2013. december 23., hétfő

Letölthető buddhista naptár 2014

Az Erdei Szangha (Forest Sangha) közösség 2014-es naptára megtekinthető és letölthető PDF formátumban az alábbi borítóra kattintva:


Más nyelveken (angol, német francia, spanyol stb.) ITT érhető el a naptár.

2013. december 21., szombat

Mi az a megvilágosodás? És honnan tudod, hogy 'megvan' neked?

A nyugati emberek többsége hallott már arról, hogy egy Buddha nevű illető megvilágosodott és hogy a buddhisták maguk is a megvilágosodást keresik. De mit jelent ez egészen pontosan? Mi az a megvilágosodás és honnan tudjuk, hogy ‘megvan’ nekünk?

 Legelőször is, nem árt tisztázni, hogy a ‘megvilágosodás’ (Enlightenment) szó egy angol kifejezés*, ami több dolgot is jelenthet. Például, nyugaton, a 17. és 18. században a felvilágosodás (Enlightenment) kora egy olyan filozófiai mozgalom volt, amely a tudományt és a józan észt emelte a mítosz és babona fölé.
Akkor a nyugati kultúrában, a ‘megvilágosodás/felvilágosodás’ szót gyakran összekapcsolták az értelemmel és a tudással. De a buddhista megvilágosodás valami más.

Megvilágosodás és szatori

A zűrzavart tovább növelve, a ‘megvilágosodás’ szót néhány olyan ázsiai kifejezés fordításakor is használták, amelyek nem pontosan ugyanazt a fogalmat jelentik. Például, a nyugati, angol nyelvű emberek a zen buddhizmust D.T. Suzuki (1870-1966), japán tudós írásain és előadásain keresztül ismerhették meg, aki saját maga fordított angolra japán nyelvű iratokat és írt zen buddhista könyveket angolul. Suzuki a ‘megvilágosodás’ szót használta a japán szatori kifejezés fordítására, amely a szatoru (jelentése: ‘tud’) igéből származik. (Hogy miért ezt használta, annak oka volt)

 A szatori szót általában a valóság valódi természetének belátásának megtapasztalására használják . Ahhoz hasonlítják, mint amikor kinyitunk egy ajtót. Azonban egy ajtó kinyitása egyáltalán nem ugyanaz, mint az ajtón belüli dolgok megtapasztalása. A nyugati kultúrában, részben Suzuki hatására alakult ki az a tévhit a spirituális megvilágosodásról, hogy az egy hirtelen jövő, üdvös, átalakító tapasztalás Ennek ellenére, ez így félrevezető gondolat.

Megvilágosodás és bódhi (théraváda irányzat)

A bódhi egy páli szó, aminek jelentése ‘megvilágosodás, végső tudás’.
A théraváda buddhizmusban ez a megvilágosodás, végső tudás, összekapcsolódik annak a Négy Nemes Igazságnak a belátásával, amelyik a dukkha megszüntetéséhez vezet. (a dukkha szintén páli szó, amit ‘szenvedés’-nek szoktak fordítani, de valódi jelentése inkább ‘feszültséget okozó’, ‘nem kielégítő’. A ford. megjegyzése)

Az a személy, aki ezt a belátást tökéletesre fejlesztette és elhagyott minden szennyeződést, egy arhat, aki kiszabadult a szamszára körforgásából. Az arhat még életében belép egyfajta feltételes nirvánába, és halálakor eléri a teljes nirvána békéjét.

 Az SN 35.152 szuttában, Buddha ezt mondja:
“Akkor, szerzetesek, ez az a tényező, amivel egy szerzetes, a hiten kívül, a meggyőzésen kívül, a hajlandóságon kívül, az ésszerű elmélkedésen kívül, a nézetek és teóriákban való élvezeten kívül, megerősítheti a megvilágosodás elérését: ’A születés megszűnt, a szent élet elvégeztetett, amit tenni kellett, megtevődött, nem kell tovább élni ezen a világon.’”

Megvilágosodás és bódhi (mahájána irányzat)

A mahájána buddhizmusban a bódhi összekapcsolódik a tökéletes tudással, a súnjatával. Ez az az ürességről szóló tanítás, amelyik azt mondja, hogy minden jelenség mentes az én-től, azaz üres.

Miért fontos ez? A legtöbb ember jellegzetesnek és állandónak érzékeli a körülötte lévő élőlényeket és dolgokat. De ez téves nézet. Valójában az érzékelhető világ állandóan változó okok és feltételek kapcsolatából áll. (lásd: Függő Keletkezés) A bennünket körülvevő élőlények és dolgok nem valódiak, de nem is nem-valódiak és mentesek az én-től, azaz üresek. (Két igazság) Azáltal, hogy érzékeljük a súnjatát, a boldogtalanságunkat okozó én-be kapaszkodás béklyói felbomlanak.

 A mahájána buddhizmusban a gyakorlás eszményképe a bódhiszattva, az a megvilágosodott lény, aki azért marad ebben az érzékelhető világban, hogy segítse a lények megvilágosodását. A bódhiszattva-ideál több, mint önfeláldozás; azt a valóságot tükrözi vissza, mely szerint egyikőnk sem különálló.

Ennek ellenére, bár D.T. Suzuki és többen az első zen tanítók közül nyugaton, úgy magyarázta a megvilágosodást, mintha az egy tapasztalat volna, a legtöbb zen tanító és zen szöveg elmagyarázza, hogy a megvilágosodás nem csupán egy tapasztalat. Még a szatori sem maga a megvilágosodás.

Megvilágosodás és Buddha-természet

A zen legenda szerint, amikor Buddha megvilágosodott, azt mondta: “Milyen figyelemreméltó! Már minden lény megvilágosodott!” Ez a “már megvilágosodott” állapot a Buddha-természet. A mahájána buddhizmusban a Buddha-természet nem más, mint a minden lényben benne rejlő buddhaság. Mert minden lény már Buddha, ezért a feladat nem a megvilágosodás elérése, hanem a feltárása.

A kínai mester, Huineng (638-718), a csan (vagy zen) hatodik pátriárkája, a buddhaságot a felhők által eltakart holdhoz hasonlította. A felhők képviselik a tudatlanságot és a szennyeződéseket. Amikor ezek a felhők szép sorjában elvonulnak, feltárul az, ami már addig is jelen volt.

Semmi különös

És hogy is van ez a hirtelen jövő, üdvös, átalakuló tapasztalás? Önmagában az ilyen tapasztalás még nem megvilágosodás. Lehet, hogy az ilyen tapasztalást egy mély belátás kísér, de az is lehet, hogy egyáltalán nem. Viszont az olyan üdvös spirituális tapasztalás, amely nem alapul a Nyolcrétű Ösvény gyakorlásán, valószínűleg nem is átalakuló.

Továbbá, ez a gyakorlás egy életre szól. Ez nem olyan, amit elvégzettnek tekintve kipipálunk, miután a célt elértük. A zen tanító, Barry Magid mondta Hakuin mesterről:
“Hakuin számára a szatori utáni gyakorlás azt jelentette, hogy miután véglegesen megszűnt a saját személyes állapotba és megvalósításba való belefeledkezés, az embernek önmagát és gyakorlását mások tanítására és megsegítésére kell szentelnie. Legvégül, végre valahára, felismerte, hogy az igazi megvilágosodás a vég nélküli gyakorlás és a jól működő együttérzés kérdése, nem pedig valami olyan, ami egyszer és mindenkorra egy nagyszerű pillanatban bekövetkezik a meditációs párnán." (A megjelenés előtt álló  Semmi sincs elrejtve című könyvből)

Némely hagyomány úgy tartja, hogy egy megvilágosodott lény mindentudóvá válik és természetfölötti ereje lesz. Más hagyományok azt tanítják, hogy bár a ‘megvilágosodott lény’-nek lehetnek rendkívüli tulajdonságai, ez a lény sem feltételekhez kötött lény, sem pedig feltételek nélkül létező lény.

 Sunrjú Szuzuki (1904-1971), szótó-zen szerzetes, mondta a megvilágosodásról:
“Egyfajta érdekesség, hogy azon emberek számára, akik nem tapasztalták a megvilágosodást, a megvilágosodás valami csodálatos dolog. De amikor elérik, akkor semmi. De most még nem semmi. ‘Érted?’ Egy gyermekes anyának, semmi különleges nincs abban, hogy gyerekei vannak. Ez a zazen. Tehát, ha gyakorlod ezt a gyakorlatot, mind jobban és jobban szert teszel valamire – semmi különlegesre, de mégis valamire. Mondhatod rá, hogy “egyetemes természet” vagy “buddha-természet” vagy “megvilágosodás”. Nevezheted több néven is, de annak az illetőnek, aki elérte, ez semmi és ez valami.”

Sunrjú Szuzuki

Tudnunk kell, hogy a buddhista értelemben vett megvilágosodásnak semmi köze sincs a műveltséghez vagy az észhez. És az sem megvilágosodás, amikor valaki egy nem evilági állapotú eksztázisban létezik vagy látomásai vagy természetfölötti tapasztalatai vannak.

De honnan ismered fel, amikor “megvan” neked? A megvilágosodás nem tulajdonság, aminek a birtokában vagyunk. És az emberek közismerten rosszul ítélik meg saját felébredésük szintjét. Az egyetlen mód arra, hogy próbára tedd a belátásodat, hogy bemutatod egy dharma tanítónak. És ne csüggedj el, ha az, amiről azt képzeled, hogy neked “megvan”, darabokra törik a tanító alapos vizsgálata által. A valódi belátásod nem törik szét.

* A magyar nyelv 'megvilágosodás' szava (rálátás, felfedezés értelemben) a latin illuminatio-ból származik, részben közvetlenül, részben közvetve, a német Erleuchtung fordításaként. Tehát, az angol Enlightment-tel ellentétben alakjában nem egyezik meg a Felvilágosodásra használt szavunkkal, viszont annak értékei (a racionális megismerés, a saját tapasztalat hangsúlyozása, a vakhit elvetése stb.) kétségtelenül rávetülnek. (A szerk. megj.)

Forrás: Mi a megvilágosodás? (angol nyelven)

2013. december 15., vasárnap

Újabb tévhitek

Általános tévhitek, amelyeket a nyugati emberek gondolnak a buddhizmusról

 
1. A buddhizmus azt tanítja, hogy semmi sem létezik

A buddhizmust gyakran vádolják meg azzal, hogy tanításai szerint semmi sem létezik. Azt szokták kérdezni a buddhizmust bírálók, hogy Ha semmi sem létezik, ki az, aki azt képzeli a létezést?

Azonban a buddhizmus nem azt tanítja, hogy semmi sem létezik. Arra tanít, hogy nézzük meg azt, hogy hogyan léteznek a dolgok. A buddhizmus szerint a lényeknek és jelenségeknek nincs önálló, változatlan belső lényegük (nincs énjük), és nem azt tanítja, hogy egyáltalán nem is léteznek.
A “ buddhizmus szerint semmi sem létezik” kijelentés jobbára az én-telenség tanának félreértéséből és az e tanból származó, a mahájána irányzat által továbbfejlesztett üresség tanának félreértelmezéséből keletkezett. De ezek nem a nem-létezés tanai. Inkább azt tanítják, hogy a létezést mennyire korlátozott, egyirányú módon értelmezzük.

 
2. A buddhisták hisznek a reinkarnációban

Ha úgy határozzuk meg a reinkarnációt, mint a test halálakor a lélek vándorlását egy új testbe, akkor Buddha nem tanította a reinkarnáció tanát. Ő azt mondta, hogy nincs lélek, amelyik vándorolna.
Viszont létezik az újraszületésről szóló buddhista tan. E tanítás szerint, az egyik élet által létrehozott energia vagy feltétel, ami megszületik egy másikban, az nem a lélek. Walpola Rahula, théraváda tudós ezt írja: “Az a személy, aki itt meghal és máshol újraszületik, sem nem ugyanaz a személy, sem pedig egy másik.”
De ahhoz, hogy buddhista legyél, nem kell “hinned” az újraszületésben. Sok buddhista nem érzi bizonyítottnak az újraszületést és nem igazán foglalkozik ezzel.

 

3. Karma maga a Sors vagy Végzet

A ‘karma’ szó jelentése ‘tett’, és nem ‘végzet’ vagy ‘sors’. A buddhizmus szerint a karma egy olyan energia, amit az akaratlagos tett hoz létre, gondolatok, szavak és cselekedetek által. Mindannyian minden pillanatban hozunk létre karmát és a karma, amit létrehozunk, minden pillanatban kihat ránk.

Általában úgy szokás gondolni a ‘karmámra’, mint valami olyanra, amit előző életemben tettem és ami ebben az életemben megpecsételi a sorsomat. Ez azonban nem buddhista felfogás. A karma egy [akaratlagos] tett, nem pedig egy következmény. Nincs kőbe vésett jövő. Akár azonnal megváltoztathatod életed folyamát azzal, hogy akaratlagos tetteidet és önpusztító viselkedésformáidat megváltoztatod.

 

4. A karma megbünteti azokat, akik megérdemlik

A karma nem az igazságszolgáltatás és a büntetés kozmikus rendszere. Nincsen láthatatlan bíró, aki a karma szálait a háttérből mozgatva megbünteti azokat, akik  gonosz dolgot tesznek. A karma éppen olyan személytelen, mint a gravitáció: ami felmegy, az le is jön; amit te teszel, az történik veled.

A karma nem csupán egy olyan erő, aminek hatására mindenféle dolgok történnek a világban. Ha egy pusztító árvíz elmos egy közösséget, akkor ne azt képzeljük, hogy a karma valamiképpen egy áradást hozott, vagy hogy azok az emberek abban a közösségben megérdemelték, hogy megbüntessék őket valami miatt. Szerencsétlenség bárkivel történhet, még a legtisztességesebbekkel is.

Tehát a karma egy hatalmas erő, ami eredményezhet úgy általában boldog életet vagy úgy általában szörnyűt.

 

5. A megvilágosodott emberek állandóan eksztatikus állapotban vannak

Az emberek azt képzelik, hogy ‘megvilágosodni’ valami olyasmi, mintha hirtelen felkapcsolnánk egy boldogság kapcsolót és a tudatlanság és a boldogtalanság állapotában lévő illető hirtelen átkerül egy üdvös és derült állapotba egy fantasztikus, színes szélesvásznú “Aha!” pillanatban.

Az a szanszkrit szó, amit gyakran ‘megvilágosodás’-nak fordítanak, valójában azt jelenti, hogy ‘felébredés’. A legtöbb ember fokozatosan ébred, gyakran alig vagy nem érzékelhető módon, egy hosszabb időtartamon keresztül. Vagy olyan ‘nyitogató’ tapasztalatok sorozata által, ahol mindegyik tapasztalat mindig egy kicsivel többet tár fel, de még nem az egész képet.

Még a leginkább felébredett tanítók sem lebegnek folyamatosan üdvösség felhők között. Ők is a földön élnek, buszon utaznak, náthásak lesznek, és teszik a hétköznapi dolgaikat. (hogy mi is a megvilágosodás, arról ITT írunk kicsit bővebben)

 

6. A buddhizmus szerint mindannyian szenvedünk

Ez a gondolat az Első Nemes Igazság félreértelmezéséből keletkezik, amit gyakran így fordítanak: “Az élet szenvedés.” Ezt olvasván, nagyon sok ember így gondolkozik: A buddhizmus azt tanítja, hogy az élet mindig borzasztó, de én ezzel nem értek egyet, mert szerintem nem az.

 A probléma az, hogy Buddha, aki nem beszélt angolul (sem más európai nyelven), nem használta az angol ‘szenvedni’ szót.
A legkorábbi iratokban azt olvassuk, hogy Buddha a dukkha szót használta. A dukkha egy páli szó, ami több jelentést is tartalmaz. Jelenthet általános szenvedést, de utalhat bármire olyanra is, ami nem állandó, nem befejezett, nem kielégítő vagy más dolgoktól függő.
Vannak olyan fordítók, akik a jelentésükben helyesebb ‘nehéz, megterhelő’ vagy ‘nem kielégítő’ szavakat használják a dukkha szóra a ‘szenvedés’ helyett.

 

7. A buddhisták Buddhát bálványozzák

A történelmi Buddhát emberi lénynek tekintik, aki saját erőfeszítéséből érte el a megvilágosodást. Emellett a buddhizmus nem-teista vallás – bár Buddha nem mondta, hogy nincsenek istenek, csak úgy vélte, hogy az istenekben való hit nem segít a megvilágosodás elérésében.

‘Buddha’ manapság is a megvilágosodást képviseli és a Buddha-természetet – minden lény valódi természetét. Buddha és más megvilágosodott lények és istenségek ikonjai áhítat és hódolat tárgyai, de nem úgy tekintenek rájuk, mint [teremtő] istenekre.

                                                  "Buddha nem volt Isten.
                                                  Sosem állította, hogy ő Isten.
                                                  Sosem állította, hogy ő Isten fia.
                                                  Sosem állította, hogy ő Isten üzenete.
                                                  Ember volt, aki saját erejéből
                                                  elérte a Nirvánát."

8. A buddhisták kerülik a kötődést, így nem lehet kapcsolatuk

Amikor az emberek hallják, hogy a buddhisták a ‘nem-kötődés’ eléréséért gyakorolnak, feltételezhetik, hogy ez azt jelenti, hogy a buddhisták nem alakíthatnak ki kapcsolatokat más emberekkel. De nem ezt jelenti.
A kötődés alapja mindig az én és mások kettőssége – én kötődöm másokhoz. Leginkább a hiány és a szükséglet érzéséből kifolyólag kötődünk dolgokhoz és élőlényekhez.

Azonban a buddhizmus azt tanítja, hogy az én és mások kettőssége egy illúzió és alapvetően semmi sem különálló. Amikor ezt valaki felismeri és képes ezt internalizálni, akkor nincs szüksége [hiány és szükséglet érzéséből adódó] kötődésre. Viszont ez nem jelenti azt, hogy buddhisták nem kerülhetnek közeli és szerető kapcsolatba.

Forrás: Félreértések a buddhizmusban (angol nyelven)

2013. december 12., csütörtök

Vadzsrajóginí

Vadzsrajógini (‘Gyémánt Női Jógi’) a vadzsrajána (‘gyémánt út’) buddhizmus egyik istensége, a végső bölcsesség és a részvét megtestesülése. Segíti a buddhista gyakorlót abban, hogy a földi tapasztalatokat a szellemi megértés magasabb fokára át tudja alakítani. Leggyakrabban meztelen, sötétpiros színű testtel jelenítik meg, a homlokán függőlegesen álló harmadik szemmel. Gyakran ábrázolják a khatvánga nevű, a tantrikus buddhizmusban isteni eszköznek tekintett bottal. Kinyújtott jobb lába a vörös Kálarátri (a hindu Káli istennő másik neve, jelentése ‘fekete éjszaka’)  mellén tapos, hajlított bal lábával pedig a hason fekvő fekete Bhairava (Siva egyik megtestesülése, a hindu mitológiából származó erőszakos istenség) homlokára lép, ezzel Bhairava fejét hátrafeszítve.

Vadzsrajógini öt emberi koponyából készült koronát és emberi koponyákból készült nyakláncot visel. A bölcsesség lángoló tüzének közepén áll vagy táncol. Alakjának minden részlete spirituális jelentéssel bír. Ragyogó vörös színű teste jelképezi az erős belső tüzet. Egyetlen arca azt szimbolizálja, hogy minden jelenség mögött az üresség egyetlen természete van. Két karja a két igazság felismerését jelenti. A három szeme jelzi azt, hogy mindent lát a múltban, jelenben és jövőben. Az ábrázolásokban rendszerint felfelé tekint a Tiszta Dákiní Föld (Kecsara-föld) irányába, ahová követőit el tudja juttatni. A jobb kezében tartott drigug késsel (másik nevén: ‘kartika’, tibeti rituális nyúzókés) azt mutatja, hogy képes elvágni az illúziók és akadályok fonalát, mely követőinek és minden élőlénynek az útjában állnak. Azzal, hogy koponyából készült kelyhéből a vért issza, az üdvözülés tiszta fényének gyakorlatát szimbolizálja.

 

Amikor Vadzsraváráhí (‘a Gyémántemse’) formájában ábrázolják, akkor feje jobb oldalát egy nősténydisznó fej díszíti vagy pedig neki magának van nősténydisznó feje. Ennek oka az, hogy Vadzsrajóginít gyakran a tudatlanság fölötti győzelemmel is kapcsolatba hozzák, és a disznó a buddhizmusban a tudatlanságot jelképezi. Vadzsraváráhí egy hindu istennő, a nőstény disznófejjel rendelkező Váráhí alakjából származik.
Vadzsraváráhí

 

Vadzsrajógini egy dákiní, akit női Buddhaként tisztelnek. Gyakran nevezik szarva-buddha-dákiní néven, amelynek jelentése: ‘dákiní, aki minden Buddha lényege’. (a dákiníkről ITT írunk bővebben)

 
Vadzsrajóginí mandala

Vadzsrajógini tantrikus szellemi gyakorlata (szádhanája) Indiából származik, az i.u. 10. és 12. század között időszakból. Alakja olyan mandalában is feltűnik, amit a gyakorló vizualizál az adott tantra gyakorlat leírásának megfelelően. Számos gyűjtemény tartalmaz Vadzsrajóginível kapcsolatos szádhanákat. Ezen belül van olyan gyűjtemény is, a Guhjaszamajaszádhanamálá, amelyik csak Vadzsrajóginí szádhanákat tartalmaz, különféle szerzők negyvenhat munkájával egyetemben.
 
 
 
 
 
 
 
 
Forrás: Vadzsrajóginí (angol nyelvű cikk)

2013. december 4., szerda

Tíz félreértés a buddhizmussal kapcsolatban

Robert E. Buswell, Jr. és Donald S. Lopez, Jr. írása


1. Minden buddhista meditál.
A meditációt gyakran a buddhizmus elengedhetetlen részének tekintik. Azonban a történelem folyamán a buddhisták többsége egyáltalán nem meditált. Hagyományosan a szerzetesi élet része a meditáció, és még azon belül is, csak bizonyos szerzetesek sajátossága. A világiak körében csupán a 20. században kezdett elterjedni a meditáció gyakorlata.

2. A buddhista meditáció elsősorban az éberség meditációt jelenti.
Valójában több százféle buddhista meditáció létezik, némelyik a koncentráció mélyebb állapotára hat és az elmebéli üdvösség elérését szolgálja, némelyik az elme és test alkotórészeit analizálva próbálja meg felismerni azt, hogy nincs ‘én’, némelyik pedig Buddhával való szemtől-szembe találkozást segíti elő. Az a fajta éberség meditáció, amit manapság Amerikában tanítanak, Burmából indult a 20. század elején.

3. Minden buddhista vegetáriánus.
A szerzeteseket és apácákat a szanszkrit bhiksu és bhiksuní (vagy páli nyelven bhikkhu és bhikkuní) néven nevezik. Mindegyik szó jelentése: ‘koldus’. Ugyanis a történelmi Buddha köré csoportosuló első szerzetesek és apácák napi élelmüket koldulásból szerezték (és szerzik manapság is), így bármit ajánlottak fel számukra, ők elfogadták, beleértve a húst is. Egyes források szerint a történelmi Buddha halálát is a számára felajánlott disznóhús okozta. (Valójában a páli kánon DN 16-os szútrájában egy vitatható páli kifejezést használnak Buddha utolsó étkének megnevezésére: sukkara-madava, amely jelentheti egyaránt (vad)disznó lágy húsát vagy akár a (vad)disznók által kedvelt gombát, szarvasgombát, gyökeret. a fordító megjegyzése)
Buddha halála utáni évszázadokban kezdődött el az, hogy néhány buddhista szövegben hús nélküli étkezést javasolták. Ennek ellenére még manapság sem minden buddhista szerzetes vagy apáca vegetáriánus. Például Kínában azok, de Tibetben nem. (bővebben a buddhizmusról és vegetáriánizmusról ITT írtunk)

4. Minden buddhista pacifista.
Gyakran mondják, hogy sosem vívtak háborút a buddhizmus nevében. Az, hogy mit is jelent pontosan a “nevében” kifejezés, nem világos, de voltak harcok buddhisták között (némelyik buddhista kolostor saját hadsereggel is rendelkezett). Ugyanígy létezett buddhisták és nem buddhisták között háború. A Tibetet megszálló brit erők ellen a tibeti buddhisták bátor harcot folytattak. A II. világháborúban sok japán pap, beleértve zen mestereket is, támogatta a japán császárság katonai terjeszkedését. (nagyon sokan hallottak a kínai Shaolin-kolostorról, ahol kisebb-nagyobb szünetekkel kb. 1500 éve képeznek ki hihetetlen képességű, harcos buddhista szerzeteseket)

5. Buddhizmus filozófia, nem pedig vallás.
A buddhizmusnak sok filozófiai iskolája van, éppen olyan kidolgozott tanokkal, mint bármely más, Európában kialakult filozófiai iskola. Ennek ellenére, a buddhizmus egy vallás, bármely definícióját is vesszük alapul ennek a meghatározhatatlan kifejezésnek, kivéve ha valaki csak azt tekinti vallásnak, ahol hisznek valamilyen teremtő Istenben. A történelem során a buddhisták nagy többsége – szerzetesek és világiak egyaránt - a következő életben való jó újraszületésre fókuszált, akár saját magára, akár családjára, akár a világegyetem összes lényére vonatkoztatva.

6. Buddha nem isten, hanem emberi lény volt, és a buddhizmusban nincs helye istenségek kultuszának.
A buddhizmusban az égi lényeknek választékos és alaposan kidolgozott panteonja létezik (ők a dévák. Ez a szó eredetében az angol “istenség” szóval áll rokonságban). Ezen égi lények mellett még vannak azok a halandó spirituális lények is (bódhiszattvák és buddhák), akik különféle mennyekben és tiszta földeken laknak, és akik válaszolnak a hívők imáira.


7. A zen elutasítja a hagyományos buddhizmust. Zen mesterek Buddha szobrokat égetnek el, semmibe veszik a szútrákat és rendszeresen látogatják a bárokat és bordélyokat.
A zen szerzetesek szigorú szabályzat-sorozatot követnek, amiket “tiszta szabályok”-nak neveznek, és amelyek az Indiából hozott szerzetesi fegyelmen alapulnak. A legtöbb zen szerzetes először átfogó és alapos módon tanulmányozza a buddhista iratokat, és csak azután kezdi meg képzését a meditációs csarnokban. És bár a zen négy alapelve közül a második így szól: “Nem támaszkodás az írásokra”, ennek ellenére a kelet-ázsiai buddhizmusban a zen rendelkezik a legnagyobb terjedelmű írott irodalommal.

8. A Négy Nemes Igazság nemes.
A “Négy Nemes Igazság” elnevezés nem pontos fordítás. A ‘nemes’ vagy ‘feljebbvaló’ kifejezésnek a szanszkrit árja szó felel meg, aminek, sajnos, a nácik miatt elég rossz hangzása lett. Az árja egy olyan “szakmai” kifejezés a buddhizmusban, ami olyasvalakire utal, aki eljutott az igazság közvetlen megtapasztalásához, így nem kell sem állati, sem szellemi, sem pokolbéli lényként újra megszületnie. A négy igazság a szenvedésről, a szenvedés eredetéről, a szenvedés megszüntetéséről és az ösvényről, amely ehhez vezet, a valóságnak megfelelő az ilyen megvilágosodott lények számára. De nem a valóságnak megfelelő számunkra; mi nem teljesen fogjuk fel, hogy az élet szenvedés. Így a kifejezés ezt jelenti: ‘négy igazság a [szellemileg] nemesek számára’.

9. A zen a ‘hirtelen megvilágosodás’ gyakorlatát támogatja, és ezzel megszabadítja követőjét a hosszú ideig tartó etikai jellegű és a meditációra és a bölcsesség kialakítására irányuló képzésektől, amelyek a hagyományos formájú buddhizmusban megtalálhatóak.
A zen szerzetesek rendszerint évtizedeket szoktak eltölteni teljes körű gyakorlással, mielőtt képessé válnak valódi haladás elérésére a meditációjukban.

10. Mindegyik spirituális hagyomány, beleértve a buddhizmust is, bár különböző ösvények, de ugyanarra a hegytetőre vezetnek.
Több kiváló buddhista, a japán zen Dógen mestertől kezdve egészen a jelenlegi dalai lámáig, állítja egyértelműen, hogy a [buddhista jellegű] megvilágosodást csak azok érhetik el, akik a buddhista ösvényen haladnak. Más vallás követése által is nagyon közel lehet kerülni (általában valamelyik mennyben való újraszületéshez lehet eljutni), de csak a buddhizmus rendelkezik azzal az ösvénnyel, amelyik elvezet a szenvedéstől való megszabaduláshoz. Tehát minden út elvihet a hegy alján lévő táborig, de csak a buddhizmus juttat fel a csúcsra.

További nyolc tévhitről ITT lehet olvasni

(Donald S. Lopez, Jr. másik írása, a Hét dolog, amit nem tudtál Tibetről, ITT olvasható)

Forrás: 10 félreértés a buddhizmusról (angol nyelven)