2012. március 12., hétfő

Selyemút és a buddhista művészet


Az ókorban a kb.6500 km hosszúságú, később Selyemútnak elnevezett, kereskedelmi útvonal több országot is összekötött. Kb. i.e. 206-tól, a kínai Han dinasztia alatt indult meg ezen az útvonalon a kereskedelem Kína, India, Perzsia, Arábia, Egyiptom, és a Földközi-tenger országai között. A Selyemút több évszázadon át nem csupán az árucikkek, hanem a kultúrák, vallások terjedését is elősegítette.

A zoroasztrizmus, zsidó vallás, buddhizmus, kereszténység, iszlám évszázadokon keresztül terjedtek az eurázsiai kereskedelmi útvonalon utazó kereskedők, szerzetesek segítségével.

A Selyemút mentén terjedő vallások és kulturális hagyományok keveredése több esetben is szinkretizmust hozott létre. A művészetben a hellén (ógörög), iráni, indiai és kínai befolyás keveredhetett egymással. Ennek a kölcsönhatásnak az egyik legelevenebb példája a görög-buddhista (greco-buddhista*) művészetben mutatkozik meg.

A greco-buddhista művészet* közel 1000 éven keresztül virágzott Közép-Ázsiában, Nagy Sándor i.e. 4. századi hódításától kezdve egészen az i.u. 7. századik, az iszlám elterjedéséig. Az ógörög- hellén hatás a buddhista művészetben az i.u. I. század során legelőször a régi Észak Indiában, Gandhára* környékén (a mai Afganisztán területén) jelent meg. Majd fokozatosan terjedt tovább Közép-Ázsián és Kínán át egészen Japánig, ahová i.u. 6 századra érkezett meg.

Ennek a sajátságos keveredésnek még manapság is sok ikonográfiai részletei láthatók Japánban. Ilyenek pl.a japán buddhista templomok őristenségei Nió* és Sukóngósin*, akiket Héraklész, görög félisten, alakjáról mintáztak, vagy japán Buddha szobrok is sok esetben a hellén kultúra hatását mutatják.

Egyéb, más hellén művészeti befolyás nyomai is találhatóak Távol-Keleten. Az egyik legfeltűnőbb lény a görög szél isten, Boreasz, "aki" keresztülutazván Közép-Ázsiát és Kínát, a japán sintó Fúdzsin* nevű szélistenévé vált. Boreasz görög ikonográfiájával megegyezően, a japán szél isten is, két kezét feje fölött tartva, fog egy ruhaanyagot vagy "szélzsákot". A dús hajzuhatagát a japán változatban is megtartja, éppúgy, mint az eltúlzott, erőteljes arckifejezését.

A görög művészeti díszítőmotívum, a virágfüzér, a hellén világból került át a Tarim-medencébe, kb. i.u. 2.században, amint az a fából készült építészetben látható. A virágfüzér motívumot i.u.4.-6. században a kínaiak is magukévá tették, ők már mozaiklapokat és kerámiákat is díszítettek vele. Aztán Japánba is továbbkerült, kb. a 7. századtól, ahol buddhista templomok tetejét fedő cserepeken is megtalálható.

A nyugati ikonográfia néhány eleme, szintén a Selyemúton át, keletről indulva nyugatra, honosodott meg. A dicsfény vagy glória keresztény művészeti ábrázolásokon elsőként i.u. 5 században tűnt fel, míg a nem-keresztény kultúrákban már évszázadokkal korábban ismerték ezt. A dicsfény vagy glória megtalálható némely perzsa király és istenség megjelenítésében és feltűnik a kusán királyok érmein is, éppúgy, mint az i.u.1. századtól Buddha legtöbb greco-buddhista jellegű ábrázolásában is.

Egy másik díszítőelem, ami eredetileg Kínából érkezett a Selyemúton át nyugatra, a három nyúl*: három nyúl formájú állat fut egy körben. Ennek eredete a kínai Szuj-dinasztiára vezethető vissza, és Nyugat-Európa több templomának díszeként megtalálható, pl. Dartmoor (Devon) templomain is.

* A link angol nyelvű

Források:
Ian Harris: A buddhizmus képes enciklopédiája (magyarul)
Világvallások képes enciklopédiája (magyarul)
Silk Road transmission of art (angol nyelvű Wikipedia cikk)

További linkek a Selyemútról:
A Selyemút rejtett kincsei (Stein Aurélról és a dunhuangi barlangtemplomokról magyarul)
Mongols, Ancient China and the Silk Road (angol nyelvű blog)

3 megjegyzés:

bucin írta...

selyemútról vállalható (néha egész jó) blog:
http://mongolschinaandthesilkroad.blogspot.com/

Roni írta...

Köszi!

bitxəšï írta...

Hm, érdekes ez a görög hatás Japánban- ezek után figyelmesebben fogom szemlélni a szobrokat, cserepeket :)