2010. június 29., kedd

Goldenblog 2010

Ha érdemesnek tartod rá, nevezd a BuddhaPest Blogot az idei Goldenblogra!

Tippem szerint a Kult-szórakozás kategóriába tartoznánk, júl. 5-ig lehet leadni a jelöléseket ITT (NEVEZÉS jobb felül). A zsűritagok közt a Szertár és a Szlengblog írói.


ÁPDÉT: Nem került be a BuddhaPest a legjobb 50-be, de ők igen.

2010. június 26., szombat

Modern buddhizmus - Buddhista modernizmus

David L. McMahan The Making of Buddhist Modernism c. könyvének az az alaptézise, hogy a buddhizmus elterjedése az USA-ban, az Egyesült Királyságban, Európában és Ausztráliában (a 19. sz. második felétől napjainkig) annak köszönhető, hogy mindazok a kulturális jelenségek, amiket mi buddhizmusként azonosítunk (de nem feltétlenül azok) könnyen beilleszthetők a modern (vagy most már poszt-poszt-modern) gondolkodásba. McMahan szerint ez úgy működik, hogy saját kultúránk befolyása alatt olyan értékeket tulajdonítunk a buddhizmusnak mint pl. a demokrácia, a szabadságjogok tisztelete, a tudományos megismerés felsőbbrendűsége, az individualizmus és a kreativitás - miközben ezek nem a buddhizmus, hanem a modernitás, a "nyugati világ" kulcsfogalmai.

A modernizmust - és így annak érintkezését a buddhizmussal - (Charles Taylor nyomán) McMahan 3 nagy területre, diskurzusra osztja fel.

Az első ilyen diskurzust romantikus „expresszivizmus”-nak nevezi. Ez a Romantika "elvágyódás" fogalmához köthető leginkább: távoli tájak és/vagy korok emberei bölcsebbek, boldogabbak (voltak), mint mi - a megoldást életünk próblémáira más korok és más kultúrák tárgyaiban, történeteiben (ill. a civilizációtól távol, a természet egyszerűségében) érdemes keresnünk. Ez az a (leginkább az egész 19. sz.-ra és a 20. sz. elejére jellemző) hozzáállás, amit orientalizmus-nak szokás hívni. Az "expresszivizmus"-hoz McMahan azt a fajta spontán kreativitást kapcsolja, amit leginkább a Zen-ből ismerünk, és ebbe az "expresszivizmusba", önkifejezésbe beleérti az ahhoz vezető "belső utat" is.

A "ősi tudás"-ba vetett hit jelenik meg ebben a reklámban is, ahol egy keleti (Saolin?) mester tanítja a nyugati "keresőt":

video

A második ilyen diskurzus a racionális tudományosság. Ide tartoznak a Felvilágosodás eszméi: az az alapvetés, hogy a Világ tudományos eszközökkel megismerhető, a Valóság működésének átlátására nincs szükség misztikus tapasztalásra és/vagy vallásos hitre, a lehetőség mindenki számára nyitva áll. E megközelítés eredményeképp lett a páli "kialvás" jelentésű nibbána szóból Rhys Davids tudatos választásának köszönhetően (1882) a Felvilágosodást is jelentő angol Enlightenment. E megközelítésnek köszönhető az a törekvés, hogy a buddhizmust meg kell tisztítani az ázsiai országokban rárakódott rítusoktól és babonáktól, és ha így teszünk, egy tiszta, racionális filozófiát kapunk (lásd Protestant Buddhism), ami nem más, mint „a tudat tudománya”.

Ez a tudományosság is megjelenik a fent már beidézett reklámban, szintén a mester(!) szájából:

video

A harmadik diskurzus a monoteizmus. Ezt leginkább abban a jelenségben figyelhetjük meg, hogy buddhista fogalmakat (tudatosan vagy tudattalanul) sokszor keresztény kifejezésekkel (pl. megváltás, gyónás, részvét, Ázsia világossága) magyarítanak bizonyos fordítók. Ez a fajta kapcsolódás abban is megjelenik, hogy mind keleti, mind nyugati tanítók gyakran deifiniálják a buddhizmust olyan vallásként, amely - a kereszténységgel (zsidósággal, iszlámmal) szemben - mentes a dogmáktól, az egyházi hierarchiától, a külsőségektől. Ez az elhatárolódás gyakran torkollik abba a kijelentésbe, hogy "a buddhizmus nem vallás" (lásd a racionális tudományosság diskurzusa részt).

Végül az illusztrációul szolgáló reklámot nézhetjük innen is, hogy az adott "vallás" képviselője kedélyesen válaszol a kérdésekre, mellőz minden formaságot, a tudása bárki számára hozzáférhető.

A témáról bővebben itt: Nyugati buddhizmus - buddhista modernizmus

ÁPDÉT: Review of Buddhist Modernism by Eyal Aviv: Buddhism Meets Modernity
By David Chapman: The Making of Buddhist Modernism
Interjú a David McMahannel (angol)

2010. június 19., szombat

Bëlga: Mahá tévé



Kinéztem a prospektusból boldogságom kulcsát
A gyönyörûséges makulátlan tökéletes plazmatévét
Megmértem a polcot elfér rajta
Hódolat a plazmatévének, melynek fénye beragyogja az egész szobát
Tisztelet minden lénynek, aki összeszereli, raktározza, eladja és kiszállítja
Menedékért folyamodom a plazmához ami a vetélkedôk megértésén keresztül
Elvezet a boldog és bölcs létezéshez
Hódolattal lapozom fel a kezelési útmutatót mely minden lehetséges hiba okát
Tartalmazza

Plazmám szatra kapcsóni vadzsrákapcsóni mahátévét videommraha*

Lemondok a régi tévéről
Mely oly sok szenvedést okozott a meghibásodásaival
A szerelô kiszállási díjáról nem is beszélve
Tartózkodni fogok a parázna csatornáktól és a futball mérkôzések
Megtekintése közbeni helytelen beszédtôl
Megszabadulok a régi tévével a temérdek szenvedéstôl, mely a használatával
Járt

Plazmám szatra kapcsóni vadzsrákapcsóni mahátévét videommraha

* Ez a sorvégződés jellemzi a hindu és buddhista mantrák nagy részét. Úgy keletkezik, h a szóvégi h hang után (amelynek neve viszarga) megismétlik az azt megelőző magánhangzót.

2010. június 18., péntek

Sayadaw U Pandita: Még ebben az életben


Sayadaw U Pandita burmai mester vipasszanáról szóló könyve részletesen leírja a meditáció alatt felmerülő tudatállapotokat, a segítő és hátráltató tényezőket és "hatalmas segítséget jelent a meditációban való előrelépésben."

További linkek:
Burmai vipasszana meditációs tapasztalatok
Koncentráció – moralitás – bölcsesség
Hogyan bánjunk a fájdalommal
A vipassana és a pszichoterápia
Az élet művészete

ÁPDÉT: Könyvbemutató az Írók Boltjában szept. 22-én 16.00-kor.

Mulian megmenti anyját


"Ím, a hetedik hónak tizenötödik napján feltárulnak a menny ablakai, kinyílnak a pokol kapui, a három alantas karma oszlik, a tíz jó karma növekszik. Mivel a szerzetesi gyülekezet e napon bevégzi nyári elvonulását, a szerencsét hozó istenek, az égi sárkányok nyolc nemzetsége mind áldást osztón eljövend. Az adományt ajánlani szándékozók ezen életükben érdemtőkéiket sokasítják, és az eltávozottakat a jobb születés felé fordítják. Tehát a Megtisztulás Ullambana ünnepén elhelyezzük a Három Tiszteletreméltő színe előtt. A nagy gyülekezet kedvéért kegyet osztanak legelébb azoknak, akik lefelé függesztve kínlódnak."

Blogisattva Awards - Blogiszattva-díj

Jelölj te is blogokat, posztokat az év legjobb buddhista blogja, az év legjobb, legegyüttérzőbb, leghumorosabb, leg... buddhista posztja stb. kategóriákba 2010. november 1-ig!

Mindezt angolul (egy nem túl felhasználóbarát felületen) itt: Submit a Nomination - Blogisattva Awards

(A legutóbbi nyertesek*: 2008 Blogisattva Awards Winners)
ÁPDÉT: Egy másik versenyre jelölt buddhista bloglista ITT.

* Néhány link pont az elején nem működik, de aztán meg már az összes igen. :)

2010. június 17., csütörtök

Megérinteni a boldogságot

Az örökkévalóság felé törekszünk, a tökéletességet akarjuk elérni. Ha készítünk valamit, szeretnénk a legjobb eredményt, s hogy másoknak is tetsszen. Az életünket szeretnénk a jó irányba vinni, hogy az legyen egészséges, izgalmas, tartson sokáig, s érezzük jól magunkat. A párkapcsolat működjön jól, legyen szerelem és boldogság. Keressük a tökéletes társat, a nagy Őt. Mindenből a legjobbat. Ami meg nem tetszik, ami nem érdekel, ami unalmas, az egyáltalán ne is létezzen. S ha már minden jó, akkor az tartson is örökké. Ez a mennyország, a paradicsom, az utópia, amire törekszik számos vallás és filozófia követője, szó szerint milliárdok.

A Buddha, felismerve a világ mibenlétét, azt tanította, hogy az élet minden formája szenvedés. Szenvedés azért, mert rossz dolgok történnek velünk, s szenvedés azért, mert jó dolgok történnek velünk, de még az is szenvedés, ha épp nem történik semmi. A szenvedés oka a vágy, a vágy arra, hogy minden jól menjen, minden szép legyen és tökéletes. De a szenvedést és a vágyat legtöbbször fel sem ismerjük, annyira el vagyunk merülve benne. Figyelmünket folyamatosan leköti az, hogy mindenféle dolgokkal kielégítsük a vágyainkat, s az, hogy vagy épp örüljünk amikor sikerül, s mérgelődjünk, amikor nem. Mindenesetre a vágy az, ami napról napra hajt, egész életünkön át. Hiába tudja mindenki, hogy egyszer meghalunk, mégis úgy élünk, mintha sosem lenne vége. Ezen fontos elgondolkozni ahhoz, hogy értsük a buddhizmust.

Szenvedést okoz rossz és jó esemény is, mert nincs állandóság, nincs tartós állapot. A rossz megjelenik, a jó elmúlik, a jó megjelenik, a rossz elmúlik. Amikor rossz a helyzet, azt akarjuk, hogy jó legyen. Amikor jó a helyzet, nem akarjuk, hogy rossz legyen. Így folyton a maradandó boldogság után futunk, s nem érjük el. Ezért szenvedés minden állapot, mert elhisszük, hogy létezik tökéletesség.

De ez nem csak az élet hétköznapi dolgaira igaz, hanem a szellemiekre is. Elképzelünk egy tökéletes belső állapotot, ahol béke és nyugalom van, amit nem zavarnak meg érzések és gondolatok. Még ha ideiglenesen sikerül is elérni egy ilyet, elmúlik. Elgondoljuk, hogy létezik egy valódi, végső tudatunk, ami mindig tiszta és nyugodt. Sose találjuk meg. Mert ha bármit is találunk, ahogy megleltük, úgy el is veszítjük.

A Buddha különböző erdei remeték tanítását sajátította el, mely a meditáció és aszkézis megannyi fajtáját magában foglalta. Mindezt tette annak a felismerése után, hogy a világi élet nyújtotta gyönyörök, amiből kijutott neki bőven, nem vezetnek kielégüléshez. De hat év szorgalmas tanulás után arra jutott, hogy az aszkézis és a különböző mély meditációk sem nyújtanak megoldást. Ekkor leült egy fa alá az árnyékba, eszébe jutott egy kellemes gyerekkori emlék, s ez a kellemes érzés áthatotta, aminek következtében elméje egyre jobban elcsendesedett, majd pedig meglátta összes előző életét, aztán a lények vándorlását jó és rossz tetteink szerint, végül felismerte a szennyeződések megszűnését.

Ez összefoglalható a függő keletkezés tizenkettes láncolatában is, ami megmutatja egyrészt azt az általános elvet, hogy a jelenségek egymással kölcsönös függésben jönnek létre és szűnnek meg, másrészt hogy a tudatlanságból, a négy nemes igazság nem tudásából, hogyan jutunk el a szenvedésig. A vágy, a szenvedés megszüntetéséhez el kell jutni arra a felismerésre, hogy nincs állandóság, nincs tökéletes állapot, hanem változás van. Értelmileg felfogni ezt nem olyan nehéz, bár gyakran felmerül az, hogy azért bizonyos dolgokról úgy érezzük, hogy állandónak kell lenniük, amik nem változnak, amik ugyanúgy vannak minden pillanatban. Hogy ezen túljussunk, nem csak megismerni és megérteni kell a Buddha tanítását, hanem közvetlenül megvizsgálni is.

Ezt a vizsgálatot pedig meditációval tehetjük meg.* Figyeljük meg azt, hogy az érzékszervi benyomások hogyan változnak, megjelennek színek, hangok, szagok, ízek, hideg, meleg, stb. Folyamatosan új és új benyomásokat tapasztalunk. Ha jobban figyelünk, akkor észrevehetjük, ahogy például egy hang, vagy egy alak megjelenik, fennáll, majd eltűnik. Minden egyes benyomás ezt a mintát követi, jön és megy. Lehet azt, hogy csak egyetlen érzékterületet választunk ki magunknak, mint a hangok, de lehet az összeset is egyszerre. A lényeg, hogy adjuk át magunkat a benyomásoknak, de ne vesszünk el bennük, vagyis ne kövessük őket, ne akarjuk megtartani. Ha valami mégis felkeltené a figyelmünket, vegyük észre, s álljunk vissza arra, hogy csak éberek vagyunk a dolgok megjelenésére, fennállására és elmúlására.

Ha a testi érzékszervi benyomások figyelésével eltöltöttünk annyi időt, hogy már ne ragadjanak magukkal, akkor térjünk át az elme szemlélésére. A gondolatok és érzések ugyanúgy megjelennek, fennállnak és eltűnnek, ahogyan a külső benyomások is. Bármi is jusson eszünkbe, bármit is érezzünk, az elmúlik. Lehet az szép gondolat, vagy egy kellemes érzés, elmúlik, ahogyan a visszataszító képzetek is. Még ha azt gondolnánk is, hogy de a figyelő az megmarad, ez a gondolat is elmúlik. Mi több, bárhogy is erőlködjünk, nem tudunk semmi megtartani örökre, mert megszűnik.

Nem marad meg semmi örökre, ennek felismerésével képesek vagyunk elengedni, bármiről legyen szó. Ha el tudjuk engedni, akkor nem köt meg. Ha nem köt meg, akkor nem hiányzik. Ha nem hiányzik, akkor nem vagyunk elégedetlenek. Így tapasztalható meg saját magunk számára az, hogy a Buddha tanítása valóban az az út, ami elvezet a szenvedésből a szenvedés megszüntetéséhez. Ezt nem külső hatalomtól nyerjük el, nem is valamilyen magasztos tudatállapot elérésével és megtartásával, hanem a belátással, hogy a külső és belső dolgok egyaránt változnak.

* Erről a fajta meditációl (ill. annak előkészítéséről) szól EZ és EZ az útmutató.

2010. június 8., kedd

Őseredeti buddhizmus

A mostani témát EZ az idézet, s főképp a hozzászólások ihlették, ahol többen védelmére keltek annak a gondolatnak, hogy a tradicionalizmus összeegyeztethető a buddhizmussal. Ezzel én a magam részéről nem értek egyet, s röviden elmondom, miért is nem.

Nézzük először is, hogy mi az a tradicionalizmus (Pérennialisme, Traditionalist School), pontosabban azon tételei, amiket jelen esetben vizsgálandónak tartok.

Az alap elgondolás az, hogy létezik egy abszolút, ami minden vallás őseredeti hagyománya, amit minden nagy vallásalapító felfedezett, s adott tovább valamilyen szinten. Ez az eredeti hagyomány a vallások ezoterikus oldala, ami meghaladja a külső (exoterikus) vallást, s egyben magában is foglalja azt. Ez az ezoterikus tan egy és ugyanaz mindenütt. Ez az abszolútum, amellett, hogy felfoghatatlan, nem más, mint az Én (Soi, Self), vagyis az Átman. Míg személyekből sok van, addig végső Alanyból csak egy, innen a szolipszista világkép.

Ehhez képest a buddhista álláspont:

Sem a Buddha, sem a különböző iskolák mesterei nem állították azt, hogy létezne egy minden nézetet összekötő őseredeti tan. Viszont mind megkülönböztették a helyes nézetet a helytelentől, s elutasították azon filozófiákat és vallásokat, melyek a Buddha tanával nem egyező állításokat tettek. Nem fogadták el sem a Védák, sem az Upanisadok, sem a szánkhja, sem a védánta, sem a taoizmus tanait, ahogyan a kereszténységet és az iszlámot sem.

A Buddha nem hogy azt mondta volna, hogy létezik egy mindenek felett álló végső én, hanem azt éppenséggel elvetette, mint téves nézetet. Vannak, akik félreértelmezik a mahájána buddha-természet tanítását, s azt gondolják, csak mert a Nirvána szútra többek között énnek is nevezi, ezért ugyanaz, mint a hinduk szerinti én (átman). Ám a Nirvána szútra azt mondja: "Amit buddha-természetnek neveznek, az az üresség végső igazsága" (佛性者名第一義空). És azt is mondja: "Az üresség maga a buddha-természet" (虛空者即是佛性). A Lankávatára szútrában pedig Mahámati kérdésére a Buddha külön elmondja: "Amit én tathágatagarbhának nevezek, az nem azonos azzal, amit más utak követői énnek neveznek"(我說如來藏,不同外道所說之我). Az a gondolat pedig, hogy csupán egyetlen végső alany létezne (szolipszizmus), teljességgel szemben áll a Buddha tanításával az éntelenségről, az ürességről és a függő keletkezésről.

Ebből kiderül, hogy nem egyszerűen bizonyos pontokban nem egyezik a tradicionalizmus a buddhizmussal, hanem az alapvető tételekben eltérés mutatkozik. Ettől még persze a tradicionalisták úgy látják a dolgokat, ahogyan nekik tetszik, miként teszik azt mások is, akik a buddhizmusból merítenek ötleteket. A buddhista út továbbra is a nemes nyolcrétű ösvény marad, ahogyan az elmúlt két és fél évezredben.

2010. június 6., vasárnap

Buddhista templom Thaiföldön sörösüvegekből

A több mint egy millió sörösüvegből épített, környezetbarát pagodáról ITT lehet olvasni magyarul (további képekkel) és ITT angolul.


















Aki pedig hagyományos(abb) thai buddhista emlékeket nézegetne, annak ajánlom ezt a filmet



... és a Szukhothai-romokat ábrázoló panorámaképeket.