2014. január 31., péntek

A nevető Buddha

Hogyan lett Buddha kövér és vidám?

 
Amikor a nyugati emberek többsége ‘Buddhára’ gondol, általában nem a történelmi Buddha meditáló vagy tanító alakja jut eszükbe, hanem egy kövér, kopasz, jókedvű, ‘Nevető Buddha’.

A nevető Buddha alakja először a 10. századi kínai folklórban jelent meg. Története egy Cs’i-tzu nevű csan buddhista szerzeteshez köthető. Cs’i-tzu Fenghua Hszienben, Ming-csouban élt, és nagy hasú, hóbortos, különc, de kedvelt ember volt. Állandóan egy zsákot vitt magával, amiben a dolgait tartotta.
A hagyományok szerint i.u. 916-ban vagy 917-ben, röviddel halála előtt Cs’i-tzu azt állította, hogy ő Maitréja Buddha reinkarnációja. (Maitréja az eljövendő korok buddhája, ITT írtunk róla bővebben)

Cs’i-tzu utolsó szavai ezek voltak:

Maitréja, igaz Maitréja

Megszámlálhatatlanul újraszületve,

Időről időre megtestesül az emberek között,

De a kor emberei nem ismerik fel őt.

Miután befejezte ezt a verset, csendben meghalt. Később a szomszédságban voltak, akik úgy látták őt zsákját cipelve sétálni, mint azelőtt. E legenda miatt a szerzetesek egymással versengtek alakjának megfestésében. Most a Jüe-lin templomban, a Nagy Csarnok keleti részében van bebalzsamozott teste, és az emberek sok helyen bizonyított tényként említik visszatértét. (ezt Helen B. Chapin írásában lehet olvasni, amely a Journal of the American Oriental Society, Vol. 53. No. 1 (1933. márciusi) számában jelent meg, és a Terebess-online oldalán található meg angolul, ITT)

Cs’i-tzu legendája Kína-szerte elterjedt, és Pu-taj (Budai) - ‘Rongyos Zsák’- néven hívták . Egy zsákot cipelve ábrázolják, ami tele van mindenféle jó dologgal, mint például gyerekeknek való édességgel. Pu-taj a boldogságot, nagylelkűséget és gazdagságot képviseli, és a gyerekek, a szegények és a gyengék védelmezője. Sok kínai buddhista templom bejáratának közelében találhatók meg Pu-taj szobrai. Annak a népi hagyománynak, mely szerint Pu-taj hasát meg kell dörzsölni a jó szerencse érdekében, semmi köze a buddhista tanításoknak.

Pu-taj alakját sokszor összekapcsolják ‘A bivalyhajtás tíz képé’-nek utolsó tábláján lévő rajzzal. A csan buddhizmusban ezek a képek a megvilágosodás tíz lépcsőfokát ábrázolják. Az utolsó képen egy megvilágosodott mester látható, aki városokban és vásárhelyeken a megvilágosodás áldásaiból juttat embertársainak.

(‘A bivalyhajtás tíz képé’-nek magyarázatáról ITT lehet olvasni bővebben)

Pu-taj a buddhizmus elterjedésével eljutott Ázsia más részeire is. Japánban a sinto Hét Szerencse Istenség egyikeként Hotej lett a neve. A kínai taoizmusban pedig a bőség egyik istenségeként tűnt fel.

Forrás: A nevető Buddha (angol nyelven)
            Terebess-online: Budai (Pu-tai)

2014. január 29., szerda

Buddhák - A buddhista művészet és a szent iratok legismertebb buddhái

Rendszerint úgy említjük ‘A Buddhát’, mintha csak egyetlen egy lett volna belőle. Azonban a buddhista szent iratokban és a buddhista művészetben több buddha is megjelenik. Találkozhatunk ‘égi’ vagy transzcendentális buddhákkal és földi buddhákkal. Vannak olyan buddhák, akik tanítanak és vannak, akik nem. Léteznek több világkorszakkal ezelőtti buddhák, jelen világkorszaki buddhák, és van egy jövőben megjelenő buddha is.

Nem szabad elfelejteni, hogy a buddhák nagy többségére úgy tekinthetnek, mint valamilyen őstípusra vagy megszemélyesítésre, nem pedig szó szoros értelmében vett lényekre.

A felsorolásunk nem teljes; léteznek egyéb buddhák is a szent iratokban, néven nevezettek és névtelenek egyaránt. Emellett létezik a ‘buddha-állapot’ is, amely végképp nem kötődik konrét személyhez.

Gautama vagy páli nyelven Gótama
A történelmi Buddha és a buddhizmus megalapítója. Eredeti neve Sziddhártha Gautama vagy páli nyelven Sziddhattha Gótama. Egyik megnevezése a Sákjamuni, aminek jelentése: ‘Sákják bölcse’, mivel Sziddhártha Gautama a Sákja törzsbe tartozott. Őt a jelenlegi kappa (világkorszak) negyedik buddhájának tartják.

A théraváda irányzat szent iratában, a Páli Kánonban, a Tipitakában (ezen belül a Szutta Pitakában, a Khuddaka Nikája egyik részében) található a Buddhavamsa, azaz ‘Buddhák nagy krónikája’. Ebben felsorolják a történelmi Buddhát, azaz Gautama Sziddhártát megelőző 24 Buddhát.  Ebből 21 az előző kappákban (világkorszakokban) élt, a további három már a jelenlegi kappában (világkorszakban). Ez utóbbi három közül a legelső Kakusandha, őt követi Konagamana, majd Kasszapa, és ahogy fentebb említettem, a negyedik Gautama Sziddhártha.

Maitréja


Tunhuangi Maitréja-szobor
Ő majd a történelmi Buddhát (Gautama Sziddhárthát) követi a jövőben, de még ebben a kappában (világkorszakban). Így Maitréja lesz az ötödik és egyben utolsó buddhája ennek a világkorszaknak. Róla ITT írtunk bővebben.


Pu-taj (Budai) vagy Japánban Hotei
A népszerű és közismert ‘nevető Buddha’ a 10. századi kínai folklórból származik. Maitréja Buddha egyik reinkarnációjának tekintik. Az őt ábrázoló kövér és kopasz szobrocskák szerencsét és jókedvet hoznak.





A meditációs buddhák (dhjáni buddhák)
-- Amitábha vagy Amitájusz – piros színűnek ábrázolják, a Tiszta Föld irányzat középpontjában az ő tisztelete áll
-- Akszóbhja – kék színű, a keleti paradicsom, Abhirati fölött uralkodik
-- Amóghasziddhi – zöld színű, északon uralkodik
-- Ratnaszambhava – sárga színű és kezében a kívánság-megvalósító ékszert, a csintámanit tartja
-- Vairócsana – fehér, ős-Buddhának is nevezik, az üresség bölcsességét képviseli

Az öt meditációs buddháról ITT írtunk részletesen, a buddha-családok jellemvonásairól pedig ITT.




Női Buddhák

Tárá – az egyetemes könyörületesség istennője, legismertebb formája a Zöld és Fehér Tárá  - Táráról, úgy általánosságban ITT írtunk részletesen, a Zöld és Fehér formájáról ITT



Vadzsrajóginí, a tibeti buddhizmus női istensége – róla ITT írtunk részletesen.










Jese Cögyal -  Padmaszambhava ('Guru Rinpocse') második felesége, a nyingmapa és karma kagyü iskolák női Buddhának tekinti -ITT írtunk róla
Jese Cögyal
 












Nairatmya


Nairatmya vagy Dagmema – nevének jelentése: ‘Az üresség Hölgye’ vagy ‘Ő, aki megvalósította az önzetlenséget’, a tibeti buddhizmus női Buddhája. Teste kék, a végtelen űr színe, amely visszatükrözi éberségének határtalan kiterjedését.

 
 
Forrás: Buddhák felsorolása (angol nyelven) 
            Buddhavamsa (angol nyelven)
            Buddhák listája (angol nyelven) 
            Nairatmya (angol nyelven)

 

 

2014. január 21., kedd

Martin Boroson: Találkozás a pillanattal (Részlet az Egy-Pillanat Meditáció 30 napos tanfolyamból)

(Martin Boroson könnyed, gyakorlatias új hangnak számít a meditációs tanítók következő generációjában. Az “Egy-Pillanat Meditáció: Csendesség elfoglalt emberek számára” című mű szerzőjeként előadásokat tart a meditatív elme előnyeiről a döntéshozásban és vezetésben. A Yale egyetemen tanult filozófiát, és a Yale School of Management-en szerzett Master of Business Administration (MBA) diplomát. Emellett zen buddhista tanítvány is.)

 

Van valami látszólag ellentmondásos a ‘pillanat’-ban, amit nem igazán lehet elmagyarázni szavakkal – először meg kell tapasztalni. Ha most még nem tűnik érthetőnek, amit mondok, kérlek, légy türelmes, és olvasd tovább.

Általában úgy szoktunk a pillanatra gondolni, mint az idő egy egységére – talán egy-két másodpercet értünk ezalatt –, ezért nem tűnik annyira egyértelműnek, hogy a pillanat nem az idő egy egysége. Hiszen sosem láthatjuk meg az órán, sosem tudjuk megmérni semmilyen mérőeszközön.

Mielőtt elmondanám, hogy mi a pillanat, beszélnem kell az idő természetéről. Az idő egy bonyolult, lenyűgöző téma – sok időn át tudnék erről beszélni. De a lényeg az, hogy nem olyan valódi, mint aminek gondoljuk.  

    
 
 
Tény, hogy sem a fizikusok, sem a filozófusok nem tudják, hogy mi az idő. Sőt, vannak olyan, akik úgy vélik, hogy az idő valójában nem is létezik. Például Einstein azt mondta, “Az idő és tér formák, amikben gondolkozunk, nem pedig feltételek, amikben élünk.” Más szavakkal, bár az időt valóságosnak érzékeljük – és nagyon feszültek is szoktunk lenni miatta – az idő valójában mind az elménkben létezik.

Talán jobb, ha úgy gondolunk az időre, mint egy közösen kitalált dologra – ami egy olyan fogalom vagy szabálycsoport, amit az emberek együtt hoztak létre. Természetesen ez a kitalált dolog nagyon hasznos, amikor vacsorára hívsz meg valakit vagy a vonatmenetrendet tanulmányozod vagy közeleg egy határidő. De talán kevésbé véled hasznosnak, amikor úgy érzed, hogy kifutsz az időből vagy az idő ellened dolgozik.

Ha a pillanatban akarsz élni vagy egy pillanat erejéig meditálni, akkor ténylegesen el kell engedned az időt ... legalábbis ideiglenesen. Ahhoz, hogy ezt megértsd, próbáld meg a következő ‘gondolatkísérlet’-et.
Életedet egy olyan idővonalnak képzeld el, ami a régmúltból vezet a messzi jövőbe. (lehet, hogy ezt úgy képzeled el, hogy a hátad mögül nyúlik eléd vagy a bal oldaladról a jobb oldalad felé halad)
Lefogadom, hogy életed folyamán a hangsúlyt leginkább ennek a vonalnak egy jókora részére fekteted, azaz az elméd tele van a múlttal és a jövővel. Vagy legalábbis tele van az elképzeléseiddel, amelyek a múltbéli tapasztalataidon alapulnak és a reményeiddel a jövőre nézve. Sőt, az egész személyiséged erre a vonalra épült – a személyiséged, azaz ‘te magad’ vagy az, aki az időnek ezen a vonalán végigmegy ... miközben tapasztalatokat gyűjt össze, következtetéseket von le, álmokat álmodik.

Most arra kérlek, hogy képzeld el magad, amint ezt az idővonalat feltekered, a múltat és jövőt egyre inkább odafelé húzva, ahol éppen most vagy. Végül, ahogyan folytatod a feltekerést, eljutsz egy ponthoz, ahol már nincs vonal – ez egy olyan pont, amelynek egyik irányba sincs kiterjedése. Ebben a kiterjedés nélküli pontban, ahol éppen most vagy, nincs múlt és nincs jövő és nincs idő. Ez ‘a pillanat’.

Amikor teljesen jelen vagy ebben a pillanatban, minden gondolatod eltűnik az időről. A pillanat nem annyira az idő egy egysége, hanem valójában egy olyan érzés, amiben az elméd elszakad az időtől. Más szavakkal, ez az időtlenség megtapasztalása. Amikor a pillanatban vagy, tökéletesen itt és most vagy, és az idő nem létezik. És mert a pillanat időtlen, egy kis ízelítőt is ad az örökkévalóságból. Ez nagyon üdítő tud lenni.

A pillanat egyik nagyszerű ajándéka az, hogy amikor benne vagy, eltűnsz. Ne érts félre, nincs veled semmi baj. De hatalmas teher állandóan saját magadat hordozni – hordozni az összes várakozásodat és aggodalmadat és becsvágyadat és elképzeléseidet. Így amikor teljesen a pillanatban vagy, saját magadtól is megszabadulsz egy kicsit. És ez is nagyon üdítő.

Talán már éltél át ilyen pillanatot. Talán mély spirituális elmélyülésben vagy egy nagyon felemelő szexuális élményben vagy akár egy válsághelyzetben az idő megállni látszott és ‘te magad’ nem voltál jelen a továbbiakban.



Ez az, amiért azok az emberek, akik ‘a pillanatban’ vannak, ilyen megjelenéssel bírnak.  Múltról és jövőről való gondolatok nélkül, becsvágyak, elképzelések vagy az ‘én-’ről való kényszerképzetek nélkül – ezek az emberek teljes mértékben jelen vannak abban, amit csinálnak.  Nincs semmi, ami útjában lenne ennek a pillanatnak.  Még akkor is, ha hajlamosak vagyunk úgy gondolni a pillanatra, mint az idő egy (rövid és inkább jelentéktelen) egységére, kiderül, hogy a pillanat nagyon is rendkívüli.
Annál is inkább, mert a “moment” szó a latin “momentum” szóból származik, aminek jelentése: “elegendő részecske, hogy kilendítse a mérleget”. Más szavakkal, egy pillanat, bár látszólag kicsi, mindent megváltoztathat. Lenyomhatja a mérleg serpenyőjét és hatalmas különbséget tehet.

Ez azt jelenti, hogy a pillanat valójában nagyon is fontos.
 

2014. január 17., péntek

Tantrikus szimbólumok 3. (felajánlások, istenségek)

(1. rész - kellékek)
(2. rész - mudra, mandala, megszentelés, táncok)

Felajánlási szertartások

A felajánlási szertartások többfélék lehetnek. Ezek közül csak néhányat megnevezve: sütemények (tibeti nyelven: torma) oltáron való felajánlása, szent tárgyak megáldása (tibeti nyelven: rabné), tánc-szertartások, ünnepi lakoma felajánlása (tibeti nyelven: tsog), tűz-púdzsá.

Sütemények (tormák) felajánlása: a sütemények hozzávalóinak is saját szimbolikus jelentésük van. Indiában ezek a sütemények, hagyományosan, három édes összetevőt tartalmaznak: melaszt, mézet és cukrot, és három fehér összetevőt: aludttejet, vajat és tejet. Tibetben ezeket  csampával (pirított árpa őrlemény) keverik össze és így készítenek belőle felajánlási süteményt. Különleges felajánlások esetén gabonát, alkoholt, húst és gyógyszert is hozzáadhatnak. Úgy vélik, hogy ötféle gabona hozzákeverésével legyőzik a szegénységet, éhínséget, míg a hat gyógyászati illatanyag adalékról úgy tartják, hogy legyőzi a betegségeket, járványokat. A sütemények (tormák) különböző formájúak lehetnek, attól függően, hogy milyen célra használják őket. Például a lépcsőzetesen piramis alakú tormákat jellemzően a bősz istenségeknek szánják, a hullámos külső vonalak képviselik a füstöt és lángokat. Néha még a színeik is harmonizálnak a megjelenítendő istenség színével.
 


Békés istenségeknek való sütemények gyakran kerek formákból állnak. A tormákat vajból és színezékkel készül szobrocskákkal díszítik. Van, amikor színes fonalakból készült keresztet tesznek a tormákhoz – ezekről úgy tartják, hogy maga Guru Rinpocse hozta magával. Két fából készült ágat kötöznek össze kereszt formájúra, amire színes fonalakat szőnek, hogy pókhálószerű szerkezetet hozzon létre.

A tormák lehetnek kicsi és egyszerű halmok, de hatalmasak és komplikáltak is, akár néhány méter nagyságúak. Használhatják ezeket úgy is, hogy egyénben vagy közösségben meglévő betegségeket és minden rosszat ‘ráruháznak’, így a betegség és a rossz ezáltal megsemmisül. Több templomban, kolostorban hajtják végre minden évben a ‘torma félredobása’ szertartást az év utolsó hónapjának 29. napján, néhány helyen tánccal is kísérve. Ilyen módon az elmúlt év rossz dolgainak vége szakadhat.
 


Ünnepi lakoma felajánlás:  Ezekre a fajta felajánlásokra (tibeti nyelven tsog/tsok vagy szanszkrit nyelven: ganacakra) úgy tekintenek, mint a spirituális ösvényen való haladás nélkülözhetetlen eszközére az adományozó célba jutásához és az akadályok megbékítéséhez. Az ünnepi lakoma felajánlása három lényeges alkotóelemet tartalmaz: a szerencsés gyakorlók összegyűjtését a lakomára; a szertartás külső, belső és titkos szentségeit, amelyeket felajánlanak és elfogyasztanak a lakoma alatt; és a Buddhákat – akár valamilyen képmás formában, akár vizualizáltak –, akik a felajánlásokat kapják és a szertartás eredményes befejezését segítik. Az ünnepi lakoma felajánlásának teljes és átfogó célja, hogy érdemet és bölcsességet osszanak szét egy meghatározott tantrikus szertartás keretében.



Tűz- púdzsá: Ezek a szertartások is változóak, lehetnek egyszerűek és lehetnek nagyon kidolgozottak. Tűz- púdzsákat arra a célra is tartanak, hogy megáldják a földet, mielőtt templomot vagy sztupát építenek rá. Ezek a tűz-felajánlások különböző típusúak lehetnek: békések, hogy legyőzzék az akadályokat és szennyeződéseket (ilyeneket általában elvonulások után szoktak csinálni); fokozódó, hogy gazdagságot, bölcsességet és érdemet növeljenek és hogy hosszú életet nyerjenek el; erőteljes, hogy száműzzék a negatív erőket.


 

 

Istenségek

A tantrikus buddhizmusban nagyon nagy szerep jut az öt meditációs buddhának. Ezekről ITT írtunk.

A tibeti buddhista kolostorokban gyakran találhatunk nagyon agresszív kinézetű alakokat, őket hívják Védelmezőknek vagy Őrzőknek. Ezekről ITT írtunk bővebben. Ugyanígy a női formájú Védelmezőkről, a Dákiníkről is írtunk már ITT, és egyik fontos Dákiníről, Vadzsrajóginíről pedig ITT írtunk.

 
(Tantrikus szimbólumok – 1. rész – kellékek)

2014. január 16., csütörtök

Tantrikus szimbólumok 2. (mudra, mandala, megszentelés, tánc)

Mudrák
Ahhoz, hogy a tantrikus megtapasztalást teljessé tehessük, át kell alakítanunk a testi, a szóbeli és az elmebéli tevékenységeinket is. A testi tevékenységek tipikus példája a mudrák gyakorlása. A kezek ilyen jellegű mozdulatai és helyzetei mély szimbolikus jelentéssel bírnak. A mudrákról és azok jelentéseiről ITT írtunk bővebben.
Mandalák – szent körök
A mandalák az univerzumot képviselik. Használhatják őket mandala felajánlási szertartásokban is, amikor szimbolikusan felajánlják az egész univerzumot. Ekkor több gyűrűt helyeznek egymás fölé, megtöltve rizzsel és értékes tárgyakkal. A felajánlás során a mandala felajánló imát recitálják. A mandala közepére a buddhista (és dzsaina) világegyetem központi tengelyének számító Meru-hegyet képzelik.

A tibeti hagyományban a mandalákat nem csupán síkban jelenítik meg, thangkák (feltekerhető festmények), falfestmények, homokrajzok formájában, hanem térben is, például fából vagy fémből készíthetik őket.
A mandalákat “olvashatjuk” vagyis úgy tanulmányozhatjuk, mint egy szöveget, de a legfontosabb, hogy tantrikus meditációra is használhatók. A mandala célja, hogy megismertesse a gyakorlót a tantrával és engedje őt, hogy azonosuljon egy istenséggel és az istenség szent környezetével a mandalában.
A kálacsakra mandalák az egész univerzumot, a bolygókat és az idő ciklusát szimbolizálják, éppen úgy, mint a testünket, elménket vagy akár a gyakorlásunkat is. A mandalán belül az istenségek és más képek képviselik például az érzékszerveket, az elemeket és elmebéli szempontokat, mindegyiket megtisztított állapotban. És minden eszköz, amivel együtt ábrázolják az egyes istenségeket, saját jelentéssel bír.
A mandalákat intenzív meditáció fókuszpontjaként is használhatják - mialatt készítik őket és mialatt lerombolják őket (például a homokmandalákat gyakran beavatás elvégzése után söprik össze) –, hogy segítségükkel a mulandóságot megértessék. Ugyanakkor a kálacsakra gyakorlatban arra törekednek, hogy vizualizálják az egész mandalát, beleértve az istenségek százait, a legkisebb mértékű részletességgel. Hagyományosan egy kb. 2 méter átmérőjű kálacsakra mandalát 16 szerzetes hat nap alatt készít el.
(a mandalákról még ITT írtunk. A kálacsakra gyakorlásról pedig ITT lehet bővebben olvasni)
Egyéb szertartások
Megszentelés
Egy templom, imamalom befejezésekor vagy egy tárgy meditációra való előkészítése után meghívják a lámákat, hogy megszentelési szertartást hajtsanak végre egy asztrológus által szerencsésnek nyilvánított napon. A megszentelési rituálé fő célja, hogy a bölcsesség-lényeket a tiszta Buddha-mezőkről meghívják a gyakorló meditációs gyakorlatának, a rituálé hatásának és a háziak áhítatának segítségével. A meghívott bölcsesség-lények beleolvadnak a megszentelt tárgyba és jelenlétüket a rituálé folyamata erősíti meg, egészen addig, amíg a tárgy meg nem sérül. Így a tárgy áldott lesz és szentté válik. Hasonló, bár ellenkező előjelű, ‘szentségfosztó vagy átalakító’ rituálét hajtanak végre akkor, amikor világi használatba adnak át valamit vagy amikor egy megszentelt dolgot meg kell javítani vagy kicserélni.

Szent táncok
Szerzetesek különféle célból végezhetnek szent táncokat: például azért is, hogy egy-egy homokmandala létrehozása előtt eltávolítsák az akadályokat (‘a hely védelmezése és megszentelése’, amiben az egymásra ható erőket felszólítják, hogy védelmezzék a mandala helyét). Vagy híres buddhista szentek életét táncolják el és jelenítik meg, vagy akár magát a táncot ajánlják fel. Több kolostor az évenkénti szent táncairól ismert.
Ennek ellenére ismeretes, hogy Őszentsége, a Dalai Láma felhívta a figyelmet arra, hogy ezek a fesztiválok túl világiasak; eredetileg spirituális gyakorlásnak szánták őket, emiatt nem szabadna egyszerű szórakozássá redukálni.

(3. rész - felajánlások, istenségek)
Forrás: Tantrikus szimbólumok (angol nyelven)

2014. január 13., hétfő

Tantrikus szimbólumok (kellékek)

A tantrában használatos szimbólumok az avatatlanok számára meglehetősen érthetetlenek lehetnek. Azonban ne felejtsük, hogy a modern [nyugati] pszichológiában már Freud és Jung is kimutatták a tudatalatti bizonyos megnyilvánulásait egyes szimbólumokban. Bár a buddhizmus meghatározása szerint olyasvalaminek, mint tudatalatti, nincs értelme - ugyanis az éberség tudat nélkül nem értelmezhető -, de természetesen léteznek olyan területei elménknek, amelyekről alig tudunk valamit. Annak érdekében, hogy hozzáférjünk elménknek ezen rejtettebb és nehezen megfogható jellegéhez, a szimbólumok nagyon eredményesek lehetnek az elme alakításában.

Bár a tantra a spirituális előrejutásban segítségünkre lehet, ha ügyetlenül és felkészületlenül használják, összezavarodáshoz vezethet. Ez is az oka annak, hogy miért titkos jellegűek a tantrikus gyakorlás hagyományai és miért szükséges a valódi spirituális tanítóra való támaszkodás.

Egy másik fontos tény, hogy a történelmi Buddha világosan elmagyarázta, hogy ‘értelmetlen szertartásokat’ ne gyakoroljunk. Tehát e meghatározás értelmében a szertartásokat a buddhizmusban (szimbolikus) jelentéssel kell megtölteni.

A következő szimbólumok többsége a tibeti hagyományból való, úgy tartják, hogy ők őrizték meg a legteljesebb tantrikus tanításokat.

 
Vadzsra


A buddhista tantrában a vadzsra (vagy tibeti nyelven: dordzse)nagyon fontos szimbólum. (Maguk a tantra tanítások a vadzsrajána – ‘gyémántszekér’- irányzatba tartoznak bele.) A vadzsra eredetileg a védikus korban népszerű indiai Indra isten fegyverének számított, később a korai buddhizmusban már jogarrá változott. Mivel az elpusztíthatatlanságot szimbolizálja, ezért hívják gyémántnak – a ‘vadzsra’ jelentése: gyémánt.

A legelterjedtebb változata az ötágú vadzsra. De létezik egyágú, háromágú és kilencágú vadzsra vagy akár dupla vadzsra, mindegyiknek saját szimbolikája van.

 
Csengő


A tantrikus szertartások során, általában, a vadzsrát jobb kézben, a csengőt pedig a balban tartják. Ebben a kombinációban a vadzsra a módszert, az üdvösséget és a férfi pólust szimbolizálja, míg a csengő a bölcsességet, az ürességet és a női pólust. A csengő, mint olyan, a Dharma hangját képviseli, így gyakran használják a tantrikus szertartásokban hangfelajánlásokhoz.

Hagyományosan a csengő teteje egy fél vadzsrában végződik (az öt küllője a titkos bölcsesség öt formája) és alatta Vairócsana arca – ő az egyetemes igazság (Dharma) megtestesítője. A csengő vállán 8 lótuszszirom látható, bennük szótagok; a lótusz levelek képviselik a nyolc nagy bódhiszattvát és a szótagok a kísérőik. A csengő minden egyes részlete kidolgozott szimbolikus jelentéssel bír. Néha a csengő egésze még egy teljes mandalát is képviselhet.

Amikor ezeket a tárgyakat kezünkbe fogjuk, jó, ha felidézzük, hogy mit jelentenek ezek a szimbólumok és így fokozatosan hozzászoktatjuk elménket ezekhez a gondolatokhoz; ez nagyon fontossá válik a meditációnk során.

 
Egyéb tantrikus felszerelés/kellék

-- A legtöbb tibetinél mindig van málá vagy rózsafüzér. Ezekről bővebben is írtunk: A tibeti rózsafüzérekről ITT, A buddhista és dzsaina málákról ITT, Málá, a buddhista rózsafüzérről két részben is, ITT és ITT.

 

-- A tibeti tantrikus gyakorlás egyik nagyon speciális kelléke a kapala vagy koponyából készült csupor. A kapala az objektív látást és az általunk tapasztalt világ átalakítását segíti elő.

 

-- Tibetben gyakran használnak kicsi kézidobot (damaru) és nagyobb csö-dobot. Ez dupla dob húrokkal, amelyek apró ‘gyöngyöket’ tartanak. Amikor a dobot előre hátra forgatják, a ‘gyöngyök’ finoman megütik a dobot.

 

-- Az olyan kardok, mint amivel Mandzsusrít ábrázolják, azt a képességet szimbolizálják, hogy át tudják vágni az illúziókat és akadályokat, és mint ilyenek a bölcsességet, a tudást vagy a buddhista tanok által nyújtott védelmet képviselik.

 

-- A kartika vagy drigug nevű, hajlított kés az üresség belátását szimbolizálja, amely átvágja a hagyományos látásmódunkat. Általában együtt jelenítik meg a kapalával, a koponya csészével, ami a tudás nektárjával van töltve. A koponya pedig egyértelműen a múlandóságunkra emlékeztet. A kartikán, az éle és fogója között, egy makara-fej (mitikus vízi szörny)található.

 

-- A khatvánga olyan, mint egy varázspálca és a ‘varázserőt’ vagy a képzett tantrikus gyakorló sziddhijét képviseli. A khatvánga teteje vadzsrában vagy háromágú szigonyban végződhet és gyakran lánggal körülvéve ábrázolják.

 

-- A kampó vagy horog (szanszkrit nyelven: ankusa) egy olyan eszköz, amit eredetileg elefántok meglovaglása során használtak. A buddhizmus szerint ezzel a kampóval vagy horoggal a bizonytalanságban lévő embereket a tanításokhoz lehet húzni.

 

-- Az olyan rituális tőr, mint a phurba (tibeti nyelven) vagy kíla (szanszkrit nyelven) a negatív, kontroll nélküli erők legyőzésére és használatba vételére alkalmas. Pengéjének, a szokványos tőröktől eltérően, három oldala van. A penge fölött makara-fej található és maga a markolat bősz védelmezők három fejéből áll össze. A phurba az önuralom és a negatív erők  tantrikus átalakításának jelképe.

 

-- A tibeti bumpa olyan rituális váza, amelyik az istenségek palotáját képviseli.  Megtisztulás edényeként használják, áldás osztásához és felhatalmazás adományozásához. Létezik Kincses Váza is, amelyik különleges tartalommal bír, és elássák vagy elrejtik őket többféle céltól függően.

 

-- A fakalapács vagy kalapács (szanszkrit nyelven: mudgara) és a bunkó vagy buzogány (szanszkrit nyelven: gada) szimbolizálja a lesújtó erőt vagy hatalmat.

 

-- Az íj és a nyílvessző arra az egyhegyű összpontosításra utal, amellyel a megszabadulást megvalósíthatjuk.

 

-- A háromágú szigony három hegye a Három Drágaság erejét és hatalmát jelenti.

 

-- A szalaggal körülvett nyílvessző a hosszú élettartamot és jólétet szimbolizálja.

 

-- A lasszó a negatív erők korlátok közé szorítására vonatkozik.




Forrás: Tantrikus szimbólumok (angol nyelven)
             Vadzsra (ELTE, Tibeti művészet)