletreméltó Thich Nhat Hanh, egy vietnami zen szerzetes mester mondja: "Ne bálványozz semmit sem, ne kötelezd el magad semmilyen tan, elmélet vagy ideológia iránt, még a buddhista tan iránt sem. A buddhista szemléletrendszerek csak irányt adóak, nem pedig abszolút igazak."

Az abszolút igazságot, amiről Thich Nhat Hanh beszél, nem lehet szavakba és fogalmakba foglalni. Ezért a kizárólag szavakban és fogalmakban való hit gyakorlás és megtapasztalás nélkül nem a buddhizmus.

Viszont azért, mert arra buzdítanak mindenkit, hogy a tanokat és tanításokat ne fogadja el pusztán hit alapján, még nem jelenti azt, hogy azok nem is fontosak. A buddhizmus számtalan tanítása olyan, mint a csónakok, amik keresztülvisznek egy folyón**. A napi meditáció vagy kántálás talán értelmetlennek tűnhet, de ha igazán őszintén gyakoroljuk, valódi hatással lesz életünkre és szemléletmódunkra.

Mindezek ellenére, természetesen vannak buddhista hitek vagy meggyőződések. Évszázadokon keresztül a buddhizmusban többféle iskola fejlődött ki, egymástól különböző és egymással néha ellentétes tanokkal. Amikor olyasmit olvasunk, hogy a "buddhisták ezt és ezt a tant hiszik", akkor valójában sokszor arról van szó, hogy az a tan mindössze egyetlen iskolára vonatkozik, nem pedig a buddhizmus egészére.

Ugyanígy, bár a történelmi Buddha nem foglalkozott istenekkel, túlvilággal, a világ keletkezésének megmagyarázásával, sőt beszédeiben kifejezetten elutasította az erre irányuló kérdéseket***, mert szerinte ezek csak zavart keltenek mindenkiben, mégis maga a buddhizmus, mint vallás, többféle félisten tiszteletét és bennük való hitet hozott létre, akárcsak a világ keletkezéséről, túlvilágról is kialakított különféle magyarázatokat.

Ennek ellenére, ha valaki igazán a történelmi Buddha tanításait akarja tanulmányozni, akkor készen kell állnia arra, hogy miután olvasott-hallott a tanításokról, ki is fogja próbálni őket. És csak a gyakorlás során, saját maga tapasztalhatja meg, hogy számára ezek jók-e, beválnak-e. Ahhoz, hogy megértsük a történelmi Buddha tanításait, tehát elsősorban nem vakhitre van szükségünk, hanem a belátásunkra.

És jusson eszünkbe a zen-mondás: "A Holdra mutató ujj nem a Hold...."

Forrás: Miben hisznek a buddhisták? (angolul)

* Lásd: AN 3.65 Káláma Szutta
** Lásd: MN 22 A kobra-hasonlat
*** Lásd: MN 63 Málunkjaputta (rövidebb beszéd)

Mudrák: Buddha-ábrázolások kéztartásai

noreply@blogger.com (Ildi) — Wed, 09 May 2012 15:12:00 +0000

A mudrák jelentése a buddhista művészetben

A buddhákat és bódhiszattvákat gyakran ábrázolják a buddhista művészetben stilizált kéztartással, amiket mudráknak neveznek. A mudrá szanszkrit szó, 'jel'-nek vagy 'pecsét'-nek lehet fordítani és minden mudrának speciális jelentése van. Buddhisták gyakran használják ezeket a szimbolikus mozdulatokat szertartások és meditációk során.

Az általánosabb mudrák:

Abhaja-mudrá (abhaya-mudrā): Nyitott jobb kéz, tenyérrel felfelé, az ujjak felfelé mutatnak, és a kéz kb. váll magasságig emelve. A megvilágosodás elérését jelképezi. Ugyanakkor a védelem kézmozdulata is, a mudrá neve azt jelenti: félelem nélküli. (Nagyon gyakran ábrázolják buddhákat és bódhiszattvákat jobb kézzel abhaja-tartásban, és bal kézzel varada-mudrában.)

Andzsali-mudrá (añjali-mudrā): Imádkozó kéztartású mudrá, ami a buddhizmusban az 'olyanság' - tathatá - kifejeződését is jelenti, azaz minden dolog minden megkülönböztetésen túli, igazi természetét. Hívják még üdvözlő tartásnak is, namaszté-nek. 'Namasz té' azt jelenti: tisztelet neked.

Bhúmi-szparsa-mudrá (bhūmi-sparśa-mudrā): Ezt a 'föld tanúságul hívása' mudrának is nevezik. A bal kéz tenyérrel felfelé az ölben nyugszik, és a jobb kéz, tenyérrel befelé fordulva, kinyújtva a föld felé túlnyúlik a térden. A mudrá felidézi a Sákjamuni Buddha megvilágosodásnak történetét, amikor a földet kérte fel arra, hogy tanúsítsa azt, hogy ő méltó a buddhává váláshoz. Ez a mudrá képviseli még a rendíthetetlenséget is.

Dharma-csakra-mudrá (dharma-cakra-mudrā): Ebben a mudrában a hüvelykujjak és mutatóujjak mindkét kézen érintkeznek és egy kört formálnak, és a körök egymást érintik. Mindkét kézen a másik három ujj kinyújtott. Gyakran a bal tenyér a test felé fordított, míg a jobb tenyér a testtől kifelé fordul. Tulajdonképpen egy két kezes vitarka-mudrá (lásd alább). A Dharma-csakra jelentése: a Dharma kereke. Ez a mudrá felidézi Buddha első beszédét, amit 'a Tan kerekének megforgatásá'-nak is szoktak hívni.

Dhjána-mudrá (dhyāna-mudrā): Meditációs* kéztartás. A kezek az ölben nyugszanak, tenyérrel felfelé. A két kéz ujjai kinyújtva egymáson fekszenek, a jobb kéz van felül. A két hüvelykujj hegye összeér. Az így keletkezett háromszög a Buddhát, Dharmát és Szanghát jelképezi. Néha a hüvelykujj is a többi ujj mellé simul, néha pedig a Buddha alamizsnás szilkét tart a tenyerén.

Varada-mudrá (varada-mudrā): A nyitott kéz tenyere kifelé fordulva, az ujjak lefelé mutatnak. A varada-mudrá képviseli a könyörületet, irgalmat és kegyosztást, nagylelkűséget. Ez általában a jobb kéz. Ám amikor ezt a varada-mudrát együtt használják az abhaja-mudrával, akkor a jobb kéz van abhaja-tartásban, és a bal kéz varadában.

Vitarka-mudrá (vitarka-mudrā): A jobb kéz mellmagasságba emelt, az ujjak felfelé mutatnak, a tenyér kifelé. A hüvelykujj és a mutatóujj egy kört formál. Néha a bal kéz ujjakkal lefelé mutatva, csípőmagasságban tartva, szintén kifordított tenyérrel vannak, és a hüvelykujj és mutatóujj ezen a kézen szintén kört formálnak. Ez a mudrá képviseli a vitát és Buddha tanításainak átadását.

Források: Mudrák a buddhista ikonográfiában (angolul)
Buddhista mudrák magyarázatai (angolul)

További linkek a témában magyarul:
Gyakoribb mudrák - ismertető a Jé! India oldalon
Láthatóvá tett vallások: Budhizmus - videó
Buddhista ikonográfia - Scribd dokumentum

*Az elnevezése (dhjána=meditáció) adta a csan és zen irányzatok nevét.

MCA - R.I.P.

noreply@blogger.com (Roni) — Sat, 05 May 2012 18:32:00 +0000

Máj. 4-én létformát váltott MCA, azaz Adam Yauch, a Beastie Boys* alapítója és MC-je. (A BB talán legismertebb száma a Sabotage*.) Adam Yauch buddhistaként* (részben tibeti feleségének köszönhetően) szerepet vállalt a Free Tibet mozgalomban, és időnként a Beastie Boys számaiba is becsempészte a buddhista tanításokat. Tiszteletünk jeléül álljon itt a Bódhiszattva-fogadalom (Bodhisattva Vow):

Bővebben a számról: Dharma In Popular Music: Beastie Boys, Bodhisattva Vow*

* A link angol nyelvű

Buddhista fotóalbum - Karikatúra

noreply@blogger.com (Roni) — Wed, 02 May 2012 10:02:00 +0000

Itt muslica voltam Isztambulban, amit akkoriban, persze, Konstantinápolynak hívtak. Ez volt messze a legrövidebb életem... Ez meg királylepke koromban volt, az 1884-es vándorlás* idején... Ha jól emlékszem, egy veréb evett meg.

Buddhista fotóalbum

Forrás: FaceBook, az alkotó Scott Hilburn, a honlapja: The Argyle Sweater*

* A link angol nyelvű

Buddhizmus és vegetarianizmus

noreply@blogger.com (Ildi) — Tue, 01 May 2012 08:57:00 +0000

Minden buddhista vegetáriánus?

Nem, nem mindegyik az. Némely buddhista vegetáriánus, de vannak, akik nem azok. A vegetarianizmushoz való hozzállás változó irányzatonként éppúgy, mint egyénenként.

Nem valószínű, hogy a történelmi Buddha vegetáriánus lett volna. A tanításainak legkorábbi feljegyzéseiben, a Tripitakában (páliul Tipitak a- Három Kosár) Buddha nem tiltotta meg határozottan a húsevést tanítványainak. Tény, ha húst adtak egy szerzetes alamizsnás tálkájába, a szerzetestől feltételezték, hogy azt megeszi. A szerzetesek hálásan fogadtak és fogyasztottak minden ételt, amit adtak nekik, beleértve a húst is.

Kivételek

Ennek ellenére létezett kivétel a hússal kapcsolatban az alamizsna elfogadásának szabályzatában. Ha a szerzetes tudta vagy gyanította, hogy egy állat kifejezetten az ő számára lett levágva., akkor visszautasította annak elfogadását. Ugyanakkor, amikor egy állatot elsősorban világi család étkezése céljára vágták le, már elfogadható volt egy szerzetes számára is.

Buddha fel is sorolt bizonyos fajta húsokat, amiket nem lehet megenni. Ilyen a ló, elefánt, kutya, tigris, kígyó, leopárd és medve. És mivel pontosan meghatározva csak ez a néhány fajta állat tiltott, így arra következtethetünk, hogy más húsok fogyasztása megengedett.

A buddhizmus első fogadalma az, hogy ne vedd el más lény életét. Buddha mondta követőinek, hogy ne öljenek, és ne is vegyenek részt ölésben vagy ne okozzák más lény életének elvételét. Vannak, akik állítják, hogy már a húsevés is ölésben való részvétel, hiszen pénzért megvesszük a mások által levágott húst. Persze, feleletként lehetne mondani, hogy ha egy állat már halott és nem kifejezetten azért vágták le, hogy megegyék, akkor az nem teljesen ugyanaz, mint magát az állatot megenni. Úgy tűnik, Buddha is valahogy így értelmezte a húsevést.

Mindezek ellenére, a történelmi Buddha és a szerzetesek, apácák, akik követték őt, otthontalan vándorok voltak, és kizárólag azon az alamizsnán éltek, amit kaptak. Akkor még nem kezdtek el építeni kolostorokat és más állandó közösségeket, csak valamikor Buddha halála után.

A kolostorban lakó buddhisták nem kizárólag alamizsnán élnek, hanem olyan élelmen, amit maguk termesztenek vagy amit adományoznak nekik vagy maguk vásárolnak. Nehéz volna vitatni azt, hogy az a hús, amit egy teljes kolostor közössége kap adományként, nem olyan állatból származik, amit kifejezetten e közösség miatt öltek le.

Ezért sok irányzata a mahájána buddhizmusnak különösen előtérbe helyezi a vegetarianizmust. Néhány mahájána szútra, mint a Lankávatára, a Szigetre lépés szútrája határozott vegetáriánus tanításokat közöl.

A buddhizmus és vegetarianizmus ma

Manapság a vegetarianizmushoz való hozzáállás irányzatról irányzatra változik, még az irányzatokon belül sem egységes. Mindent egybevetve, a théraváda buddhisták maguk nem ölnek állatot, de személyes döntésnek tekintik a vegetarianizmust. A Vadzsrajána iskolákban, amelyikbe a tibeti és a japán singon buddhizmus tartozik, bátorítják a vegetarianizmust, de nem tekintik teljes mértékben szükségesnek a buddhista gyakorláshoz. A mahájána iskolák sokkal gyakrabban vegetáriánusok, de még irányzataikon belül is vannak eltérések a gyakorlatában.

Összhangban az eredeti szabályokkal, vannak buddhisták, akik bár nem vásárolnak húst maguknak, de ha például, egy vacsorameghívás során kínálnak nekik húst, akkor azt megeszik.

Középút

A buddhizmus helyteleníti a megszállott perfekcionizmust. Buddha azt tanította követőinek, hogy találják meg a középutat a szélsőséges elvek és gyakorlatok között. Emiatt az is helyteleníthető, ha egy vegetáriánus buddhista megszállottan ragaszkodik ehhez az elvéhez.

A buddhista tudatosság egyik "érett érzelme", a metta, azaz szerető kedvesség minden élőlény iránt, önző ragaszkodás nélkül. A buddhisták leginkább azért tartózkodnak a húsevéstől, mert szerető kedvességgel tekintenek az élő állatokra, nem pedig azért, mert helytelen vagy erkölcstelen volna egy állati test fogyasztása. Más szavakkal, nem maga a hús a lényeg. És némely esetben a buddhista tudatosság másik "érett érzelme", a karuna , azaz együttérzés hatására egy buddhista megtörheti ezt a szabályt. Például, ha meglátogatod idős nagymamádat, akit már évek óta nem láttál, és megérkezvén otthonába észreveszed, hogy a nagymama a te kedvenc gyerekkori ételedet készítette, rántott sertésbordát. A nagymamád már nem sokat főzöget, mert ilyen idősen nehezen mozog a konyhában. De szívének legkedvesebb kívánsága volna az, hogy adjon neked valami különlegeset, és hogy lássa, amint ráveted magad a rántott sertésbordára, ahogy azt tetted gyerekkorodban. Ő erre készült már hetek óta. Ilyen esetekben, ha akár egy másodpercig is habozol elfogadni ezeket sertésbordákat, akkor nem vagy buddhista.

A szenvedésre való figyelem

A nagy "állatgyárak" kegyetlen helyek az állatok számára. Tenyésztett anyadisznók olyan kis ketrecekben élik le életüket, hogy még megfordulni sem tudnak benne. Tojótyúkokat olyan ketrecekben tarják, hogy még a szárnyaikat sem tudják kinyújtani. (Bár talán az utóbbi időkben az állattartás szabályai változtak valamicskét, de alapvetően még mindig meglehetősen borzasztó hely egy többezer csirkét nevelő "csirkegyár", és a vágóhídra vezető út alatt is nagyon sokat szenvednek az állatok, a kegyetlen végről meg már nem is beszélve...)

Egy buddhistának azt is figyelembe kell venni, hogy a termék, amit vásárol, szenvedés által keletkezett. Ebbe beleértjük az emberi szenvedést is éppúgy, mint az állatit. Ha például, a műbőr cipőd kizsákmányolt, embertelen körülmények között dolgozó munkások által készült, akkor mindegy, hogy bőrcipőt veszel-e vagy ilyen körülmények között gyártott műbőrt.

Az ilyen dolgok teszik a vegetáriánus kérdést igazán elgondolkodtatóvá.

Élj figyelmesen!

Nem szabad elfelejteni azt a tényt, hogy élni annyi, mint ölni. Ez elkerülhetetlen. Hiszen a gyümölcsök, zöldségek, amiket megeszünk, maguk is élő szervezetek vagy azok részei. Termesztésükhöz elengedhetetlen sok rovar, rágcsáló és egyéb állat megölése is. Otthonainkba az elektromos áram és a fűtés olyan létesítményekből érkezhet, amely károsítja a környezetet. És az autóink által okozott károkba meg már nem is merünk belegondolni...

Mind belegabalyodtunk az ölés és pusztítás hálójába, és amíg élünk, képtelenek leszünk teljes mértékben kiszabadulni. Buddhistaként nem az a feladatunk, hogy ész nélkül kövessünk könyvekben, iratokban leírt szabályokat, hanem hogy figyeljünk oda azokra a károkra, amiket okozunk, és próbáljunk minél kevesebbet ártani önmagunknak és a világ minden lényének.

Forrás: Buddhizmus és vegetarianizmus (angol nyelven)
A képek forrása: Yann Arthus-Bertrand: Home/Otthonunk (videó magyar szinkronnal)

Az első európai nő, aki felfedezte Tibetet - Alexandra David-Néel

noreply@blogger.com (Ildi) — Wed, 25 Apr 2012 14:25:00 +0000

Alexandra David-Néel 1868-ban született Párizsban, és 1969-ben halt meg Digne-ben (Franciaország). Egyetlen lánya volt a hugenotta elődökkel bíró francia apjának és skandináv származású katolikus anyjának.

A kis Alexandrának sivár gyerekkora volt, megszámlálhatatlanul szökött meg hazulról, legelőször már két évesen. Kamaszkorában keleti filozófiát és angol nyelvet kezdett el tanulni, majd 1889-ben Párizsban telepedett le. Itt a Teozófiai Társasághoz és egyéb különböző titkos közösségekhez csatlakozott, pl. szabadkőművesekhez, mialatt feminista és anarchista csoportok is üdvözölték őt körükben. 1899-ben megírt egy anarchista értekezést, de nem talált rá kiadót. Az akkori társa, Jean Haustont, úgy határozott, hogy saját maga adja ki. Szélesebb olvasói körökben nem volt nagy visszhangja, viszont anarchisták felfigyeltek erre a műre, és öt nyelvre is lefordították, köztük oroszra.

1890-91-ben Alexandra, keresztanyja örökségének köszönhetően, több, mint egy évet tölthetett Indiában, aminek minden részét bejárta ezalatt. Elkápráztatta India varázslata, elbűvölte a tibeti zene, áhítattal töltötték el a Himalája csúcsai, és megfogadta, hogy vissza fog térni. Előbb azonban Észak-Afrikába is elutazott, ahol a Koránt is tanulmányozta. 1904-ben,Tuniszba érkezvén, ismerkedett meg Philippe Néel vasútépítő mérnökkel. Ekkor Alexandra 36 éves volt. Házasságot kötöttek egymással, de néhány hónap után Alexandra rájött, hogy a háziasszony szerep nem neki való, hiszen ő mindig is utazni szeretett volna.

1912-ben érkezett Szikkimbe, ahol nagyon közeli barátságot kötött Sidkeong Tulkuval, ennek a kis himalájai államnak a vezetőjével. Ugyanebben az évben kétszer is találkozott a 13. Dalai Lámával, és személyesen tőle is tudott kérdezni a buddhizmusról - ami példátlan volt akkoriban európai nő számára. Az összes nagyobb kolostorban járt, és ezáltal még jobban elmélyítette ismereteit a buddhizmusban, különösen a tantrikus buddhizmusban. 1914-ben, egyik kolostorban találkozott a fiatal Aphur Jongden-nel, akit később fiává fogadott. Együtt vonultak remeteségbe, egy tengerszint feletti 3900 méter magasságban lévő barlangba, Észak-Szikkimben. Itt az egyik legnagyobb remete közelében lehetett, akinek a tanításait hallgathatta, de legfőképpen a tibeti határ mellett volt, amin - minden akadály ellenére - kétszer is átjutott, és találkozott a Pancsen Lámával. Ekkor még nem sikerült Lhászába, a tiltott városba, elérnie. Ezen kirándulások miatt 1916-ban a britek kitiltották őt Szikkimből.

Három kemény telet töltöttek a Himalájában, a remeteségben, majd folytatták Jongdennel együtt a kalandos utazásukat. Európában éppen az I. világháború dúlt, így lehetetlen lett volna oda visszatérnie. Igy néhány Indiában töltött hónap után Japánba indult. Ott azonban erős honvágya támadt Tibet és a Himalája iránt. A tanulásba menekült, találkozott orientalistákkal, tudósokkal, misztikusokkal. A filozófus szerzetes, Ekai Kavagucsi beszámolója reményt keltett benne. A férfinek ugyanis sikerült 18 hónapot Lhászában eltölteni, kínai szerzetesnek álcázva magát, de végül gyanúsnak találták, így menekülni kellett onnan. Alexandrát lenyűgözte ez a történet, és ötletet adott számára. Jongdennel együtt Koreába indultak, majd Pekingbe. Itt az egyik templomban megismerkedtek tibeti tudósokkal. Innen Jongdennel együtt egy különc láma társaságában keresztülvágtak Kínán, keletről nyugat felé, voltak a Góbi-sivatagban és Mongóliában is. Három évet tanult a Kum-Bum kolostorban, ahol aztán otthagyták minden tartozékukat, öszvérjeiket, szolgáikat, csomagjaikat. Alexandra koldusasszony ruhába öltözött, míg Jongden felvette saját szerzetesi öltözetét. Ezúttal, leginkább felderítetlen utakon haladva, sikeresen átlépték a határt a rejtélyes Tibetbe, majd végre elértek Lhászába is. Két hónapot töltöttek ott, és voltak a környékbeli híres kolostorokban is.

Lhászában egyik szomszédjuk gyanúsnak találta őket, és jelentette Lhásza kormányzójának, aki azonban akkor még nem foglalkozott ezzel, csak amiután hallotta azt a szóbeszédet, hogy Alexandra és Jongden elérte Gyantzét. Itt feltartóztatta őket a brit kereskedelmi képviselő, féltvén őket Lhásza kormányzójától, és vejével együtt mindent megtettek, hogy olyan papírokkal lássák el őket, hogy Szikkimen keresztül el tudjanak jutni Indiába.

14 évnyi távollét után érkeztek meg Alexandráék Franciaországba. A férjétől elvált, törvényesen is örökbe fogadta Jongden lámát, majd Digne-ben letelepedve, 1928-ban megépítette a "Samten-Dzong"-ot, a meditációs erődjét. Az utazásairól jó néhány könyvet jelentetett meg, köztük magyarázatokat is azokról a titokzatosokról és mágusokról, akiket megismert utazásai során. Emellett előadó körutakra indultak Jongdennel együtt Franciaországba és Európa egyéb országaiba is.

1937-ben, 69 évesen, Alexandra úgy döntött, hogy visszatér Tibetbe. Miniszterek és volt férje, akivel teljesen megbékéltek, segítettek neki ebben. Még ugyanebben az évben érkeztek meg Kínába, ahol nem csupán polgárháború zajlott, hanem a kínai-japán háború is dúlt. Alexandra minden lehető nehézséggel volt kénytelen szembesülni, bombázásokkal, a kegyetlen hideggel, éhínséggel, járványokkal. Közben 1941-ben meghalt a volt férje, aki nem csupán férje, hanem egyben legjobb barátja és anyagi támogatója volt, így még az Európából érkező pénzforrás is megszűnt. 1946-ban érték el Jongdennel Indiát, ekkor Alexandra már 78 éves volt.

Visszatérve Franciaországba, Digne-ben megírta legutolsó kalandjait. Sok könyvet adott ki, amiket jó néhány nyelvre lefordítottak, és előadásokat tartott Franciaországban és más európai országban. 1955-ben meghalt hűséges utazótársa, fogadott fia, Jongden, aki 40 éven át követte őt mindenhová. Ezután, 87évesen, Alexandra munkába menekült. Tanult, írt, szinte élete utolsó napjáig. Még ekkor is kifejtette vágyát a Tibetbe való visszatérése, ezért 100 éves is elmúlt, amikor még megújíttatta útlevelét. Majdnem 101 évesen halt meg.

1973-ban, Benareszben, a Gangesz vizébe szórták Alexandra és fogadott fia, Jongden láma, hamvait. 1982-ben és 1986-ban, Őszentsége, a 14. Dalai Láma Digne-be utazott, hogy meglátogassa Alexandra házát, és ezzel tiszteletét fejezte ki Alexandra David-Néel bátorsága előtt, aki egész életét arra szánta, hogy megismerje, majd bemutassa Tibetet a nyugati embereknek.

1977-ben nyitották meg Digne-ben az Alexandra David-Néel Kulturális Központot, amelyben múzeum is található, és tibeti kézműves termékek boltja és a tibeti gyerekek oktatását támogató egyesület is. A Központ célja és tevékenysége Alexandra műveinek kiadása és terjesztése, a tibeti gyerekek és menekültek megsegítése, buddhista tanítás tibeti tanítók által, a tibeti kultúra bemutatása.

Műveinek egy része magyarul is megjelent:
Az öt bölcsesség lámája,
A semmi hatalma,
Mágusok között Tibetben,
Utam Lhaszába,
Fekete mágia, szerelmi mágia - avagy az ismeretlen Tibet

Forrás:
Alexandra David-Néel élete (angolul)
Alexandra David-Néel wikipédiás cikk (angolul)

A buddhista közösség

noreply@blogger.com (Ildi) — Mon, 23 Apr 2012 15:17:00 +0000

A buddhista közösség, a szangha, világi élettől elvonult szerzetesekből és apácákból, valamint világi életet élő követőkből áll. A szerzetesek és apácák nem kezelhetnek pénzt, ezért szorosan rá vannak utalva a világi követőkre, akik támogatják őket élelmiszerrel és egyéb felajánlásokkal.

A buddhista közösség világi követői azok lehetnek, akik elkötelezik magukat a Három Gyémánt mellett, azaz menedéket vesznek a Buddhában, a Dharmában és a Szanghában. Emellett be kell tartaniuk az Öt Előírást (ezen az ötön kívül a próbaidős szerzetesekre és apácákra még további öt szabály vonatkozik).

A világi követők nem törekszenek a szerzetesi fegyelemre és a meditációra, hanem ők azáltal gyakorolják a vallást, hogy adakoznak a szerzetesek-apácák számára. Nem csupán azzal, hogy reggelenként elkészített élelmet adnak a szerzetesek és apácák alamizsnás tálkájába, hanem egyéb anyagi juttatásokat is adományoznak, ruhát, gyógyszert, és segítenek a kolostorok fenntartásában. A másik fontos tevékenységük a vallás gyakorlásában, hogy a szent helyekre elzarándokolnak, a nyilvános és magánszentélyeket és a megszentelt tárgyakat tisztítják, gondozzák. (pl. Buddha szobrokat fürdetnek szentélyekben vagy a hívők Thaiföldön templomokban Buddha szobrokra ragasztanak aranylapocskákat.)

A szerzetesek és apácák szent napokon/ünnepnapokon a Dharmáról, azaz a Tanról beszélnek a világi követők számára. Ezeken a napokon a világiak a kolostorokban csatlakozhatnak esetleg a közös elmélkedéshez, kántáláshoz is.

Mindezek erősítik a kapcsolatot a világi követők és a szerzetesek-apácák között, akik főleg a korai buddhizmusban meglehetősen távol álltak egymástól. Mivel a korai szent iratok szerint a világi követők nem válthatnak arahanttá (olyan személlyé, akinek már nem kell többé megszületnie), és nem juthatnak el a Nirvánába sem, legfeljebb a következő életeikben való szerencsésebb újraszületésben reménykedhettek, és hogy ezek közül valamelyikben szerzetesek-apácák lehetnek. Ezen a nagy különbségen enyhített az a dél-kelet-ázsiai, théraváda ("kis szekér") országokban, pl. Thaiföldön, dívó gyakorlat, hogy világi hívők is nyerhetnek ideiglenesen szerzetesi felszentelést.

Néhány buddhista országban, pl. Burmában is, az iskolai oktatás részeként a világi követők gyerekei, fiúk és lányok is, pár hónapot kolostorokban töltenek, ahol vallási oktatásban részesülnek, résztvesznek szertartásokon és erkölcsi képzést is kapnak.

Mindezek együtt sokban erősítik a világi követők és a szerzetesi-apáca közösségek közti kapcsolatot.

Forrás: Ian Harris: Buddhizmus Képes Enciklopédiája

Nők és a buddhizmus

noreply@blogger.com (Ildi) — Fri, 20 Apr 2012 14:17:00 +0000

Buddha tanítványai lettek az első szangha (buddhista közösség) tagjai. Ez a szangha a világi követők támogatása révén tartotta fenn magát, a világiak ezért a támogatásért cserébe áldást kaptak és vallási érdemeket szereztek. Ugyanez történt a korai kínai buddhizmusban, a középkori japán buddhizmusban, Tibetben és Délkelet-Ázsiában is. Ma is alapvetően ez jellemzi a szerzetesi közösség és a világi követők kapcsolatát.

Buddha legelső tanítványai férfiak voltak, így a legelső szangha is férfi szerzetesekből alakult. A buddhista hagyomány szerint az első nő, aki nem világi követőként, hanem apácaként akart csatlakozni a szanghához, Buddha nevelőanyja, aki egyben édesanyja húga, Padzsápatí Gótamí volt. Buddha ezt a kérést elutasította, ennek ellenére Padzsápatí és 500 női követője levágatták hajukat és ruhájukat is szerzetesi ruhákra cserélték és követték a szanghát. A hagyomány szerint Ánanda, Buddha leghűségesebb tanítványa volt az, aki beszélni próbált Buddhával a nők érdekében. De Buddha Ánandának is nemet mondott először. Ezután Ánanda megkérdezte tőle, hogy Buddha szerint a nők is elérhetik-e a megvilágosodást és eljuthatnak-e a Nirvánába. Buddha erre igen-nel válaszolt, nem látott okot arra, hogy a nők ne érhetnék el a megvilágosodást és ne érhetnék el a Nirvánát.

Ekkor már Buddha is engedni kényszerült, és Padzsápatínak és 500 követőjének megengedte, hogy a szangha első női tagjai, azaz apácák lehessenek. Jóslata szerint amiatt, hogy nők is a szangha tagjai lettek, a tanításai nem ezer éven át fognak fennmaradni, hanem csupán fele annyi ideig, 500 évig.

A buddhista kánon szövegei szerint Padzsápatínak és női követőinek, majd később minden buddhista apácának fel kellett vállalnia azt a nyolc szabályt, (Garudhamma ) ami csak nőkre vonatkozik. Ezek meglehetősen szigorú szabályok, pl. a legelső szabály az, hogy egy apácának, még akkor is, ha már száz éve felszentelték, tisztelnie kell egy szerzetest, még akkor is, ha az a szerzetes csak egy napja a rend tagja.

A Garudhammán kivűl az apácáknak még további 348 egyéb szabályt kell betartaniuk, míg a férfi szerzeteseknek csak 250-et. Ezeket a Vinaja Pitaka (Szerzetesi Fegyelem kosara) részletezi.

Ezt a fajta nemi megkülönböztetést többféleképpen értelmezik. Sokan Buddha nőgyűlöletét látják benne, míg mások az akkori (és az Indiában és a Távol-Keleten még ma is létező ) női alsóbbrendűség bizonyítékának vélik.

Viszont sok tudós mindezt vitatja, és úgy gondolják, hogy Buddha pontosan azt vette figyelembe, hogy a világi társadalom, amelynek támogatásától függött a szangha, nem fogadná el a női szerzetességet. Hiszen az akkori Indiában ez forradalmi lépés volt, semelyik vallásban sem volt ehhez hasonló.

Ugyanígy felmerült a tudósokban az, hogy esetleg Buddha csak egyszerűen védeni szerette volna a nőket, akiknek apácáként a személyes biztonságük kerülhet veszélybe egy patriarchális kultúrában, ahol apjuk-férjük védelme nélkül maradnak. (sok apácákra vonatkozó eredeti szabály is inkább a nők védelme érdekében született, mintsem ellenük).

Más tudósok azt mondják, hogy a Garudhamma szabályzata csak később, Buddha halála utána került bele a kánonba, és eredetileg nem volt benne a szövegben. Ellentmondásokra mutatnak rá a Páli Bhikkuni Vinaja (a páli kánon Apácák Fegyelmi Szabályzatával foglalkozó rész) és a Páli Kánon egyéb részei között.

Annak a valódi okát, hogy Buddha miért ellenezte a női szangha létrejöttét, minden bizonnyal sosem fogjuk megtudni. Viszont ha elfogadjuk azt, amit mondott Ánandának, mely szerint a nők is éppúgy megvilágosodhatnak, mint a férfiak, és emellett azt a tényt is figyelembe vesszük, hogy sem az első szangha tagjainál nem számított, hogy ki milyen kasztba született, és buddhizmusban azóta sem lényeges senki származása, és mindehhez még ismerjük a szútrákból (tanbeszédekből) Buddha viszonyát akár a világi női követőkhöz, akár az apácákhoz, akkor semmiképpen sem feltételezhetjük Buddháról azt, hogy nőgyűlölő lett volna, sem pedig azt, hogy különösebben hatottak volna rá az akkori (és akár a mostani) Indiában a származási vagy nemi hovatartozással kapcsolatos diszkriminatív nézetek.

Bármi is volt az eredeti szándék, az apácákat a rájuk vonatkozó törvények alárendelt helyzetbe kényszerítették. Amikor az apácák rendje Indiában és Srí Lankán évszázadokkal ezelőtt kihalt, a konzervatívok ezeket a törvényeket vették elő, hogy megelőzzék új apáca rendek megalakulását. Tibetben és Thaiföldön, ahol nem voltak azelőtt apácák, történtek kísérletek apácarendek létrehozására, de ezek hatalmas ellenállásba ütköztek.

Jelenleg a problémás apácakérdés megoldódni látszik azáltal, hogy Ázsia más részeiről teljesen hivatalosan felszentelt apácák utaznak a felszentelési szertartásokra. Emellett Amerikában jó néhány koedukált kolostor létesült, amelyekben férfiak és nők ugyanazt a szerzetesi fogadalmat teszik le és ugyanolyan szabályokat követnek.

De Buddha egyetlen dologban tévedett - a tanításainak továbbélésének megjövendölésében. Azóta 2500 év telt el, és a tanításai még mindig itt vannak, velünk.

Forrás: Az első buddhista apáca (angol nyelven)
A képen Szanghamittá, Asóka király lánya, aki a Srí Lanka-i apácaközösséget alapította a hagyomány szerint. Forrás: Sanghamitta
További linkek (angolul): Bhikkhuni Sangha

Útmutató a Bódhiszattva életmódhoz

noreply@blogger.com (Ildi) — Fri, 06 Apr 2012 13:50:00 +0000

Ez a Sántidévának tulajdonított mű ezen a tíz fejezeten át vezeti az olvasót a bódhiszattvává válás ösvényén:

I. A felébredt elme haszna
II. A vétkek megvallása
III. A felébredt elme alkalmazása
IV. A felébredt elmére való odafigyelés
V. Védelmező önmegfigyelés (erkölcsi tanok)
VI. A kitartás tökéletesítése
VII. A lelkesedés tökéletesítése
VIII. A meditáció tökéletesítése
IX. A bölcsesség tökéletesítése
X. A felajánlás

Az alábbi gondolatébresztő idézetek a II. részből valók, A vétkek megvallásából:

" (...)

33. A halál nem válogatós, nem érdekli, hogy befejeztem dolgaimat vagy sem. Akár egészséges vagyok, akár beteg, kiszámíthatatlanul és váratlanul sújt le, mint egy hatalmas villámcsapás.

34. " Mindenkit hátrahagyva, az életből majd egyedül kell távoznom." - Ezt én nem fogtam fel, és sokféle rosszat cselekedtem barátaim és ellenségeim miatt.

35. Ellenségeim semmivé lesznek. Barátaim is semmivé lesznek. Én magam is semmivé leszek, miképpen minden semmivé lesz.

36. Bármi, amit átélek, emlékké halványul majd. Akár egy álomban, minden, ami már elmúlt, nem tér vissza újra.

37. Csak mostanáig hány barátom és ellenségem lett már semmivé, de a rossz, amit cselekedtem miattuk, elviselhetetlenül előttem marad.

38. És mert nem fogtam fel, hogy magam is elenyészem majd, figyelmetlenségből, vágyból és gyűlöletből oly sok rosszat cselekedtem.

39. Éjjel és nappal minden lény élete szüntelenül fogy és nincs hozzáadás, nincs ráadás. Pont én lennék kivétel?

40. Amikor majd fekszem az ágyban, rokonaim által körülvéve, egyedül fogom elszenvedni a haldoklás érzését.

41. A halál hírnökei által megragadott embernek mit tudnak segíteni a rokonai és a barátai? Abban a percben az erényem lesz egyedül, ami megvéd, és azzal nem foglalkoztam.

(...)

58. Nem áltathatom magam azzal a gondolattal, hogy "Még ma biztosan nem fogok meghalni". Az idő ,amikor semmivé leszek, elkerülhetetlenül eljön.

59. Ki tud engem megnyugtatni? Hogyan tudnék ettől megszabadulni? Hiszen elkerülhetetlenül semmivé leszek. Miért áltatom hát magam?

(...)

61. Elhagyva ezt az életet és minden rokonomat, barátomat, teljesen egyedül indulok máshová. Mi haszna van hát az összes barátomnak és ellenségemnek?

62. Emiatt éjjel-nappal ez foglalkoztat: Hogyan szabadulhatnék meg biztosra a szenvedésemtől, amit a nem-erényességem okoz?

63. Bármit vétkeztem figyelmetlenségből, bármilyen eredendően sem helyes cselekedetet tettem és bármilyen fogadalmat szegtem meg tudatlanul,

64. Megrettenve a [rám váró] szenvedéstől, mindezt megvallom, összetett kézzel állva a Védelmezők előtt, meghajolva újra és újra.

65. Legyenek tudatában a világ Kísérői minden kihágásomnak a bűneimmel együtt. Ó Védelmezők, nem fogok többé rosszat cselekedni! "

Forrás: Útmutató a Bódhiszattva életmódhoz /szanszkritből és tibetiből fordította V.A. Wallace és B. A. Wallace/ angol nyelven

Sántidéva írásai

noreply@blogger.com (Ildi) — Fri, 30 Mar 2012 09:06:00 +0000

Két szöveget tulajdonítanak Sántidévának, az egyik a Bódhicsarjávatára (Útmutató a Bódhiszattva életmódhoz) és Siksászamuccsaja (Gyakorlás Gyűjtemény).

A Bódhicsarjávatára több, mint 900 versszakból álló munka. Tibeti legendák érzékeltetik, hogy a szöveget eredetileg szóban mondták fel, ahogyan ez következik a szöveg saját irodalmi jellegzetességéből. Bár tibeti nyelvre többször is lefordították, és mélyen tisztelik a összes tibeti buddhista hagyományban, eredetileg szanszkrit nyelven alkották és szerkesztették. Az olvasót tíz fejezeten át vezeti a szöveg a bódhiszattvává* válás ösvényén.

A Siksászamuccsaja (Gyakorlás Gyűjteménye) 27 "káriká"-ból azaz versből áll, szútrák és más szent iratok idézéséből, és Sántidéva néhány magyarázatából, mindezt 19 fejezetbe rendezve. A teljes szöveg majdnem 95 százalékát a szent iratok idézetei teszik ki, és ezért erről a szövegről szólva elmondható, hogy bár megmutatkozik Sántidéva magyarázatában a képzettség, de mivel ez a magyarázat-rész nagyon rövid, ezért kevés eredetiség van az egész szövegben. Még a "kárikák", azaz a versek sem teljesen eredetiek, beleértve azt a néhány példányukat, amelyek olyan régebbi munkákból való idézetek, amiket "idézet készleteknek" is lehetne nevezni. Ez szembetűnő ellentétben van a Bódhicsarjávatárával, amit változatlanul kreatív irodalmi mestermunkaként tartanak számon, és amely bemutatja Sántidéva vallásos költőként való vitathatatlan ragyogóságát. Ennek ellenére a Siksászamuccsaja nagyon értékes, mert nem csak egy rendszerező összefoglalása a mahájána tanítások gyakorlatának, hanem sok olyan szöveg is megismerhető belőle, amelyek máskülönben nem maradtak fent szanszkrit nyelven. A Sántidéva által idézett szövegek száma 110 körül van. Mivel ezek többsége csak kínai és tibeti nyelvben áll rendelkezésre, a Siksászamuccsajának egyik legnagyobb érdeme, hogy a Sántidéva idejében meglévő szanszkrit kánon kiterjedéséről bizonyosodhatunk meg. Ugyanúgy, mint a Bódhicsarjávatárát, a Siksászamuccsaját is eredetileg szanszkrit nyelven alkották, ahogy azokat a szútrákat is, amelyeket idéz. Ennek ellenére, míg az a kis rész, amely Sántidéva magyarázatát tartalmazza, viszonylag szabályos szanszkrit nyelvű, addig az idézett szútrák buddhista-szanszkrit keverék nyelven olvashatóak. A Siksászamuccsaja egy novícius olvasó számára sokkal kevésbé hozzáférhető, mint a Bódhicsarjávatára és az elrendezése is összezavaró lehet.

Kinek íródtak ezek a szövegek? Arra következtethetünk a szövegekből, hogy olyan férfi olvasóknak/hallgatóknak szánták, akikben munkál a nők iránti szexuális vágy, mivel az olvasó/hallgató szexuális sóvárgásai mindig megvitatásra kerülnek a szövegekben. Ezért az a hímnemű forma használata, amivel az olvasót/hallgatót megszólítja, nem zavaró. A megszólított olvasó/hallgató szintén ért szanszkrit nyelven, és az i.u.7. században vagy utána él. Bár a szanszkrit nyelvtudás csak feltételezhető, de mindenképpen jól képzettnek kell lennie, azaz jártasnak a klasszikus szanszkrit kultúra gondolatkörében. Emellett nem szükségszerűen jár a bódhiszattva ösvényen, amikor még elkezdi olvasni vagy hallgatni a szövegeket, de késztetést érez az ösvényre való rálépésre a tanulmányozásuk hatására.

A szövegek olvasó/hallgató tábora magába foglalja a szerzeteseket és magába foglalhat világi követőket is. Míg a szerzetesek lényeges elemei a szöveg olvasó/hallgató táborának, és bizonyos szempontól ők az ideális közönség, de nem szükségszerűen kizárólagosak. Azok az életviteli elvek, amelyek megjelennek a Bódhicsarjávatára 5. fejezetében, megközelítik a vinaja szerzetesi szabályzatot, sőt néhány belőlük közvetlenül a prátimoksa (patimokkha páliul) szerzetesi szabálygyűjteményből kerültek át. De ezekből jó párnak a betartása a világi követők számára lehetetlenség vagy képtelenség. A Siksászamuccsajában szintén, Sántidéva természetesen jobbnak tartja a szerzetességet és dicséretreméltóbbnak, mint a világi életet, de kötelességének része meggyőzni a világi olvasót/hallgatót a szerzetesi életre való törekvésről. Kijelenti, hogy "minden születésben a nagyszerű bódhiszattva kilép.... a világi életből" — azaz szerzetes lesz (Siksászamuccsaja 14.) De ezt a folyamatot mindegyik létben meg kell újítani, hiszen mindegyik lét a világi élettel kezdődik. Sántidéva több alkalommal is utal világi bódhiszattvákra. Részben ez a szöveg, tehát, világiaknak is címzett.

* A bódhiszattva egy jövőbeni Buddha, és ezért egy tökéletesség felé vezető úton járó lény.
A hínajána buddhizmusban csak Gautama (Gótama) ilyen 'megszabadulásra törekvő lény'. Ezt a megnevezést (bódhiszatta) használja Gautama önmagára, amikor a korábbi életeiről és utolsó születésének a megszabadulása előtti időszakáról beszél.
A mahájána buddhizmusban, ezzel szemben, mindenki ilyen 'megszabadulásra törekvő lény', aki letette a bódhiszattva-fogadalmakat, aki a buddhista gyakorlás útjára lépett. Mivel így mindenki 'bódhiszattva' lett, a fogalom kiüresedett, felmerült az igény, hogy a bódhiszattvaság különböző szintjeit megkülönböztessék, aszerint, hogy ki milyen 'közel' van a megszabaduláshoz. Ennek egyik legelterjedtebb formája a 10 bódhiszattva-szint (bhúmi) leírása.

Forrás: Internetes Filozófiai Enciklopédia (angol nyelven)
Erkölcsi nézetek Sántidéva Siksászamuccsaja c. művében (angol nyelven)

Sántidéva, a mahájána buddhista filozófus

noreply@blogger.com (Ildi) — Thu, 29 Mar 2012 14:14:00 +0000

Sántidéva (jelentése: béke istene) egy indiai mahájána buddhista filozófus-szerzetes neve volt. Két szöveg, a Bódhicsarjávatára (Útmutató a Bódhiszattva életmódhoz) és a Siksászamuccsaja (Gyakorlás Gyűjtemény) szerzőjeként ismert. Ezek a munkák a bódhiszattva ideálról írnak - az eszményi személyről a mahájána buddhizmusban. Ez volt a "mahájána" kifejezés legkorábbi használata a szanszkrit nyelvben, ámbár még Sántidéva idejében, annak értelmezése, hogy mi is a bódhiszattvává válás velejárója, sok változáson ment keresztül.

Sántidéva mindkét szövege erkölcsös illetőként határozza meg a bódhiszattva ideált, és előírja, hogyan kell helyesen élnie és megindokolja ezt az életmódot. Sántidévát az erkölcsre való hangsúlyos figyelme teszi viszonylag szokatlanná az indiai filozófusok között, akiket leginkább a metafizika (vagy általánosabban elméleti filozófia) érdekelt. Sántidéva erkölcsi gondolatai széleskörben ismertek, idézettek és kedveltek a tibeti buddhisták körében, és a nyugati gondolkodók is egyre jobban felfigyelnek rá. Sántidéva metafizikájának főként azért van jelentősége, mert közeli kapcsolatban áll az etikájával.

Sántidéva életéről a tibeti szentek története (Taranatha, Bu ston*) adja a legtöbb részletet, bár a legtöbb kortárs történész kétségbe vonja igazságukat. Röviden: a történet elmondja, hogy egy herceg Saurástrából (Gujarat*) kerül a nagy hírű szerzetesi egyetemre, Nálandába*. A szerzetestársai, nem ismervén fel bölcsességét, csak egy lusta embert láttak, aki nem méltó társaságukra. Hogy bebizonyítsák a feltételezésük szerinti hiányos tudását, megkérték őt, hogy mondja fel egy buddhista szútra szövegét. Sántidéva nem rettent meg, hanem megkérdezte, vajon valamilyen régi vagy újabbat akarnak hallani. Újat kértek tőle, ő pedig hozzáfogott a Bódhicsarjávatára (Útmutató a Bódhiszattva életmódhoz) felmondásába. Amikor elért a IX. 34. verséig, akkor felemelkedett a levegőbe és a teste eltűnt. A szöveg maradékát egy testetlen hang mondta fel.

A szentek történetén kivűl, a legtöbb, amit tudunk Sántivédáról, azt a szövegeinek fennmaradt magyarázatában található gondolatokból tudjuk. Azon túl, ami ezekben a szövegekben megtalálható, nagyon nehéz többet megtudni e szövegek történelmi alkotójáról vagy szerkesztőjéről. Mint feljegyezték, tibeti történészek újra elemzik a szövegek írójaként ismert Sántidéva élettörténetét, de ilyen kevés hiteles bizonyíték mellett bonyolult kiválogatni a legendákból a tényeket. Nincs igazán okunk kételkedni abban, hogy valaki Sántidéva néven írt néhány részt két könyvben vagy abban, hogy szerzetes volt Nálandában. (A tibeti történészek ebben az utolsó pontban egyetértenek, és az alapján, amit tudunk az indiai buddhista történelemről, elképzelhető helyszínnek tűnik egy történelmileg jelentős buddhista munka megalkotására.)

Ezeken a dolgokon kivűl aránylag keveset tudunk mondani a szöveg megalkotásának megközelítőleges dátumáról. A Bódhicsarjávatárát tibeti nyelvre Khri-gcug Ide-brcan Ral-pa-csan király alatt (i.u.816-838) fordították le, tehát az előtt kellett, hogy keletkezzen. Mivel a kínai zarándok Yi Jing (vagy I-ching*) megemlíti az összes főbb indiai mahájána gondolkodót, akik ismertek voltak Indiában, de nem említi Sántidévát, valószínűsíthető, hogy ezen szövegek megalkotása, vagy legalábbis híressé válása, azután történt, hogy Yi Jing elhagyta Indiát i.u. 685-ben. Tehát Sántidévát és alkotásának keletkezését valamikor a 8. század körülre tehetjük.

* A link angol nyelvű

Forrás: Internet Filozófiai Enciklopédia (angol nyelven)

Reform buddhisták - Karikatúra

noreply@blogger.com (Roni) — Mon, 26 Mar 2012 18:12:00 +0000

Ne kövessük el még egyszer ugyanazt a hibát!

Mondjunk NEM-et az újraszületésre!

Reform buddhisták

Forrás

Valaki - Irimiás Balázs

noreply@blogger.com (Roni) — Wed, 21 Mar 2012 10:43:00 +0000

Irimiás Balázs építész vezeti Kőrösi Csoma Sándor zanglai kolostorszobájának felújítását. Portréműsor róla és a projektről:

Gánti Bence: A buddhizmus lélektana, spiritualitása és irányzatai

noreply@blogger.com (Roni) — Tue, 20 Mar 2012 19:47:00 +0000

Megjelent Gánti Bence könyve a buddhizmusról, amely egy magyar vipasszaná-gyakorló pszichológus szemszögéből mutatja be a buddhizmus különféle irányzatait és meditációs technikáit. Felvázolja a Buddha életét, a különféle buddhista irányzatok kialakulását, majd azok lényegi tanításait és a hozzájuk fűződő meditációs gyakorlatokat. A könyvben nagy hangsúlyt kap a vipasszaná-meditáció története (Buddhaghósza* és a 20. századi nagy vipasszaná-mesterek: Goenka, Mahasi Sayadaw, Pa Auk*) , a magyarországi buddhista közösségek közül néhány és Csoma öröksége.

Kinek ajánlom:
- aki most ismerkedik a buddhizmussal
- aki egy irányzatot ismer, de érdekelné egy átfogó kép a többiről
- aki kíváncsi a vipasszaná meditáció történetére és elméletére

Kinek nem ajánlom:
- aki viszonylag jól ismeri a buddhizmust
- aki tud páliul/szanszkritul és járatos a buddhista zsargonban
- aki gyakorlati meditációs útmutatót keres

* A link angol nyelvű

Buddha megjelenítése

noreply@blogger.com (Ildi) — Mon, 19 Mar 2012 15:22:00 +0000

Valamikor az i.e. 2. század és az i.u.1. század között fejlődött ki Buddha első ember formájú ábrázolása. A legkorábbi buddhista művészeti ábrázolások nem közvetlenül jelenítették meg Buddhát, hanem szimbólumokat használtak helyette. Mint például a sztúpát, a Bódhi-fát, üres trónt, a Tan-kereket vagy lábnyomokat.

A greco-buddhista művészet a hellén Greco-Baktriai királyságban (i.e.256- i.e.128, mai Afganisztán területe) alakult ki, innen áradt szét a hellén kultúra, többek között az indiai szubkontinensre is.

A Boddhiszattvákat meztelen felsőtestű, felékszerezett indiai hercegként jelenítették meg, Buddhát pedig mint görög királyokat, akik könnyű, tóga-szerű öltözéket viseltek. Ezekre a greco-buddhista jellegű ábrázolásokra - elsősorban szobrokra - az ógörög szobrászatban is megfigyelhető erősen idealizált realizmus, a pontos, de ideális testarányok és gondosan redőzött ruha, és az érzékszervekre ható megjelenítés volt a jellemző. Buddhát görög himationban (könnyű tóga-szerű hullámos köpeny, mely mindkét vállat elfedte) ábrázolták, glóriával a fején és mediterrán jellegű hullámos hajjal (lásd ITT).

Ezzel szemben a Gangesz középső vidékén, Mathurában, Buddhát inkább a hagyományos indiai díszítőművészetre jellemző életerős és valósághű stílusban ábrázolták. Az itt megjelenített Buddha- alakok valamivel kidolgozottabbak, pontosabb anatómiai arányokkal. A testtartások és arckifejezések tekintélyt és nyugalmat sugároznak, a ruhák egyszerűségről vallanak.

Később, az indiai Gupta dinasztia (i.u.320-540) idején a két stílus ötvöződéséből alakult ki az egész buddhista világban elterjedt klasszikus Buddha-kép.

Még a legkorábbi szobrok és festmények is olyan testtartásokban ábrázolják Buddhát, amelyek élete legfontosabb eseményeit idézik. Állva vagy sétálva, egyik karját a védelem jeléül felemelve, jelenítik meg. Vagy keresztbe tett lábbal ülve, elmélkedve, kezét térdén nyugtatva, tenyérrel felfelé, vagy jobb kezével megérintve a földet, vagy jobb kezét felemelve a tanítás jeleként. A harmadik ábrázolásmód fekve jeleníti meg Buddhát, mély meditációban.

Ahogy terjedt a buddhizmus kelet felé, Buddha eredeti ábrázolásai keveredtek más ázsiai országok művészeti stílusaival, és kifejlesztették saját ikonográfiájukat.

Források: Ian Harris: Buddhizmus képes enciklopédiája (megvásárolható ITT)
Greco-buddhista art (angolul)
Világvallások képes enciklopédiája
Evolution of the Buddha Image (angolul)

Ajánlás: Láthatóvá tett vallások - Buddhizmus (kb. 20 perces videó a korai Buddha-ábrázolásokról)
Buddhist art (angolul)

Selyemút és a buddhista művészet

noreply@blogger.com (Ildi) — Mon, 12 Mar 2012 15:25:00 +0000

Az ókorban a kb.6500 km hosszúságú, később Selyemútnak elnevezett, kereskedelmi útvonal több országot is összekötött. Kb. i.e. 206-tól, a kínai Han dinasztia alatt indult meg ezen az útvonalon a kereskedelem Kína, India, Perzsia, Arábia, Egyiptom, és a Földközi-tenger országai között. A Selyemút több évszázadon át nem csupán az árucikkek, hanem a kultúrák, vallások terjedését is elősegítette.

A zoroasztrizmus, zsidó vallás, buddhizmus, kereszténység, iszlám évszázadokon keresztül terjedtek az eurázsiai kereskedelmi útvonalon utazó kereskedők, szerzetesek segítségével.

A Selyemút mentén terjedő vallások és kulturális hagyományok keveredése több esetben is szinkretizmust hozott létre. A művészetben a hellén (ógörög), iráni, indiai és kínai befolyás keveredhetett egymással. Ennek a kölcsönhatásnak az egyik legelevenebb példája a görög-buddhista (greco-buddhista*) művészetben mutatkozik meg.

A greco-buddhista művészet* közel 1000 éven keresztül virágzott Közép-Ázsiában, Nagy Sándor i.e. 4. századi hódításától kezdve egészen az i.u. 7. századik, az iszlám elterjedéséig. Az ógörög- hellén hatás a buddhista művészetben az i.u. I. század során legelőször a régi Észak Indiában, Gandhára* környékén (a mai Afganisztán területén) jelent meg. Majd fokozatosan terjedt tovább Közép-Ázsián és Kínán át egészen Japánig, ahová i.u. 6 századra érkezett meg.

Ennek a sajátságos keveredésnek még manapság is sok ikonográfiai részletei láthatók Japánban. Ilyenek pl.a japán buddhista templomok őristenségei Nió* és Sukóngósin*, akiket Héraklész, görög félisten, alakjáról mintáztak, vagy japán Buddha szobrok is sok esetben a hellén kultúra hatását mutatják.

Egyéb, más hellén művészeti befolyás nyomai is találhatóak Távol-Keleten. Az egyik legfeltűnőbb lény a görög szél isten, Boreasz, "aki" keresztülutazván Közép-Ázsiát és Kínát, a japán sintó Fúdzsin* nevű szélistenévé vált. Boreasz görög ikonográfiájával megegyezően, a japán szél isten is, két kezét feje fölött tartva, fog egy ruhaanyagot vagy "szélzsákot". A dús hajzuhatagát a japán változatban is megtartja, éppúgy, mint az eltúlzott, erőteljes arckifejezését.

A görög művészeti díszítőmotívum, a virágfüzér, a hellén világból került át a Tarim-medencébe, kb. i.u. 2.században, amint az a fából készült építészetben látható. A virágfüzér motívumot i.u.4.-6. században a kínaiak is magukévá tették, ők már mozaiklapokat és kerámiákat is díszítettek vele. Aztán Japánba is továbbkerült, kb. a 7. századtól, ahol buddhista templomok tetejét fedő cserepeken is megtalálható.

A nyugati ikonográfia néhány eleme, szintén a Selyemúton át, keletről indulva nyugatra, honosodott meg. A dicsfény vagy glória keresztény művészeti ábrázolásokon elsőként i.u. 5 században tűnt fel, míg a nem-keresztény kultúrákban már évszázadokkal korábban ismerték ezt. A dicsfény vagy glória megtalálható némely perzsa király és istenség megjelenítésében és feltűnik a kusán királyok érmein is, éppúgy, mint az i.u.1. századtól Buddha legtöbb greco-buddhista jellegű ábrázolásában is.

Egy másik díszítőelem, ami eredetileg Kínából érkezett a Selyemúton át nyugatra, a három nyúl*: három nyúl formájú állat fut egy körben. Ennek eredete a kínai Szuj-dinasztiára vezethető vissza, és Nyugat-Európa több templomának díszeként megtalálható, pl. Dartmoor (Devon) templomain is.

* A link angol nyelvű

Források:
Ian Harris: A buddhizmus képes enciklopédiája (magyarul)
Világvallások képes enciklopédiája (magyarul)
Silk Road transmission of art (angol nyelvű Wikipedia cikk)

További linkek a Selyemútról:
A Selyemút rejtett kincsei (Stein Aurélról és a dunhuangi barlangtemplomokról magyarul)
Mongols, Ancient China and the Silk Road (angol nyelvű blog)

Buddhista tanok a Bibliában

noreply@blogger.com (Ildi) — Wed, 29 Feb 2012 08:30:00 +0000

19.
Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan állatnak végéhez, és egyenlő végök van azoknak; a mint meghal egyik, úgy meghal a másik is, és ugyanazon egy lélek van mindenikben; és az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál, mert minden hiábavalóság.
20.
Mindenik ugyanazon egy helyre megy; mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz.
21.
Vajjon kicsoda vette eszébe az ember lelkét, hogy felmegy-é; és az oktalan állat lelkét, hogy a föld alá megy-é?
(Prédikátor könyve, 3.rész)

Ez az idézet a Biblia ószövetségi részéből, a Prédikátor könyvéből származik. A hagyomány úgy tartja, hogy ezt a könyvet maga Salamon király írta i.e. X. században. Azonban nyelvezetét tekintve sokkal valószínűbb, hogy egy ismeretlen szerző műve lehet az i.e. III.századból. A Biblia-kutatók úgy találják, hogy a Prédikátor könyvében található gondolatok mintha kilógnának az egész Bibliából, ezért felvetődik a kérdés, hogy a, minden bizonnyal ismeretlen, szerzőt a könyve megírásakor mennyire ihlették meg az indiai, leginkább buddhista jellegű, bölcseletek, tanok?

Az Ószövetségben található kanonizált könyveket három nagy csoportba osztják. A Prédikátor könyve a harmadik, "Az Írások" csoportjába tartozik, ezen belül is az "Öt tekercs" alcsoportba. Ezeket az ünnepi tekercseket meghatározott évenkénti nagy ünnepeken olvasták fel a nép előtt. Az eredetileg héber nyelven íródott ószövetségi könyveket i.e. 250-ben, Alexandriában fordították görög nyelvre. Ez a fordítás, amit Septuaginta néven ismerünk, tanusítja azt, hogy az Ószövetségben található kánon gyűjteménye ekkor már teljes volt.
Ha a Prédikátor könyvének egyes részleteit összevetjük a buddhista tanításokkal, akkor joggal tételezhetjük fel, hogy az ismeretlen, i.e. III. századi szerzőt indiai, esetleg buddhista bölcsességek ihlették e könyv megírásánál.

1. A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának beszédei. 2. Felette nagy hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság! 3. Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, melylyel munkálkodik a nap alatt? 4. Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad. 5. És a nap feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, a hol ő ismét feltámad. 6. Siet délre, és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér a szél. 7. Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza. 8. Minden dolgok mint fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül. 9. A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt. 10. Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak. 11. Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek. (Prédikátor könyve, 1. rész)

10. A ki szereti a pénzt, nem telik be pénzzel, és a ki szereti a sokaságot nem telik be jövedelemmel. Ez is hiábavalóság. 11. Mikor megszaporodik a jószág, megszaporodnak annak megemésztői is; mi haszna van azért benne urának, hanem hogy csak reá néz szemeivel? 12. Édes az álom a munkásnak, akár sokat, akár keveset egyék; a gazdagnak pedig bővölködése nem hagyja őt aludni. 13. Van gonosz nyavalya, a melyet láttam a nap alatt: az ő urának veszedelmére tartott gazdagság; 14. Ugyanis az a gazdagság elvész valami szerencsétlen eset miatt, és ha fia született néki, annak kezében nem lesz semmi. (Prédikátor könyve, 5. rész)

1. Mikor a fejedelemnek haragja felgerjed te ellened, a te helyedet el ne hagyjad; mert a szelídség nagy bűnöket lecsendesít. (...) 5. A ki vermet ás, abba beesik; és a ki a gyepűt elhányja, megmarja azt a kígyó. 6. A ki a köveket helyökből kihányja, fájdalmat szenved azok miatt; a ki hasogatja a fát, veszedelemben forog a miatt. (Prédikátor könyve, 10. rész)

Felmerül a kérdés, hogy az ismeretlen, III. századi szerző miképpen kerülhetett kapcsolatba ezekkel a, minden bizonnyal indiai, azon belül is buddhista eredetű, gondolatokkal? Erre leginkább az lehet a válasz, hogy mivel az ókorban Kis-Ázsia vidékeit, Közel-Kelet területeit élénk kereskedelmi kapcsolat fűzte össze Mezopotámiával és Indiával is, így kulturális, vallási kapcsolat is könnyen kialakult ezen területek között. Az első ókori görög filozófiai iskola a kis-ázsiai Milétoszban létesült (Thálész alapította), és i.e. VI. században jelentős rangra tett szert. Utolsó tanítványai közé tartozott Anaximenész (kb. i.e. 585- i.e. 525 ), aki a négy őselemből vezette le a világot. Ezt az elméletet fejlesztette tovább Empedoklész (kb. i.e. 495- i. e. 435), aki szerint reinkarnáció létezik, és a húsevést is bűnnek tartotta. Megemlíthetjük még Hérakleitoszt, akinek elhíresült mondása volt a ma is közszájon forgó idézet: "pantha rei" - azaz minden folyik. Szerinte minden állandó változásban van, "senki sem léphet kétszer ugyanabba a folyóba". És ugyanitt kell talán még megemlítenünk Démokritoszt ( kb. i.e. 470 és i.e.460 között-kb. i.e.370), aki az atomelméletet elsőként kidolgozta.
A buddhista tanításokat, gondolatokat pedig elképzelhető, hogy az i.e.III. században a nyugat felé induló buddhista szerzetesek hozták magukkal. (lásd A buddhizmus elterjedései és irányzatai )
De nem zárható ki az sem, hogy Nagy Sándor (i.e. 336 - i.e. 323) makedón uralkodó hatalmas birodalma, amely keleti irányban az Indus folyón túl nyúlt, még jobban megkönnyítette a kulturális és vallási gondolatok áramlását az egzotikus India irányából Kis-Ázsiába, Közel-Keletre.

A Prédikátor könyve, és így közvetve talán maguk a buddhista tanítások is, ihlették Kölcsey Ferencet is, a Vanitatum Vanitas c. versének írásakor.

VANITATUM VANITAS

Itt az írás, forgassátok
Érett ésszel, józanon,
S benne feltalálhatjátok
Mit tanít bölcs Salamon:
Miképp széles e világon
Minden épűl hitványságon,
Nyár és harmat, tél és hó
Mind csak hiábavaló!

Földünk egy kis hangyafészek,
Egy perchozta tűnemény;
A villám és dörgő vészek
Csak méhdongás, s bolygó fény;
A történet röpülése
Csak egy sóhajtás lengése;
Pára minden pompa s ék:
Egy ezred egy buborék.

Sándor csillogó pályája,
Nyúlvadászat, őzfutás;
Etele dúló csordája
Patkánycsoport, foltdarázs;
Mátyás dicső csatázási,
Napoleon hódítási,
S waterlooi diadal:
Mind csak kakasviadal.

A virtus nagy tűneményi
Gőz, mit hagymáz lehele;
A kebel lángérzeményi
Vértolúlás kínjele;
A vég, melyet Sokrat ére,
Catonak kihulló vére,
S Zrínyi Miklós szent pora
Egy bohóság láncsora.

És ti bölcsek, mit hozátok
Ami volna szép s jeles?
Mámor bírta koponyátok,
Plato s Aristoteles.
Bölcselkedő oktalanság,
Rendbe fűzött tudatlanság,
Kártyavár s légállítvány
Mindenféle tudomány.

Demosthén dörgő nyelvével
Szitkozódó halkufár;
Xenofon mézbeszédével
Rokka közt mesére vár;
Pindár égi szárnyalása
Forró hideg dadogása;
S Phidias amit farag,
Berovátkolt kődarab.

Mi az élet tűzfolyása?
Hulló szikra melege.
A szenvedelmek zúgása?
Lepkeszárny fergetege.
Kezdet és vég egymást éri,
És az élet hű vezéri,
Hit s remény a szűk pályán,
Tarka párák s szivárvány.

Holdvilág csak boldogságunk
Füst a balsors, mely elszáll;
Gyertyaláng egész világunk;
Egy fúvallat a halál.
Vársz hírt s halhatatlanságot?
Illat az, mely tölt virágot,
És a rózsát, ha elhúll,
Még egy perccel éli túl.

Hát ne gondolj e világgal,
Bölcs az, mindent ki megvet,
Sorssal, virtussal, nagysággal
Tudományt, hírt s életet.
Légy, mint szikla rendületlen,
Tompa, nyúgodt, érezetlen,
S kedv emel vagy bú temet,
Szépnek s rútnak húnyj szemet.

Mert mozogjon avagy álljon
E parányi föld veled,
Lengjen fényben, vagy homályon
Hold és nap fejünk felett,
Bárminő színben jelentse
Jöttét a vándor szerencse,
Sem nem rossz az, sem nem jó:
Mind csak hiábavaló!

1823. február-április

A buddhizmus elterjedése és irányzatai

noreply@blogger.com (Roni) — Sun, 26 Feb 2012 19:29:00 +0000

A kép forrása: A buddhizmus képes enciklopédiája, 101.o.

1. Hínajána/Théraváda országok ma:
Srí Lanka
Thaiföld
Burma/Mianmar
Kambodzsa
Laosz
Indonézia (mára a buddh. jelentéktelenné vált, de az egyik legfontosabb buddhista épületegyüttes itt van: Borobudur)
Számos követő Malajziában, Szingapúrban és Nyugaton (Ausztrália, USA, Nagy-Britannia stb.)

2. Mahájána országok ma:
Kína
Tajvan
Korea
Japán
Vietnam (théraváda is)
Számos követő Szingapúrban és Nyugaton (Ausztrália, USA, Nagy-Britannia, Franciaország, Németország stb.)

3. Vadzsrajána országok/területek ma:
Tibet
Bhután
Nepál
Észak-India (Ladakh)
Mongólia
Burjátföld
Kalmükföld
Japán (Singon buddhizmus)
Számos követő Nyugaton (USA, Svájc, Nagy-Britannia, Spanyolország stb.)

A magyarországi buddhista közösségek közt minden irányzat képviselteti magát.

Buddha, a keresztény szent

noreply@blogger.com (Ildi) — Sat, 11 Feb 2012 15:44:00 +0000

Még a római katolikus vallás gyakorlói sem biztos, hogy tudják: a november 27-én ünnepelt "szentjeik", Barlaam és Jozafát, kik is voltak tulajdonképpen?

Barlaam és Jozafát a főhősei annak a keresztény legendának, amely egyike volt a középkor legelterjedtebb és legtöbb feldolgozást megérő legendáinak. A hagyomány szerint e legenda szerzője a VIII.században élt Damaszkuszi Szt. János. Ez azonban erősen vitatott, a kutatók szerint valószínűbb, hogy az igazi szerző egy régebbi időkben élő ismeretlen görög szerzetes, ugyanis a legenda legrégibb ismert alakja görög nyelvű. Ettől függetlenül még ma is nehéz megmondani, hogy ez a görög nyelvű monda szír, arab v. óperzsa alapon készült-e? Az az egy látszik bizonyosnak, hogy nem szanszkrit eredeti nyomán íródott.

Ez a legenda Barlaam és Jozafátról akkor terjedt el igazán, amikor egy latin fordítás révén a XII.században beszivárgott Európába és belekerült a keresztény szentek életét magában foglaló gyűjteménybe, a Legenda Aurea-ba/Arany Legendába. Magyar nyelven a Kazinczy-kódexben olvashatták először.

A görög szövegben még az eredeti Joaszaf (Joasaph) név szerepelt, csak később lett ebből Jozafát. A Joaszaf (Joasaph) név a Búdaszp alakváltozatból származik, az arab írásrendszer könnyen magyarázható elvétésével. A Búdaszp név pedig a Boddhiszattva névből származtatható. Létezik-e, hogy ez a "Búdaszp", azaz Joaszaf - Jozafát azonos Buddhával?

Ha elolvassuk akár a Legenda Aurea-ban ITT vagy akár a Kazinczy-kódexben ITT található Barlaam és Jozafát legendáját, akkor Jozafát királyfi életének leírásában ráismerhetünk Buddha életének a buddhista hagyományok szerinti leírására, többek közt a 4 isteni hírnökről szóló történetben. Annyi különbséget találunk mindössze, hogy keresztény legendában Joaszaf királyfi apja, aki India királya, a keresztényeknek nagy ellensége és üldözője, Barlaam remete pedig egy keresztény tanító, aki a keresztény tanításoknak nyeri meg Joaszaf királyfit.

A kétségtelenül Indiából származó és kétségtelenül Buddha életét leíró legenda feltehetőleg arab közvetítéssel került Európába. De ezt az egyértelműen buddhista legendát vajon miért fordította le az ismeretlen görög szerzetes görög nyelvre és miért "írta át" keresztényire? Katona Lajos, az 1800-as évek legvégén, 1900-as évek legelején alkotó néprajzkutató, irodalomtörténész így indokolja ezt Folklór- Kalendárium című művében:

"Ami (...) az indiai legenda keresztény szellemben való átdolgozását tetemesen elősegítette, az a buddhista tanítás önmegtagadási alapdogmájának a keresztény aszkézissal való könnyű összevethetősége volt. Összevethetőséget és nem egyezést mondok, mert csakis amarról lehet szó, ha a két tan sarkalatos tételeit egymással egybehasonlítjuk. A tulajdonképpeni önsanyargatás, tehát a keresztény cselekvő aszkézis ellen ugyanis a buddhista tanok tisztultabb s talán az eredeti kútfő szelleméhez is közelebb álló forrásai mindenütt tiltakoznak. Az ő aszkézisuk ennél magasztosabb, szellemibb természetű, de éppen ezért nem is való azon hatalmas tömegeknek, amelyekre a propagandisztikus vallások –, s minden magát egyedül üdvözítőnek tartó vallás ilyen – számítanak. E nagy tömegek durvább, testibb táplálékra szorulnak s az ilyenről is gondoskodott a „gördülő kerék”, vagyis a buddhista tan népszerűbb kiadása, az, amelynek a Kelet nagyobb részét sikerült is meghódítania.

Ebben (..) a gyöngébb lelkek számára átgyúrt buddhizmusban már jól megférnek az olyan legendai cifrázatú történetek, aminő a Lalitavisztára és más hasonlók, mint a Dsatákák és Avadánák; s ezekből és hasonlókból már könnyű volt a Kelet keresztény hittanítóinak a saját céljaikra alkalmas kölcsönvételeket, kockáztatni, anélkül, hogy gyenge kritikájú kortársaik csempészetük nyomába jöhettek volna.

Sőt kell-e tulajdonképpeni csempészettel vádolnunk a Barlaam és Jozafát legendájának elkeresztelőjét? Aligha, vagy legfeljebb a kor szellemének félreismerése mellett. Mert nagyon is valószínű, hogy az a jámbor keleti barát, akit a VIII. században élt Damaszkuszi Szt. János tekintélyesebb nevével hihetőleg csak a műve jobb ajánlása kedvéért ruházott föl a hagyomány, nem lehetetlen legalább, hogy ez az ismeretlen legendaíró az eléje akadt indiai történetben bona fide [jóhiszeműen] keresztény szentek életét vélte lappangani, amely csak arra várt, hogy ő a reá tapadt idegen máztól megtisztítsa, és eredeti ragyogásában tüntesse föl.

Gondoljunk csak a kolostoroknak és a belőlük kiáradt vallásos közszellemnek azon, az egész középkoron át uralkodó naiv vallásfilozófiai felfogására, amely minden, a kereszténységnél akár ifjabb, akár régibb vallásrendszerben a Krisztus tanával egy közös forrásból eredetinek mondja azt, ami e tannal rokon, vagy elég könnyen megegyeztethető. E közös forrás az ún. ős kinyilatkoztatás, amelytől csak az ördög ármánya és az emberek önakaratú gonoszsága térítette el mindjobban a halandókat, anélkül azonban, hogy fel-felcsillanó tükördarabjai e hajdan egységesen és egyetemesen fénylő tannak még a legelvakultabb pogányságban is elszórtan meglelhetők ne volnának.

Ily elfogultsággal indulva neki a legkülönbözőbb vallásrendszerek és a róluk szóló iratok vizsgálatának, vajmi könnyű volt akármelyikben is ez önkénytelen és úgyszólván ösztönszerűen nyilatkozó kereszténységnek olyan nyomaira bukkanni, aminőnek vélte valószínűleg, vagy legalább vélhette nagy könnyen a Buddha legendája épületes részleteit az a keleti keresztény szerzetes, aki velük, nem tudjuk, mily úton és hol megismerkedett."

És ha ez ennyire nyilvánvalóvá vált, hogy az egyik legelterjedtebb keresztény legenda egyik főhőse maga a buddhista vallás "alapítója", Buddha, akkor miért tartja még mindig számon a szentjei között Buddhát a keresztény egyház? Katona Lajos ezt írja erről még mindig a Folklór-Kalendáriumban:

"Hát akkor ezt a (...) botlást, amely a november 27-én ünnepelt „szentek” között Barlaamot és Jozafátot, vagyis az utóbbinak neve alatt tulajdonképpen Buddhát még mindig felsorolja, – miért nem igazítja ki az egyház, mikor már ugyancsak módjában volna magának e kérdésben helyes véleményt alkotnia? Ahelyett, hogy ezt tenné, Damaszkuszi Szent János szintén vajmi kétséges hitelű, mert megint csak bizonyíték nélküli hagyományon álló szerzősége tekintélyére támaszkodva, tovább is olvastatja évenként templomaiban papjaival és hívőivel – a Szákják királyi családjából származott Gautamá, vagy Sziddhárta (brahman turpissággal felcicomázott) élettörténetét. Talán csak azért, mert e monda igazán nagyon jól beillett már eleve is és így beleillik még ma is a keresztény legendák legszebbjeinek koszorújába.

Ezt érezhette mintegy ösztönszerűen a mi Barlaam és Jozafátunk, a Kazinczy-kódex éppen a mohácsi vész esztendejében kelt szövegének írója vagy másolója is, mikor az épületes históriát így vezeti be: „Úrnak nevében kezdetik a Szent Barlámnak élete: kérem azért én, ki ezt írtam, mindazokat, kik ez könyveket olvasandók, hogy szeretettel olvassák, mert igön szép – Legyen néki és azoknak, akik véle egy nézeten vannak, az ő hitök szerint!"

A kép forrása: Ökumenischer Namenkalender - Barlaam und Josaphat
További info angolul: Buddha's Life Relics Found in Antwerp