2010. április 8., csütörtök

Buddhista cikk cincálása

Ma hívták fel a figyelmemet egy 1 hónappal ezelőtt megjelent cikkre: A buddhizmus nem tesz különbséget férfi és nő között. Érdekes halmazata a sztereotípiáknak a buddhizmusról, továbbá azért is jó anyag, mert amennyire a cikkből kiderül, egy Csöpel Láma-tanítványt kérdezett benne a szerző. Vessük a szöveget egy rövid tartalmi elemzés alá!

Kezdjük először a címmel. Azt sugallja, a buddhizmus egy egalitárius-feminista dolog, ami nagyon modern. Másrészt azonnal a kedvenc bulvártémát emeli ki, a férfi és nő közti viszonyt, ami valószínűleg a magazin jellege miatt is megfelelő. Így az első benyomásunk máris az lehet: a buddhizmus trendi.

"Buddha nem egy személy, hanem egy tudatállapot. Egyes irányzatok egyébként Jézust is buddhának tartják."
Nagyon jól hangzik! Kár, hogy két csúsztatás van benne. Az első, hogy nincs olyan buddhista irányzat, amelyiknek bármi köze lenne Jézushoz, vagy akár Jézust buddhának tartaná. A másik, hogy ha buddha tudatállapot, s Jézus buddha, akkor Jézus egy tudatállapot.

* Szerintem Jézus is tekinthető "tudatállapotnak", ha már itt tartunk, ill. ellképesztő mennyiségű írás és kép létezik Jézus és a Buddha életének hasonlóságáról, kettejük valamilyen kapcsolatáról az i.sz. 2. század(!) óta (ekkorra datálják a Barlám és Jozafát szöveget, lásd angolul ITT). Viszonylag jó dokumentumfilmek a kérdésről a BBC-től ITT, a NatGeo-tól ITT.

"Gótama Sziddhártha"
Elsőre talán nem is feltűnő, de ez két különböző nyelv összekeverése. Páliul a neve Gótama Sziddhattha, szanszkritul pedig Gautama Sziddhártha. Ebből a Gótama/Gautama a nemzetség- vagy klánnév, a Sziddhattha/Sziddhártha a családnév.

"páli nyelven beszélt"
Sákjamuni nem beszélt páli nyelven, a páli a théraváda egyházi nyelve.

*A Buddha által beszélt nyelv (nagy valószínűséggel mágadhí) közel állt a pálihoz, de tény, hogy nem azonos vele.

"a Buddhizmus nem vallás"
A kijelentésben a legérdekesebb talán az, hogy miért félnek emberek felvállalni, hogy vallásosak. Valamivel több mint egy hónappal ezelőtt egy muszlim nő mondta nekem azt, hogy ő nem vallásos, hanem hívő. Lehet, vallások már nincsenek is, csak pszichotréningek?

* Arról, hogyan lett "nem-vallás" a buddhizmusból lásd a 19. századi Protestant Buddhism "mozgalom" leírását.

"semmilyen korábban gyakorolt vallást, eszmei rendszert nem kell elutasítaniuk, feladniuk"
Itt lehetünk tanúi a pszichotréning szemléletnek, hogy ez nem különbözik attól, mintha lejárnánk gyúrni, csak éppen ez egy lelki kondizás. Ezzel együtt úgy fest, marketingfogásnak kiváló, már amennyiben a célunk annyi, hogy összetoborozzunk embereket, s utána azt mondjuk nekik: leborulni a Buddha-szobor előtt és füstölőt gyújtani nem vallási cselekvés, csak így szokás.

"a Buddhizmusnak nevezett „belső ösvény" nem terjesztő vallás/útmutatás, ezért az elterjedés lehetősége az - önkéntesen - érdeklődők számától és hozzáállásától függ"
Lehetett vagy egy évtizede is már, mikor a Nyugati téren láttam sárga pólóban embereket, akikre az volt ráírva: "önkéntes lelkész". (Aki esetleg nem tudná, szcientológusok voltak.)

* A Páli Kánon szerint a Buddha nagyon is elküldte a tanítványokat téríteni, Száriputta ellenőrizte előtte a tudásukat (SN 22.2). Tehát szó sincs róla, hogy a buddhizmus ne lenne térítő vallás.

"a hinduizmus által szentesített kasztrendszer ellen tiltakoztak"
Az egy dolog, hogy erdei remetékként a buddhista szerzetesek is kikerültek a társadalmi rendből, ami az indiai társadalomban már egy külön kategória, s ott nem számít, ki milyen kasztból származik, de egészen más azt mondani, hogy tiltakoztak. Kétlem, hogy bárki találna útmutatást valamelyik szútrában arról, hogyan készítsünk feltűnő transzparenseket.

"Talán ismert az a tény, hogy Tibetben számtalan női kolostor működik, hasonló módon az Európában ismert apácazárdákhoz."
Míg elméletben, bizonyos szempontok szerint nem tesz nemi hovatartozás alapján különbséget a buddhizmus, a gyakorlatban ez nem egészen így néz ki. Ahogyan a legtöbb társadalomban, úgy a tibetiben is a nő szerepe a férfiaknak alárendelt. Már az is tanulságos, hogy sosem létezett Tibetben teljes jogú női szerzetesség, mert az Indiában létező fogadalmak, amik által valaki szerzetessé vagy apácává válik, nem kerültek át abba az országba. Az pedig egy további folyománya ennek, hogy a legtöbb apácaként élő nő gyakran írástudatlan volt, s az ma is.

* Valószínűleg sok írástudatlan szerzetes is van. :) A buddhizmus és a nők viszonyáról jóval reálisabb képet fest (angolul) Rita M. Gross ITT.

"ahol mindenkinek - a tanítások alapján - magának kell megtalálnia az utat önnönmagához"
Ez egy csöppet ellentmondás, tekintetbe véve azt, hogy egyrészt ott a nélkülözhetetlen láma, másrészt a tanítás, de ezzel együtt/ennek ellenére mindenki önmaga találja meg az utat. Amennyiben viszont arról van szó, hogy megmondják, mit csinálj, s utána te eldöntöd, hogy csinálod-e, akkor nem látok igazán különbséget más vallásoktól.

"De ha végre a saját szerepünket játszanánk, és nem szeretnénk mindenáron „hősök" lenni, akkor nem elrohannánk az életünk mellett, hanem átélnénk és „kiélveznénk" az ebben rejlő lehetőségeket."
Egy újabb pszichotréning-mém: van egy valódi énünk, amit nem tudunk megélni/kiélni, de ha sikerül önmagunk lenni, akkor élvezhetjük az életet. Hogy ennek mi köze a buddhizmushoz, az számomra kérdéses.

"egyetemes női energiát képviseli"
Igazán kíváncsi vagyok rá, mi is az az energia, ami ráadásul női és egyetemes. Galaktikus Feminista Mozgalom?

* Buddhista feminista mozgalmárok márpedig vannak :), lásd pl. ITT és ITT.

ÁPDÉT (Roni): A cikk szófelhője. A *-ozott megjegyzések az enyémek.

17 megjegyzés:

Roni írta...

A cikket A Nikkel együtt is szétkaptuk az Index-es buddhista topikon: ITT és ITT.

Astus írta...

Hozzátenném az indexes elemzéshez, hogy Csöpel és Nydhal ugyanúgy a Karma Kagyü irányzat követője. A "kagyüpa" annyit jelent, hogy "kagyüs", ahogy a "gelugpa" az "gelugos", vagyis annak az irányzatnak a követője.

hajovonta írta...

Örülök hogy ez egyszer én tudtam nektek valami érdekeset mutatni :)

Roni írta...

Igen, OK a kiegészítés, csak Magyaro-n az a bevett, h a Karma Kagyü név a Gyémánt Út közösséget jelöli. Gondolom, ezért is különböztetik meg magukat a tariak.

Astus írta...

Akkor én lemaradtam erről a magyar megkülönböztetésről. :)

Milaba írta...

Talán jó kiegészítés lehet egy kiragadott és meglovagolt gondolat, hogy a vallások mind vezetni akarják, valahová-, valamilyen állapotba véleménybe eljuttatni, ill. követőként megszerezni, (felmutatható eredményként) megtartani akarják az embereket. Csakhogy eredetileg az "eredmény" nem a vallásos ember, hanem az EMBER. Az előbbi csak egy stáció. (Nem tudom az "EMBER"-t megfogalmazni másképp és ez nagyon jó belekötési lehetőség.)

Azt hiszem, valahogy úgy keverednek ezek a fogalmak össze, mint amikor a kevésbé bölcs, bölcsebb, bölcs fokozást nézzük... A bölcsebb nem a végeredmény, csak az előző stációhoz képest.

Meglepő a sorozatban, hogy magában hordja: "a bölcsebb előbbre van, mint a bölcs" látszatát. Sőt azt is hihetnénk, hogy hibás a sor, mert nem a "legbölcsebb" van a végén.

A vallások fel nem vállalása az én szememben inkább az ébredést jelenti, szóval azt, hogy a vallás lényegi magját képező tanítást lehet anélkül is értelmezni, átélni, megvalósítani, hogy valaki a vallás "sallang" részével foglalkozna.

Érdekes a buddhizmus ebben a tekintetben, mert eleve egy hasonlót tűz ki célul: a buddhizmuson is túl kell emelkedni. Igaz megjegyzi, hogy addig azért sokat kell gyakorolni, amivel sajnos az előző gondolatnak a "közepébe piszkít" - egy kicsit...

A második helyre - nálam - a mém-elmélet kerülhet, csakhogy sok esetben megfeledkezik arról az egyszerű hibáról, hogy maga a mém-elmélet felfektetése, továbbgondolása, alkalmazása is egy mém.

"Buddha nem volt buddhista.
Isten nem vallásos.
A vallás viszont segít ezt elviselni."

Astus írta...

Sokszor hallottam ezt, hogy a Buddha nem volt buddhista. De ez nem állja meg a helyét, mert mikor Dípamkara Buddha előtt fogadalmat tett a buddhaság megvalósítására, ő onnantól a bódhiszattva ösvényt járta, s teljesítette azt be. Tehát nem csak Sziddhárthaként volt buddhista, hanem világkorszakok óta az volt.

Valóban, az EMBER kifejezésed elég megfoghatatlan. Erről nekem Nietzsche ember feletti embere (übermensch) jutott eszembe, bár ő arról ír ezt-azt azért.

A vallásban szerinted mi különbözteti meg a lényeget a sallangtól? Hogyan döntöd el, mi melyik csoportba tartozik?

Roni írta...

Milaba: A buddhizmus is egy ilyen önmagát felülíró rendszer, mint a mém-elmélet, nem? (Különben kellene benne lennie valahol szubsztanciának.)

Milaba írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Milaba írta...

Astus, igen, de én másról beszélek.

Egy képzavarral így mondom el: A Buddha akkor Buddha, amikor már nem nem buddhista. Az ellobbanás (nibbána) pillanatában nincs aki buddhista volna.

És itt jön a kérdés, amivel egészen addig nehéz mit kezdeni és nem véletlen nem válaszolta meg a Buddha: Utána mi van? Illetve, be lehet dobni azt a kérdést is a kalapba: miért nem nibbanistának, vagy nibbánnak hívjuk az ellobbantat? Miért felébredettnek?

Az ellobbanás - a hétköznapi tudatállapothoz képest - az egész emberi életet "alapvetően más színben mutatja". Minden mindentől függésének "színről-színre látása" rettenetes élmény, hiszen mindenkinek azt mondta az anyukája: te vagy a legokosabb, legjobb, legszebb. És ezzel ez mind odaveszik... (vagy mégsem?)
És ezt nem egyszerű feldolgozni.

Remélem érzékeltetni tudom, hogy a buddhista menedék, a keresztény mennyországkép is ennek az életérzésnek egyfajta - szükséges - továbbélése az emberben.

A szükségessége amiatt fontos, mert nagyon szükséges a vallásos támaszték annak, aki ahhoz a feladathoz készül megerősödni, hogy egyszer csak mindent kirúgjon önmaga lába alól. Ehhez nagyon nehéz belső utat jár végig, ami alatt "EMBER"-ré nemesedik. (Mint ahogy a sérült pszichéjű "ember" erre nem is képes egyből, mert vallásos szándéka csupán csak egy kompenzációja az életében megélt sikertelenségének.)

De vissza a kérdéshez... Mi van a nibbána után? Itt tartottunk. Megmarad-e a nibbána eredménye? Felébred az EMBER, vagy visszaalszik??? Sőt, az is előfordulhat: ráeszmél, hogy nem is olyan lényeges a pillanat, hiszen ezt valahogy a zsigereiben tudta és azt is, hogy mindennek ellenére próbálta szebbé színezni.

Gyermekkorunkban sokszor átéljük ezt a pillanatot, mert egyszerű, mert nem kell érte tenni semmit. (ezt ma úgy értik félre a szent szövegekből, hogy a semmit kell tenni) A személyiség kialakulásával (életélményhez kötődések sokasága) ez egyre tagadandóbbá válik a gyermeknek, mert úgy érzi halálfélelme van a tapasztalás során. (Pl.: szattipathána-vipassana; temetői meditáció; chöd meditáció, stb.)

Felnőttként meg a szenvedésben éljük át ezt sokszor, igaz ekkor már oda a gyermeki tekintet, és emiatt könnyű is félreérteni, mint ahogy azt is, miért lett alapkoncepciója a Felébredettnek a szenvedés, és az azt éltető (vágyakon keresztül személyiséggé építő, majd folyamatos jóllakottság érzéssel kiélhető) létszomj.

Talán ez az, ami amiatt visszamenekül a Felébredésből a vallásba oly sok ember.

Milaba írta...

Roni, a buddhizmus helyesen értelmezve sokkal több, mint a mém-elmélet. A szubsztanciának meg nincs hozzá köze - szerintem.

A mém-elmélet egy olyan ideológia, ami nem mutat túl önmagán, ill. az olvasójával nem ezt tartatja a legfontosabbnak, hanem bizonyos nézetek újfajta szemszögből való megkérdőjelezésének egy új- és nagyon jó lehetősége. Kevesek hangoztatják, pedig akkor lenne igazán "erős", hogy önmagával megkérdőjelezhető...

A Buddhadharma önmagát is megkérdőjelezi. Valójában minden buddhista rendszer ezt tanítja. Ezzel példát mutat az utókor gyakorlói számára: "itt valami sokkal többről beszéltem ám, mint "gyakorlásról".

Ugyanez látható pl.: Jézus esetében is.

Aztán mindezen (és sok más) csodálatos emberek tettei ellenére mindez elsikkad a történelem tüzében és a vallásos követők és gyakorlók továbbra is vallásos követők és gyakorlók maradnak.

Mintha mi sem történt volna, és "észre kell vennünk": továbbra is az ok-okozat elve alapján látszik elérhetőnek a Felébredés. Holott a Buddha lesöpri a brámanákat, Jézus - szó szerint - lesöpri az áldozati állatokat árulókat.

2500-2000 éve alszik a világ, talán mert "rázós" lehet felébredni - gondolhatják...

Astus írta...

A nirvána előtt az ember tele van érzelmi és fogalmi kötődésekkel. A nirvána annyi, mint ezen ragaszkodások vége. Hogy mi van, mi volt, vagy mi lesz - ez fogalmi ragaszkodás. Valami elképzelést gyártani, ez is fogalmi ragaszkodás. Hagyd abba az elképzeléseket, a magyarázgatásokat, hogy támpontokat akarsz építeni, s már meg is van a válasz.

Milaba írta...

Erről beszéltem itt minden hozzászólásomban Astus, pontosan erről - már nagyon-nagyon rég óta...

Filozófiai töltetű okoskodások, akár kínai írásjelekkel is idézett szövegek (elnézést), romantikussággal "megcímzett" elgondolások, 98%-nyi pontossággal meghasalt vélemények csak a tanultságban, vagy annak látszatában viszik előre a "kezdő buddhistát". Ami az érdekessége az egésznek, hogy lélektani szempontból az ilyen segítség épphogy "kezdő buddhistaként" rögzíti az olvasó személyiségét.

SEGÍTETTÜNK VAGY ÁRTOTTUNK?

A cincált cikk - szerintem - küzdelmes embert mutat saját véleménnyel. Jó vagy rossz vélemény? Milyen kérdés ez tőlem, mikor annak a véleményéről beszélek, aki megfogalmazta azt, és nem az enyémről. Ja, merthogy mi is buddhisták vagyunk és majd mi utat mutatunk a tévelygőknek. Ollállá!

Segítő a szándék, vagy arról van szó, hogy: győzni akarni és felülkerekedni, utolsó szóval illetni minden posztot a "saját igazunkkal"?

Azt gondolom, ha valóban sikerül beleélni magunkat a cikk írójának személyiségébe, akkor ugyanazt tudjuk mondani, mint Ő.

A dialektika ördöge persze arra biztat, hogy tanult mintáinkkal felvértezve kifejtsük másoktól összeszedett (tanult) "véleményünket".

hajovonta írta...

ehh...
ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy a fizikaprofesszor munkája haszontalan, hiszen a mindennapokban semmit se segít az embereken pl. a Hooke-törvény általánosításai vagy akár a kvantumelektrodinamika megállapításai.
a professzor meg ugye csak önmaga okosságának igazolása miatt áll és beszél a katedrán.

Milaba írta...

Nem, nem olyan hajovonta.

A fizika professzor végső megmérettetése: hány embernek tudta megtanítani, amit a műszeres méréseivel és számításaival igazolt Ő maga, vagy valaki más.

Én a cikk kapcsán másról beszéltem. Lehet úgy tanítani, hogy felemelsz valakit, és úgy is, hogy felsőbbrendűnek tetsző pozícióból oktatod.

Egy órája olvastam éppen, amint ez a mottó a kereszténység életében "csodálatos módon" megjelen(hetet)t. Jó példa, de kereszténységről szól és így nem is ide való. Ha érdekel hajovonta, küldj e-mail címet légyszíves.

Astus írta...

Milaba!

A buddhizmusban tanulás és gyakorlás együtt jár, ezeket külön nem lehet csinálni. A tanítások útmutatóként szolgálnak, s aki nem tudja, merre menjen, az nem is jut célba.

Amit leírtam röviden a nirvánáról, az is elmélet, az is magyarázat, s számos hivatkozást lehetne még ahhoz a kicsi bejegyzéshez is tenni. Mindezt azért, mert a buddhizmus egy több ezer éve létező vallás, aminek számos irányzata van és mindegyiknek egy komplex elméleti és gyakorlati rendszere.

Szerinted talán az, hogy emberek különböző tanokat és tudományokat sajátítanak el, teljesen értelmetlen? Nem hiszem. Talán úgy tűnik, elég a buddhizmusról elolvasni egy-két Osho könyvet, de ez sajnos nem így van.

Gondolom követted az itt zajló beszélgetéseket és posztokat egyaránt. Az információhiány a buddhizmusról igen magas ebben az országban. És ha nincs ismeret, akkor nincs mit elsajátítani a gyakorlatban.

Hogy neked a vallás és az ezzel járó rendszerezettség és módszeresség nem tetszik, rendben. Ez azonban nem a tanítások hibája, hanem a te hozzáállásod.

hajovonta írta...

szia Milaba! email címem: hajovonta -kukac- freemail.hu. előre is köszi.