2009. február 19., csütörtök

Szenvedő lények

A buddhizmusnak (is) jó pár elhasznált, valódi jelentéstartalom nélküli kifejezése van. Egyik leghétköznapibb ezek közül a "szenvedő lények".
Szenvedő lényeknek ajánljuk fel a gyakorlás során felhalmozódott érdemeinket, miattuk mondunk le a nirvánáról (már aki), és ők népesítik be a számtalan világokat. Szinte nem is buddhista, aki időnként nem hivatkozik rájuk. Viszont sokunk számára megfoghatatlanok, mivel a kultúránkból adódóan a szenvedés legfőbb képe egy megfeszített haláltusáját vívó embert. Aki ennél kevésbé szenved, az már nem is szenved igazán. Túlárazott náluk a szenvedés. Viszont a buddhizmusban máshonnan közelítenek a szenvedéshez.
Mi hát a Szenvedés?
- A születés szenvedés, a vénülés szenvedés, a halál szenvedés, a gond szenvedés, a panasz szenvedés, a fájdalom szenvedés, a szomorúság szenvedés, a csüggedés szenvedés, a vágyottat el nem érni szenvedés.
(... )
Ez a Négy Nemes Igazságban leírt definíció, mely nem csak a szögekkel átütött kezekről szól, hanem a mindennapi depresszióról, a kifizetetlen számlákról, az első ősz tincsekről is. A hétköznapi életről...
Viszont a Négy Nemes Igazság túl is mutat mindezen. Felvázolja a szenvedéstől való szabadulás útját. Aki végigmegy ezen úton, az szentté, Buddhává válik.
Ha hihetünk Buddhának, akkor a szenvedő lények nem végérvényesen elveszettek. Mert a szenvedés oka megszüntethető a megfelelő belátás, a megfelelő elhatározás, a megfelelő beszéd, a megfelelő magatartás, a megfelelő életmód, a megfelelő törekvés, a megfelelő jelenlét és a megfelelő elmélyedés által.
A "szenvedő lényekben" egyszerre lásd a tökéletesség még meglévő hiányát és lehetőségét.
- Kik hát a "szenvedő lények"?
Mi mindannyian, akik még nem léptünk túl a vágyaink kondicionálta szenvedéseken. Mi, akik élhetnénk Buddhaként, de ragaszkodunk a megszokott problémáinkhoz.
Legközelebb, ha "szenvedő lényekre" gondolsz ne éhező afrikai gyerekek, vagy egy megfeszített férfialak képe jusson eszedbe, hanem apád, anyád, gyerekeid, vagy saját magad.
A "szenvedő lények" nem üres fogalom, mert látod a tükörben, a buszon,ebéd közben.

13 megjegyzés:

zs írta...

:)

Szatori írta...

Egyet értek a poszttal. Nekem még annyi jutott eszembe annak kapcsán, hogy az éberség oszlopai (smrti-yupa-sthana) és a kereszt (pesztaurosz) terminusai egyaránt egy egyetemes, szimbolikus oszlopra utalnak, mely nem más, mint a megfékezett, önuralt tudatállapot ikonográfiai képe. A meditációban (fa alatt!) ülő Buddha és Krisztus a kereszten eredetileg ugyanazt a metafizikai állapotot szimbolizálják. Eredetileg tehát éppen hogy nem a szenvedést, hanem annak önuralt, világfeletti legyőzését tanúsítják (még a csontsoványra fogyott aszketikus Buddhaábrázolások is). Az más lapra tartozik, hogy ma szinte egyik szimbólum igazi jelentéstartalmával sincsenek tisztában az emberek, sem a hivatásos papok, sem a hivatásos tanítók, hanem be lettek takarva mindenféle legendás és eltorzított, mindenki által sztereotípiákként elfogadott tévhitekkel... Az emberek ma képtelenek szimbólumokban gondolkodni - és azokon keresztül egy magasabb valóságot látni.

Szatori írta...

PS:
Bocs, a lényeget elfelejtettem (öregszem?): a "duhkha" ("szenvedés, kín") kifejezés "du" előtagja azt jelenti: "égni". Ez, azt hiszem, sokmindent megmagyaráz, pl. tűzbeszéd, függő keletkezés, stb.... :)

Yoscha írta...

Szerintem a Tűzbeszéd magyarázata annyi, hogy a Buddhának a fiatal épp csak tanítói pályára lépett gurunak sürgősen szüksége volt tanítványokra. Ezért az elszántságban és filozófiai nézetekben is közel álló tűzimádókat egy ügyes beszéddel kollektíven akarta magához csábítani. (Sikerrel.)

Emellett, én kételkedem a dukkha ezen etimológiai értelmezésében, de nincs meg a kellő páli tudásom, hogy vitába szálljak Veled.

Talán Roni megoldhatná a kérdést. :)

Szatori írta...

hm, "a guru, akinek sürgősen tanítványokra volt szüksége"... - remélem, ezt most nem komnolyan, hanem valami fanyar viccből írtad arról a beszédről, amit évezredek óta a tan kerekének megforgatásaként tisztelnek... :)

másrészt elég érdekes a buddhával kapcsolatos szövegösszefüggésben arról írni, hogy "ügyes beszéddel (...) akarta magához csábítani", ami ugye elég érdekes szóösszetétel, ismerve a buddhizmus alaptanításait... :))

ami meg a du-duhkha szanszkrit szavakat illeti: amit írtam nem vélemény kérdése, hanem ténykérdés: ádám béla, szanszkrit-magyar nagyszótár, 431. oldal, és az ezen az oldalon olvasható szócikkek elég nyomós bizonyítékként szolgálnak számomra.
...bárki utánanézhet kb. 4 másodperc alatt... a pálihoz nem értek, de mivel az a szanszkrit egy mellékága, gondolom ott is ugyanez a helyzet, nagyjából úgy, mint a latin és az olasz nyelvek esetében is...

Yoscha írta...

Szerintem Buddha, mikor tanítani kezdett, csupán egy volt a számtalan hasonló elvet képviselő "mester" közül. Akik egymás elől próbálták elhalászni a tanítványokat - sok "megtérés szöveg" olvasható erről a Páli Kánonban. (Milyen más tanítók, tanítványok és komplett csoportok tértek be hozzá.)
Nincs is ezzel semmi baj. Buddha nem véletlenül nem a bódhi fa alatt ülve élte le az életét.
Úgy döntött, hgoy tanítványokat szerez, hogy másokkal is megossza azt, amire rájött.

Szóval egyáltalán nem fanyar vicc amit írtam.


Más.
A Tan kerekét forgásba hozó tanítóbeszédet nem szabad összekeverni a Tűzbeszéddel. Mivel a Tűzbeszéd későbbi, (bár Buddha tanítói pályájának legkorábbi szakaszából való) mégsem abban fejti ki a tanításai eszenciáját.


Megint más.
A Páli és szanszkrit között valóban sok a hasonlóság, ugyanakkor a két nyelv közötti különbségek évszázados parttalan filozófiai vitákat is generáltak. Elég csak a szammuti / szamvrti "fordításra" gondolni.
Mivel én tényleg nem ismerem egyik nyelvet sem, ezét rajtam egy szótár sem segít. Viszont azok, akik szaktudásában megbízom, a dukkhát etimológiailag a kimozdultság, egész konkrétan a kocsi tengelyének kimozdultságához kötötték, mely ha nem középen van (azaz kimozdult) akkor minden fordulatnál üt egyet ami szenvedés.
Ajánlom figyelmedbe ezt a linket.

Roni írta...

Szatori!

Megírod, h mit ír a szótárad a dukkha/duḥkha etimológiájáról?

(Én is más értelmezést ismerek, a tűz szimbolikája ott jön be a képbe, h a khandha/skandha nemcsak halmot jelent, hanem tüzelőt is. Tehát azért hasonlít a tűzhöz a szenvedés, mert a ragaszkodás 5 halmaza az, ami "lángban áll".)

Üdv!

R.

Roni írta...

Yoscha!

A Buddha tanítása 2 nagy metaforán alapszik, az egyik a tűz-kialvás, a másik az út és annak bejárása.

Én sem húznám le a Tűzbeszédet arra a szintre, h "pozicionáljuk gyorsan, ügyesen a terméket". :) Esetleg érdemes lenne megnézni, miben hasonlít Tan kerekét megforgató beszédre, hogyan hozható össze a 2 rendszer.

Üdv!

R.

Yoscha írta...

Tévedés ne essék a tűzbeszéd nem véletlenül Buddha egyik leghíresebb beszéde, mert (ellentétben sok egyéb szöveggel) már irodalmi mélységeket is mutat, és igen sokrétűen elemezhető. Nekem is az egyik kedvencem. (Mondom nem véletlenül.)

Viszont próbálom a szövegek mögött megkeresni az embert is aki mondta, ami nem egyszerű, mert Buddha = Dharma és Dharma = Buddha.

A nyugati gondolkodás sajátja a kívülállóság, a szövegek profán értelmezése is. Ezek gyakran spirituálisan nem adnak pluszt a korpuszhoz. Viszont a különböző nézőpontok mégis generálhatnak új gondolatokat.
A buddhai tan alapvetően nem a hitre, a feltétlen elfogadásra, hanem az önálló végiggondolásra, elemzésre épül. Így elfogadom, hogy a tűzbeszéd általam javasolt profán értelmezése nem kanonikus. Viszont nem látok benne semmi olyat, mely megkérdőjelezné a szöveg tartalmát, vagy végső mondanivalóját.

Egy szemtelen ötlet csupán (ami hozzá még nem is a sajátom) viszont annyit megér, hogy legalább öt percig végiggondoljuk a hozzá fűződő viszonyunkat.

Ki volt Buddha az ember?
Mik motiválták?
Vajon tényleg csak annyi volt az élete, ami fennmaradt a szövegekben?

Roni írta...

Szia, Yoscha!

Abszolút egyetértek azzal, h nézzük meg a szövegeket a lehető legtöbb nézőpontból. Ami nekem itt magától értetődő lenne, az annak megvizsgálása, h a Tűzbeszéd "mondanivalója" (érzékszervi észlelés "lángokban állása") hogyan hozható össze azzal, h a Buddha szerint a szenvedés (dukkha) sok minden (öregség, betegség...), de végső soron a ragaszkodás 5 halmaza. Mondhatjuk azt, h a szenvedés megléte a ragaszkodás megléte? Vagy már a tapasztalás egy korábbi szintjén megjelenik a szenvedés? Esetleg maga az észlelés/érzékelés is tartalmaz vmilyen ragaszkodást?

Lehet, h mást más érdekel ebből. Engem ez. :)

Üdv!

R.

U.i.: EZT találtam. (Three Cardinal Discourses of the Buddha by Ñanamoli Thera)

Yoscha írta...

Szia Roni!

A tűzbeszéd - kerékforgató kapcsolatán még gondolkodnom kell.


Ugyanakkor én eléggé meg vagyok győződve arról, hogy a ragaszkodás, (a mulandóság, az éntelenség nem ismerete, átérzése) a szenvedés.


Egyik kedvencem ebben a témában Az ürességről szóló rövidebb tanítóbeszéd melynek végén Buddha is bevallja, hogy "Már csak egy kicsi zavaró körülmény van jelen: ami a hat érzék-tartománnyal kapcsolatos, ami épp ettől a testtől, és az élettől mint feltételétől függ."
Ez hihetetlenül bátor mondás, mert nem próbálja "parasztvakítani" a többieket valami földön túlival, hanem meghúzza a határokat. Na ettől Nagy Tanító nekem az Öreg.

Milaba írta...

Az üveghegyen is túl...
De az is lehet, hogy az Öreg csupán hús-vér emberekkel beszélte meg a bajaikat, őket világosította fel, miként ég el minden amit csak az ember képes meggyújtani. Nem csak a tárgyak, Önmaga az ember esszenciája is elég saját maga által rakott tűzben.
Minden pillanatban ennek a máglyának a tüzelőjét hordjuk saját magunk alá. Most is...

Elbizonytalanítottalak?
Tedd fel az élet nagy kérdését:
Mi marad a hamuban? Mond meg!


nem rakni a tüzet - megvilágosodás

égve tartani és másoknak felmutatni a "helyzet" paradoxságát - bódhiszattva út és megvilágosodás

Csak égetni és nem gondolni semmire - balga élet és a végén még néha így is sikerülhet

akár ellobbanását élni, akár még jobban feltüzelni - mindezt látva, tapasztalva - bölcs élet és megvilágosodás


Nem akarok egyszerűsítésekbe bocsátkozni, de talán jól jön ide az a keresztény teológiából származó (így soha ki nem mondott) gondolat: figyelmes légy (Isten felé), a saját tüzed nehogy elhomályosítsa a Szentlélek (((tudásának tapasztalásának))) tüzét.

tartarossz írta...

A tűzbeszéd az érzékek visszavonásának fontosságáról tanít, ez az ami a Patanjali által felvázolt atanga-yóga 5. pontja a pratyahára.